Kedves fáradt, a hőségtől meggyötört olvasó! Engedd, hogy reád zúdítsuk aktuális ismertető-adagunkat, ami már két hete nyomja a hátizsákot, és személy szerint engem a néhány napos balatoni nyaralás ellenére sem hagy nyugodni. Szóval komolyra fordítva a szót, a továbbiakban a múltkorinál jóval szélesebb körből szemezgettünk, olyannyira, hogy Pókember maximum csak említésképpen, vagy pedig a bennetek lejátszódó asszociáció folyományaként lehet jelen. Jó olvasgatást! ;)
Történet: Brian Michael Bendis
Rajz: John Romita Jr. és Stuart Immonen
(Marvel Comics)
[toc]A Bosszú Angyalainak egyik variánsa sem tűnt el, csak átalakult. A legfontosabb célkitűzés talán, hogy az eddigi egy fő Avengers-címből kettőt csináljanak – a Mighty is emiatt indult, de Bendis és Cho távoztával nem tudta azt hozni, amit a kiadó várt tőle. Félő, hogy a jelző nélküli Angyalok nagy elánját az Új Angyalok fogják megsínyleni, akik igazából most már Régieknek számítanak. De ez mindegy. A lényeg, hogy Bendis írja mindkettőt (természetesen), és igyekszik párhuzamosan hullámokat kavarni, úgyhogy a szokásoktól eltérően most egy füst alatt vesszük szemügyre a testvércímek lendületét.
Steve Rogers szeretné, ha a kirakat-Angyalok mellett tovább működne a Luke Cage vezette csapat is, akik rögvest be is költözhetnek az Avengers Mansionbe. Segítőnek pedig megkapják maguk mellé Victoria Handet, akinek Rogers új esélyt akar adni a Dark Reignben vállalt szerepe után. Persze Luke-ék nem bíznak Victoriában, főleg Jessica Jones nem – máris sejtek egy jövőbeli szerelmi háromszöget. De más is érkezik vérfrissítésnek, méghozzá a Lény, akivel egyelőre semmit nem kezd az író, de remélhetőleg megtalálja majd a helyét a csoport dinamikájában. Főellenség-vonalon két vörösen fénylő szemű varázsos ismeretlen borzolja a kedélyeket, akik pont úgy néznek ki, mint Dr. Strange és Daimon Hellstrom. Dr. Voodoo is képbe kerül (mennyi doktor), úgyhogy valami misztikus marhaság lesz belőle. Nem baj, szórakoztató a füzet, a régi-új csapatban vannak lehetőségek, és Stuart Immonen is szokásosan remek munkát végez, nem lehet belekötni a rajzaiba.
Az Avengersben viszont pont nem érzem a tagok közötti kémiát, talán pont azért, mert itt feszítenek az igazi nagyágyúk (köztük szegény Thor, na de nem sírhatok mindig Straczynski miatt). Jóformán még azt sem tudjuk, eddig kik alkotják a csoportot, máris érkezik melléjük Noh-Varr, aki lehet, hogy csak egy mellékszerepre ugrik be, de azt is el tudom képzelni, hogy állandó tag lesz. Most időgépet követelnek tőle a Kang híreitől begyulladt hősök – nagyon ellenszenvesen szívatják egyébként Noh-Varrt. A gép elkészül, a tér-idő kontinuum megreped, Wonder Man pedig betámad. Nem kellett volna összeállni, üvölti a meglepett címszereplők arcába, de hogy miért nem, azt nem mondja, helyette eltűnik. De csak azért, hogy átadja a helyét az Apokalipszis Lovasainak. Ők is jönnek. Olyan az Avengers második száma, mint egy osztálytalálkozó, de én azért Galactusnak még örültem volna. Ő biztos csak a következő részben jön. Tényleg jó választás volt Romita Jr. erre a címre, mert itt pont az ő tempóérzékére van szükség. Sok akció és bombasztikus beállások jellemzik a füzetet, ami nyilván sokaknak tetszik, és inkább ilyesmit olvasnának, mint Bendis végeérhetetlen párbeszédeit. Ez teljesen érthető álláspont, nekik tehát nyugodtan ajánlható az Avengers 2. A többiek pedig remélhetőleg megkapják az eddigi stílust a New Avengerstől. És tulajdonképpen a két eltérő koncepcióval semmi baj nincs – mindenki megtalálhatja a maga számítását.
Czben