KomiXérum #19

Wonder Woman #34

Történet: Gail Simone
Rajz: Aaron Lopresti
(DC Comics)

2009: Batman meghalt, Superman elhagyta a Földet, Csodanő pedig nem amazon többé. Azt mondod, utóbbiról nem is hallottál, kedves olvasó? Ez nem a te hibád; mostanában csak az a minden hype-al megkent sztori megy eseményszámba, ami körül akkora a felhajtás, és olyan agresszíven promózza meg a kiadó, hogy még az is értesül a megjelenésekről, aki egyébként remeteként szeretné olvasgatni kedvenc képregényeit, és csak azzal foglalkozni, mi az, ami minőségi, és mi az, ami csak parasztvakítás.
Persze Gail Simone legutóbbi, túlságosan hosszúra nyúlt története a „Wonder Woman” címben közel sem volt tökéletes, viszont számtalan, igazi eseményértékű változás ment végbe Diana életében a „Rise of the Olympian” történet keretein belül megjelent füzetek lapjain. Komolyan összeakasztotta a (remélhetőleg nem létező) bajszát Zeusszal, a szerelmi élete romokban, és egy hozzá igen közel álló személy élet-halál között lebeg. A 34. epizód innen veszi fel újra fonalat, ugyanis a jegesmacik megsimogatás után Csodanő arról értesül, hogy Genocide él. Nehéz volna megmondani, hogy ezt miért lepte meg, hiszen végül is nem is ölte meg a jövőbéli önmagából, Frankenstein-módra összeeszkábált szerencsétlen entitást. A képregény ezen pontján kezdtem elveszíteni a türelmem, ám szerencsére hamar eljött az a fordulat, melyre mindenki várt: a Csodanő mellett feltűnik a DC univerzum legdögösebb bigéje, vagyis a Fekete Kanári. Megjutalmazva magát, amiért sikerült egy igazi epikus művet létrehoznia néhány számmal ezelőtt, Gail Simone hódol kedvenc hobbijának, mellyel egyéb iránt sikerre vitte a Secret Six címet: az eszetlen marhulás szórakoztató formában való tálalásának. Ennek szellemében tehát Diana és Dinah a ruhásszekrényből mindenféle őrült göncöt húznak magukra, majd lelépnek Japánba, hogy metahumán harcosoknak adva ki magukat, Dr. Psycho nyomára bukkanjanak. Értelmetlen. Perverz. Infantilis. Imádom.
Simone tudja, kik olvassák ezt a képregényt: a palik. Ennek megfelelően csakis olyan dolgokat írt a legújabb epizódba – illetve a legutóbbi epizód értékelhető második kétharmadába -, amely mintha csak a mi piszkos fantáziánk szüleménye lenne. Bár a történet alapvető üzenete az, hogy Diana az újonnan kialakult helyzetben mennyire elveszett, hogy annak ellenére, hogy milyen rég itt él közöttünk, talán ő az egyik legkevésbé emberi szuperhős, legalább is a társadalom bizonyos rendszerszintjeiben teljesen elveszettként mozog. Azért, hogy ezt igazán átérezhessük, az író szembeállítja Csodanővel a Kanári élettel teli, „csajos” karakterét. Mindez azonban kissé elveszik az olyan lebilincselő párbeszédek mellett, ahol a két hősnő Powergirl mellméretéről értekeznek, vagy éppen egy teljesen bizarr ketrecharcot vívnak. Ez semmi más, kérem szépen, csakis szórakoztatás a javából – igazán ránk fért már ebben a címben.
Lopresti továbbra is a lehető legjobb munkát végzi, sőt, egyre inkább összeszokott párost alkot Simone-nal. Az általa rajzolt Diana kivételesen szép, ám így, hogy Dinah bekerült a képbe, még több panelen gyönyörködhetünk az általa megrajzolt női idomok szépségében. Fontos kiemelni, hogy Lopresti nem osztozik a mainstream rajzolók között elterjedt kórságban, melynek első tünete az összes női szereplő arcának teljesen egyformára rajzolása, egyedül a frizurájukkal megkülönböztetve őket. Lopresti hibátlan érzékel ad hozzá a szereplők jelleméhez karakteres arcvonásokkal, és ezen pozitív tulajdonságát ebben a képregényben különösen pontosan megfigyelhetjük.
Gyenge kezdés után erős befejezés jellemezte az új WW képregényt. Kérdés, hogy a Csodanő rajongók mennyire lesznek vevők erre a fajta bolondozásra, mely inkább Simone másik, igen szélsőséges sorozatát, a Secret Sixet jellemzi. Néhol amilyen kényelmetlen volt Diana számára a sztoriban vázolt néhány szituáció, olyan karakteridegennek érződött néhány momentum. Simone emberfeletti képessége az, hogy kivételes humorérzékével, izgalmas ötleteivel bármelyik szőrösszívű kekeckedőt meg tudja nyerni magának; így nincs mit tenni, a folytatást is el kell olvasni!
Tungsram

Oldalak: 1 2 3