Komixérum #20

20 éves a Komixérum! Izé, akarom mondani, 20 részes… vagyis immár huszadik hete kápráztat el benneteket, remek kis képregényes összefoglalókra vágyó, kedves olvasókat. Ez még nem olyan nagy dolog, mintha a második x-be léptünk volna, de mi azért örülünk ennek is – olyannyira, hogy ismét elhoztuk nektek az elmúlt egy hét amerikai képregényes megjelenéseinek… de ezt már úgyis tudjátok, úgyhogy hagyjuk a rizsát, és vágjunk bele!

Amazing Spider-Man #601

Történet: Mark Waid és Brian Michael Bendis
Rajz: Mario Alberti és Joe Quesada
(Marvel Comics)

[toc]Mary Jane visszatért, oh yeah! Már nem titok, a jubileumi 600. epizód nagy csattanója a dögös vörös váratlan felbukkanása volt May néni és az öreg JJ lagziján. Az e heti rész azonban nem innen, hanem a következő reggel veszi fel a fonalat, mikor is Peter alapos fejfájással ébred, és homályos emlékeiben kutatva próbálja felidézni, mire is jutott a rég nem látott, szeretett nővel. Felrémlik egy megbeszélt randevú, csak sajnos a részletek estek ki. Míg Peter azon mélázik, vajon hol és mikor kellene találkoznia M.J.-vel, mikor rádöbben, hogy meztelenül fekszik a lakótársa, Michelle mellett. Mindkettejük reakciója igen mulattató ebben a kényelmetlen, ám igen emberi szituációban, a helyzetkomikumok sora azonban itt még nem ér véget, ugyanis Mark Waid azon igyekszik, hogy minden oldalon megnevettessen minket. Petert, mivel gyakorlatilag kidobják saját lakásából, megpróbál fedelet találni a feje fölé. Miután sikertelenül megkörnyékezte Batty Brantet, és a hülye akcentussal beszélő Riley famíliától sem fér be a szülői házba, hősünk kezd kétségbeesni. Ám erre nincs idő, mivel tűz üt ki az Empire State Buillding közepén, csak hogy némi akció is beleférjen az e heti füzetbe. Szerencsére hamar múlik a másnaposság, és Peternek még az is eszébe jut, hol és mikor kell találkoznia Mary Jane-nel, ám a lány sajnos felülteti őt.
Mivel a Riley család felbukkanása és M.J. visszatérése elég lehetőséget adott volna jó néhány szórakoztató jelenet megírásához, örvendetes lett volna nem csak néhány flashback-jelenetet kapni az esküvőt követő partiból, a magam részéről legalább is szívesen követtem volna figyelemmel a lagzi kínos eseményeit. Waid fölöslegesen zsúfol egy akciójelenetet az egyébként ügyesen felépített, humoros történetbe, ám ez aligha zavarja meg a rajongókat, hiszen M. J. visszatérésével mindenki a „One more day”-ben történt retcon visszacsinálásáról sustorog majd. A következő hetekben érdekes lesz felfedezni azt, amiben eddig nem lehettük teljesen biztosak; hogyan is áll most egymással Peter és Mary Jane? Az esküvő sosem történt meg, de vajon hogy alakult a kapcsolatuk és mi lesz kettejük sorsa a továbbiakban? A rajzokért Alberti felelt; bár a New Yorkról alkotott képei a pontos épületábrázolások miatt igen dekoratívak lettek, egyértelmű, hogy rajfilmes, könnyed stílusa miatt esett rá a választás ehhez a humorközpontú sztorihoz. Tagadhatatlan, hogy mindent megtett, hogy még tovább fokozza a jelenetek komikus jellegét, a panelek elrendezésében találhatunk ötletes megoldásokat, de a főszereplő alakok sokszor az összecsapottság látszatát keltik, Peter például rendre úgy néz ki, mint egy majom.
A képregény tartalmaz egy háttérsztorit is, méghozzá valószínűleg a 600. számból a vágóasztalon maradt, rövid epizódot olvashatjuk Bendis és Quesada tollából. A híres-hírhedt szerkesztő rajztudása mit sem kopott. Néhány oldalban bebizonyítja, hogy még mindig ő a király, egyúttal lazán lealázza az utóbbi hónapok majd’ összes rajzolóját, akinek ebben a címben a munkája megjelent. A gyönyörű képek mellé egy kedves párbeszéd társul, melyben Jessica Jones bevallja Peternek, Pókember mekkora hatást tett rá kamaszkorában. Szerencsések lehetünk, hogy olvashattuk ezt a kis etűdöt, ha már valamilyen érthetetlen okból nem ez, hanem ennél jórészt csak gyengébb pároldalasok töltötték ki a legutóbbi, ünnepi számot.
Tungsram

