Komixérum #7

Kezünkben egy lilás, gőzölgő löttyel teli fecskendő, amivel belőletek pillanatokon belül szuperhírót, barbárt, műtárgytolvajt, vagy zombik ellen küzdő katonát faraghatunk. Készen álltok? Hallgatás beleegyezés! Jó olvasgatást!

[toc]

Amazing Spider-man #593

Történet: Mark Waid
Rajz: Mark McKone
(Marvel Comics)

Ha kicsit nyugatabbra élnénk, minden héten úgy kezdenénk a szerdai napot, hogy lesétálnánk a legközelebbi képregény-boltba, és a reggeli mellé megvennénk az épp’ csak megjelent, friss, ropogós, minket a leginkább érdeklő füzeteket. Mikor megakad a szemünk a polcon sorakozó, legendás és közismert Amazing Spider-man címen, beugrik, hogy egy humoros, könnyed, mégis izgalmas, akciódús és tartalmas sztori várhat ránk, ha belelapozunk. Azok után, hogy írók egymás után akarták megváltani a világot a közkedvelt Pókember sorozatban, kifejezetten jól eső érzés olyan történetet olvasni, mely nem csak meg akar, de meg is tud felelni azoknak a bizonyos prekoncepcióknak és elvárásoknak, amiket föntebb felsoroltam. Hála ezért Waidnek és McKone-nak, akik bár közel sem tökéletes, mégis élvezetes és szórakoztató munkát tettek le az asztalra e héten. Mint tudjuk, Póki visszatért a Fantasztikusokkal folytatott, álmosító kalandozásaiból, és arra kellett rádöbbennie, hogy egyik legősibb ellenfele, J. Jonah Jameson megnyerte a polgármester-választást, ráadásul egész kis hadjáratot indított ellene, külön Anti-Pók alakulatának bevetésével. Mindezt tetézi, hogy May nénit pedig az idősebb Jameson témázgatja, New York city utcáin pedig egy titokzatos, új Keselyű tizedeli a jónépet.
Kapásból nyerő, hogy mindezen előzmények ismertetését is szórakoztató formába öntik, egy Pókember által írt levél elhelyezésével az első oldalon, így nem kell legalább két oldalt pazarolni a jól ismert, Peter Parker-féle gondolatbuborékokban való panaszkodásáradatra. Ám nem kell félni, az emberi oldala is megmutatkozik hősünknek, mikor is több százezer olvasó gondolatait tolmácsolja zuhanyozás közben: egyrészt igyekszik kimosni az agyából a szörnyű látványt, ami fogadta May hálószobájába nyitva, másrészt a Jonah bosszantására kiötlött, bűnüldözés-maraton igencsak megizzasztotta kedvenc falmászónkat, így a hónaljszagtól sem árt megszabadulni. Ezek után jön a jelenet, ahol a rajzoló nyújt igen magas színvonalú teljesítményt; Peter testbeszéde, arckifejezése számunkra igen árulkodó, míg udvariaskodó szavai egészen mást jelentenek. Az alkotópáros elkapta a karakter lényegét, és sikeresen ad hozzá ehhez az egyébként már a múltban eljátszott konfliktushoz egy olyan pluszt, amitől mégis érdekes lehet újra.
Póki elindul, hogy tovább folytassa a non-stop pókemberkedést, ám most már tevékenysége kilép a klasszikus értelemben vett képregényes szuperhősködés kereteiből. Mindenhol ott van, és igyekszik mindenkinek kedvezni, és a maga pártjára állítani a lakosságot. Lássuk be, a valóságban egy olyan álarcos törvényeskedőnek, mint Pókember, esélye sem lenne egy olyan egyszerű, mégis hatékony politikai kampánnyal szemben amit JJJ folytat, ám ezen nem is merengünk el túl sokáig, hiszen ez a sztori minden ízében igazi mese, ám azzal, hogy előveszi a fikciók tuti sikerreceptjét, vagyis ragaszkodik a valóság bizonyos szegleteihez, hihetővé varázsolja nekünk mindezt. A Jamesonnál nagyobb kaliberű, titokzatos és kegyetlen szupergonosz ellenfél pedig csak még jobban feldobja a hangulatot, a cliffhanger pedig valóban feszültséggel teli.
A rajzok kellemesek, átláthatóak, az akciójelenetek pedig rendkívül dinamikusak, és egy percre sem látjuk mozgás nélkül a főszereplőt, aminek köszönhetően igazán pörgősnek érezzük ezt a röpke húsz oldalt. Sajnos Pókeber itt-ott még vízfejűségben szenved, a civil alakok viszont anatómiájukban, mozdulataikban, mimikájukban hibátlanra sikeredtek. Külön kiemelném a színeket; öröm volt ránézni a képekre, kellemes, hideg színeket válogatott össze Cox. Az új Amazing kiemelkedően szórakoztató olvasmány volt. A sztori rengeteg potenciált rejt, és ezúttal úgy pörögtek fel az események, hogy semmilyen fölösleges retcon, erőltetett világvége vagy egyéb bosszantó esemény miatt sem kell aggódnunk, csupán izgulnunk, jót mulatnunk, és sodródni az árral.
Tungsram

