Rendhagyó interjú – Magyar Szuperhős Mesék #2

Mindig nehéz egy sorozat több részéről írni. Cikk helyett ezúttal csináltam egy interjút magammal.

– Mit kell tudni a Magyar Szuperhős Mesékről?
– Modern hőseink képes krónikái alcímmel fél éve, 2014-ben indult magazin. Olvashatók benne Hungária Kapitánya, Harcsa Huszár és Tachkov Professzor kalandjai.

– Kik ők?
– Hungária Kapitánya kortársunk, pajzsos-jogaros igazságtevő, Magyarország szellemétől kapott hatalmat, hogy felszámolja modern létünk visszásságait. Harcsa Huszár egy nagyra nőtt harcsa, huszárruhában, nagy ereje és nagy lelke (és tüdeje) van. Tachkov professzor pedig egy beszélő, nagyon okos detektívkutya.

– Hány szám jelent meg eddig?
– Kettő. Az elsőben illusztrált történetek voltak, a második számban már egy teljes képregény is helyet kapott két történet (és a grafikák) mellett. Ezen kívül az alkotók néhány mini-képregénnyel kedveskedtek eddig az olvasóknak.

magyar-szuperhos-mesek-2-borito

– Miről szól a kiadvány?
– Szuperhős-történetek köntösébe öltöztetett mesék, akcióba oltott környezettudatosságra nevelő történetek. Ezen kívül a második számban már „Tudtad-e” jegyzetek is vannak, így történelmi ismeretterjesztés is került a magazinba.

– Kiknek szól?
– Az első szám inkább kisebb gyerekeknek szólt (6+ a borítón), a második szám néhány évet emelt az érthetőségen, befogadhatóságon, így tíz éves kortól ajánlják a szerzők. Ez jogos, a második szám szókincse más, stiláris elemei nagyon kicsit bonyolultabbak. Úgy tűnik, a szerzők finomhangolják a lapot, keresik az ideális olvasó/vásárlóközönséget művükhöz.

– Milyen a második szám?
– Az első után kérdés volt, merre halad a magazin. Még nem derült ki pontosan. Ami új, az a teljes képregény és a Tudtad-e rovat. A történetek már nem olyan meglepők, mint először. Az első sztori, melyben bemutatkozik egy új hős, Toldi Miklós (a halhatatlanok közül) még szellemi folytatása az előző szám „ökoérzékenységének”, a második írott történet már inkább egy videojáték koreográfiáját hozza (három ellenfél+főellenség mintája) A külalak, kivitelezés, papírminőség elsőrangú. Bár az oldalak alján kicsit sok a szöveg nélküli hely, de legalább rajzolgathat oda, akinek kedve van hozzá.

– Milyenek az illusztrációk, milyen a rajz?
– Fábián Péter rajzai nagyon eltaláltak. A Bloodlust alkotójaként már túl van rengeteg képregényes oldalon, passzol a sztorihoz ez az erős vonalvezetés, a szálkás rajzok. Jó választás volt. Létai Márton is jól képregényezik, a Szelemér ellen folytatott csata szellemes. Vigovszky Rita rajzai nagyon egyszerűek, bár nekem nem volt velük bajom, nagy a kontraszt (talán ez volt a cél?) Fábián rajzaival, illetve az eddigi illusztrációk minőségével.

– Mit vársz a folytatásoktól?
– Szimpatikus a sorozat. Azt hiszem, hogy az ismeretterjesztő-kalandos vonulatot erősíteném, hogy ne fulladjon akcióba minden történet. Ha brand-et építenének a szerzők, akkor is ezt tenném, a Geronimo Stilton-féle összetettebb világ felé. Történet, képregény, foglalkoztató füzet, akár tankönyv – rengeteg lehetőség van a hazai hősökben, mert még mindig az érződik, hogy szívből csinálják az alkotók.

– Mikor lesz következő szám?
– Nem tudom, remélem még idén.

– Miért nem csinálsz interjút a szerzőkkel?
– Így egyszerűbb volt, és a saját gondolataimat írhattam le. Úgy gondolom, hasonlókat mondtak volna. Másrészt, ha látják az írást, talán kommentben kifejtik a véleményüket.

– Köszönöm az interjút, Laci!
– Én is köszönöm.

Lénárd László