MangánOxid 2015 Nyár
Naruto #24
Kisimoto Maszasi nagy sikerű mangája itthon már a 24. köteténél jár, ami nem csak a mangakától volt már akkor nagy teljesítmény (melyet persze messze túlszárnyalt, sorozata a 72. kötettel ért véget tavaly), de a hazai olvasók és nyilván a címet gondozó Mangafan előtt is le a kalappal, hogy sikerült idáig eljutni, egymást eljuttatni. Bevallom, engem kissé meglep a cím ilyen soká tartó népszerűsége, főleg, hogy az animével is már csak elvétve találkozni legális (értsd: tévés) csatornákon. Persze az még javában pörög kint Japánban, ahol indult egy spin-off képregény is, szóval azért bőven érthető a csillapodni nem akaró rajongás.
A történet jelen állása szerint hőseink továbbra is élet-halál harcot vívnak minden eddiginél agresszívebb és felkészültebb ellenfeleikkel. A kötetekkel ezelőtt történt avarrejteki támadás számos következménye közül a legfontosabb az volt, hogy Szaszukét, Naruto barátját/riválisát megpecsételte a sötétségbe burkolózó nagyúr, Orocsimaru. A kis Avarrejteknek új vezetője lett, ám amikor kezdtek volna egyenesbe jönni a dolgok, Szaszuke váratlanul meglépett néhány titokzatos hangrejtekivel, akik történetesen Orocsimaru emberei. Narutoék mentőexpedíciót szerveztek, hogy barátjukat visszahozzák, Szaszuke azonban úgy tűnik, önszántából tart a gonosszal. A hangrejtekiekkel folytatott harc közben többen kidőltek a sorból, de Naruto és maroknyi csapata még tartja magát, és próbálják felvenni a harcot a jóval képzettebb ellenséggel. A 24. kötetben továbbra is látványos csaták zajlanak, mindenki megkapja a maga nagy pillanatát (a Rock Lee által bemutatott részeges karate fergeteges), az utolsó pillanatban pedig megérkezik az erősítés, talán fellélegezhetnek Narutoék.
A sorozatban minden megvan, ami egy tökéletes, szórakoztató ifjúsági sorozathoz kell. Sőt, egyre inkább több is: az új ellenfelek jóval brutálisabbak a korábbiaknál, a foga fehérjét most kimutató, csontjaival trükköző Kimimaro karakterével pedig már-már a testhorrorokat idézi meg a rajzoló.
A civilben nagy Dragon Ball-rajongó Kisimoto Maszasi így néhány dolgot nagyszerűen eltanult Torijama Akiratól, például hogyan lehet izgalmas, nagy ívű, szórakoztató történetet írni hosszú éveken át. A következő nagy dobása pedig egy sci-fi lehet, legalábbis egy nemrég megjelent, vele készült interjúból ez derül ki.
Vampire Knight #13
Hino Matsuri továbbra is népszerű vámpíros képregényében felpörögtek az események, és ahogy fordul rá lassan a célegyenesre az eredetileg 19 kötetes manga, úgy kezdi végre eldurrogtatni az eddig felhalmozott puskaporát.
A Vampire Knight néhány kötettel ezelőtt lezárta történetének első nagyobb szakaszát, és azóta újabb fokozatba kapcsolt. Hőseink, a még mindig félénk, de már egyre inkább önállósodó fiatal lány, Yuuki a biztonságot nyújtó vámpír, Kaname mellett keresi a boldogságot, miközben – bár nem mondja ki, de – a nagy szerelem valószínűleg az időközben az ellenséges oldalra került Zero maradt. Ez a szerelmi háromszög variálódik nagyjából a sorozat indulása óta, és úgy látszik, hogy a mangaka nem csömörlött meg, és képes mindig hol jobb, hol rosszabb, de újabb és újabb színekkel gazdagítani ezt a megszokott, klisés felállást. Yuuki és Kaname olykor a vérfertőzés tényét is fellebbentő kapcsolata talán túl sok lehet a konszolidáltabb olvasmányokhoz szokott közönség számára, de aggodalomra semmi ok, szerencsére úgy tűnik, hogy Hino Matsuri újabb lendületet volt képes venni, és a remény apró csírája kelt ki a földből: mégis van a sorozatban potenciál!
A tisztavérűek, a vámpírvadászok és az emberek együttélése nem megy könnyen, az együttműködést legutóbb egy balul elsült estéllyel igyekeztek megpecsételni, ahol titokzatos gyilkosság történt. Yuuki, hogy elejét vegye a további vérontásnak, önállósodása egyik államosaként egyedül indul felkutatni a tisztavérű családokat a békét hirdetve, és hogy közös megállapodásra bírja őket. Missziója közben azonban támadás éri, az addig csak passzív lány első aktív cselekedete kis híján tragédiával végződik, de megmenekül, és ami a legfontosabb fegyvertény: végre feltárul előtte és előttünk is Kaname múltja, és Yuukihoz fűződő valódi viszonya. Megnyugtatásul: ez a jelenlegi status quo kevésbé fekszi meg az átlag olvasó gyomrát.
Kissé csapongó, látomásos jelenetekkel terhelt részhez érkeztünk, de hosszú idő után végre ismét jó irányba indult a sorozat. Ha ilyen tempóban pörög tovább a cselekmény, és a mangakának sikerül ebből a kissé túlbonyolított “csávából” kimásznia, remek finálénak nézünk elébe!
Farkas Dávid
-
Miből lett a cserebogár – Sólyomszem: A céllövő
Ha híres íjászokra gondoltunk, régebben szinte biztosan Robin Hood (Mándy Iván Delfin-könyve vagy az Errol Flynn-film) jutott eszünkbe először. Tell Vilmos (hányszor láttuk makaó közben azt a lapot). Később...
A smaragd melák szomorú és felemelő történelmének egy részlete – HULK: A háború kutyái
Pókemberből viszonylag sok van, szimbiótából számtalan, Thorból is volt legalább három, Amerika Kapitány se az egyetlen, és sorolhatnánk… Az egyedi identitások definitív volta eltűnt, pár évtized alatt felemésztette a...
Totális Marvel eposz – A Bosszú Angyalai: A Kree-Skrull Háború
Hogy rögtön a közepébe vágjunk, A Kree-Skrull Háború minden idők egyik legnagyszerűbb Bosszú Angyalai története. Epikusabb, monumentálisabb, lendületesebb és ötletesebb, mint napjaink nagy dirrel-durral beharangozott, a Marvel színe-javát felvonultató...
Dracula – egy friss réteg a bőregérről
A Füles tavaly-tavalyelőtt folyó képregénye a Dracula volt Bram Stoker, valamint Kiss Ferenc író és Várai Artúr rajzoló tollából. A nagy hagyományú, ám mára töredék példányszámban megjelenő heti rejtvény-...
Batman: A nevető ember – Az őrület megérkezik Gothambe
Nem kis merészségre vall 20 év távlatából közvetlen folytatást írni Frank Miller Első évéhez, ráadásul úgy, hogy az közben bevallottan, és már a borítóról is láthatóan, támaszkodni kíván a...