Conan the Cimmerian #10

Történet: Tim Truman
Rajz: Tomás Giorello

(Dark Horse Comics)

Nem eheti megjelenés ugyan, de nem maradhat el a Barbár kalandjainak aktuális felvonása. Pláne, ha ránézünk Joe Linsner borítójára: kőkemény harcos, ártó szellemlény és lenge öltözetű nő. Micsoda ígéretes kezdet! Ettől a címtől pedig már megszokhattuk, hogy be is váltja, amit ígér. Most éppen egy háremben nyitunk. Nem, nem üres a helyiség. Nem, nincsenek felöltözve a lányok. Yasmela hercegnőnek szellemalakban megjelenik a mostani történet, a Black Colossus főgonosza, és közli vele, hogy készüljön, mert hamarosan be fogja avatni a halálon túli érzékek birodalmába. Hmm. A hercegnő érthető módon nem vágyik erre, és megidézi a helyi istent/szentet/bölcset, hogy tanácsot kérjen. A titokzatos Mitra pedig azt javasolja Yasmelának, hogy kérjen segítséget az első útjába kerülő, alkalmasnak tűnő harcostól. És mivel a Conan című sorozatban vagyunk, nagy képzelőerő nem kell hozzá, hogy rájöjjünk, kire vár a megtisztelő feladat, hogy megmentheti Khoraja hercegnőjének életét… Így aztán Conan látogatást tesz a királyi palotában (ami a Cimmerianben most először látott helyzetkomikumra ad lehetőséget), majd rögvest kinevezik a birodalom hadseregének főparancsnokává. A Barbár vállalja az új rangját, és a sivatagi Natohk kolosszusa ellen készülődik.
Kiszámíthatóan, de a megszokott színvonalon és nagyon élvezetesen alakul továbbra is Tim Trumanék sorozata. Ráadásul az erotikus fantasy szubzsánere felé is kacsintgat az író: mi tagadás, kicsit sem bánom. A már említett vígjátéki pillanatok is új színt hoznak Kimméria kegyetlen és nem éppen mókás világába. Tomás Giorello rajzai pedig olyanok, mint eddig: kiválóak. Nehéz hónapról hónapra egy olyan címről írni, aminek kapcsán nem kezdhetek se pocskondiázni, se nyakra-főre dicsérgetni: mégis, az utóbbihoz közelebb áll a véleményem, mert nagyon becsülöm azokat a sorozatokat, amik az indításnál magasra teszik a lécet, és később sem verik le. Ráadásul nem is érzem azt, hogy Truman ötletei, kisérletező vagy történetmesélési kedve fogyóban lenne. A Conan 10. száma szokás szerint nagyszerű munka, bárki jól jár vele.
Czben

Oldalak: 1 2 3