Finding Nemo: Reef Rescue #2

Történet: Marie Croall
Rajz: Erica Leigh Currey
(Boom! Kids)

A Boom! Kids egyre szélesedő palettáján nemrég tűntek fel a Pixar rajzfilmből ismerős Némóék, és már itt is a folytatás. A kiadó ezen címke alatt kihozott képregényei eddig közel maximális fokon elégítették ki a bennem lakozó gyermek igényeit, és ez szerencsére ezzel a Némó nyomában füzettel sincs probléma. A sorozat első része még hemzsegett a hibáktól: főként a dinamikátlan képváltások miatt szenvedtem, ellenben a téma mindenben kárpótolt. Mivel az eredeti rajzfilm lezárt kerek egész volt, így az alkotóknak egy újabb kihívást kellett találniuk, ami megmozgatja lehetőleg az egész tengerfeneket (ami persze óceán), és hű marad a film szellemiségéhez is. Ez a küldetés most egy haldokló korallrengeteg megmentése lett, ami egyaránt hívja „hadba” az összes eddig megismert szereplőt, beleértve a feledékeny, sokszor fárasztó, ám itt a jól megírt szövege miatt szinte sziporkázó Szenillát, vagy a feka szlenget előszeretettel magávéá tevő kisteknőst, hogy a mostani számban bekapcsolódó akváriumlakókról ne is beszéljünk. Az új füzet aztán már tényleg illeszkedik a többi képregény által meghatározott minőségszinthez: könnyen és gyorsan olvasható, a poénok jól ülnek, főleg amiatt is, mert sikerült végre megtalálni a tempót, és a hatásvadász panelek is kifejezetten illenek ide. A korall tehát haldoklik, és ezen felháborodva a kis közösség tanácsa eldönti, hogy tenni kell valamit, az expedíció tagjainak névsora pedig Némó apjának majdnem önkéntes felajánlásával gyorsan el is dől. A sztori immáron teljes egészében a haldokló korall-jelenség miértjének kereséséről szól, és a borító előre egyértelműsíti, így felesleges is titkolózni: rátalálnak hőseink Némó régi cellatársaira. A sebhelyes Gil, és a többiek azonban szintúgy ezzel a problémával kénytelenek szembenézni, a füzetvégi kis harc pedig az egész konfliktus veszélyeire hívja fel a figyelmet amellett, hogy roppant látványos és lendületes. Mivel gyerekeknek szóló képregényről van szó, a fordulatok többsége ehhez igazodik, de ahogy rajzfilm, úgy képregény sincs felnőttesebb, a csemeték szüleit megcélzó poénok nélkül. Ezek itt szerencsére nem sokezredik popkultúrális utalásokat jelentenek, hanem finomabb, gondolkodásra késztető humoros megoldásokat. Ami a rajzokat illeti, semmi kifogás nem érheti a művészleányzó munkáját, a színekkel kiegészülve aranyos és kifejező karakterek váltják egymást az oldalakon, természetesen a filmhez a lehető leghűségesebb formában. A rossz poénok mentén lavírozva pedig eddig bírtam: az író egoista, a korallok pedig nem véletlenül kerültek főszerepbe ebben a négyrészes miniben! Oké, oké, befejeztem: A Némó nyomában szerencsére egy felhőtlen olvasmány, mellékhatások és következmények nélkül. A Boom! Studiost én személy szerint a Kid címke miatt imádom.
Fdave

Oldalak: 1 2