Komixérum #12

Húzós hét volt ez mindannyiunknak, de csak visszatérünk újra. Meg újra. Aztán újra, ahogy most is. Érettségik, fehér blúzok tarkították a hetet, lehet gratulálni az illetékesnek!!! Ebben a világban mindenki függ valamitől, ahogy a nagy amerikai kiadók az olvasóktól, vagy mi rajongók a képregényeiktől. Esetleg ahogy a billentyűzetünk tőlünk, vagy mi tőletek. Jó olvasgatást ismét az eheti képregényes ismertetőcsokrunkhoz!
[toc]

Amazing Spider-Man #597

Történet: Joe Kelly
Rajz: Marko Chechetto
(Marvel Comics)

Aki még nem tudná, annak csak röviden; Pókember elhatározta, hogy végleg lezúzza Norman Osbornt, ám Norman is ugyanezt tervezi Peterrel. Ugyanakkor fiával kapcsolatban is megvan a saját kis koncepciója: belőle faragja a Bosszú Sötét Angyalainak vezetőjét, az új Amerika Kapitányt. Peter Venomnak álcázva magát az Angyalok főhadiszállására lopódzik, hogy megtudja, milyen tervet sző Norman, és megpróbálja kideríteni, mivel tartja sakkban Harryt, akinek súlyos felelősség nyomja a vállát: Lily közös gyermekükkel terhes, így új családjának is gondját kell viselnie, miközben nem tudhatja biztosra, miféle lényt is hord Menace a szíve alatt. Eközben May néninek és az öreg Jamesonnak nincs jobb dolga, mint romantikázni, és az esküvőt tervezgetni. Persze ha már May néni és az esküvő ismét egy lapon szerepel, van valaki, akit nem lehet kihagyni a buliból; egy ismerős arc visszatér. Joe Kelly pedig otthon ül, és örül magának, amiért sikerült másfél év legjobb pók-sztoriját papírra vetnie. Ez eddig az „American Son”.
Akárcsak az eddigi számok is, az új epizód is azt bizonyítja, Kellynek sikerült rendszerben gondolkodnia, és elhelyezni benne összes karakterét, illetve mindegyiknek saját motivációt adni, mely tiszta és érthető, és van is mögötte tartalom. Kötelező elemként ismét elhelyezett egy darab akciójelenetet, illetve némi humort. Előbbit ezúttal sokkal részletesebben és nagyobb odaadással komponálta meg, a humor viszont az első szám óta egyre kevéssé van jelen, ami talán nem is olyan nagy baj: ez egy igazi, várhatóan hamar klasszikussá váló sötét és baljós történet az Osborn dinasztiáról. Kelly továbbra is azon a végén fogja a gyeplőt, ahol stabilan megtudja vetni a lábát: ez pedig a lenyűgöző monológok és az átélhető párbeszédek talaja; előbbire Norman nyitóbeszéde, utóbbira Harry és Lily dialógja a remek példa. Peter szerepe igen érdekes, inkább csak sodródik az eseményekkel, és folyamatosan a körülmények áldozata. Norman dörzsöltebb és felkészültebb, mint valaha, hősünknek pedig nincs stratégiája, csak hirtelen jött ötletei, melyek hamar veszélybe sodorták. Mivel nem tudja, Harrynek mivel kell szembenéznie, lebecsüli azt a kényszer szülte köteléket, ami most az apát és a fiút egymáshoz fűzi.
Ha láttatok már jó kliffhengert, olvassátok el az új számot a végéig, és gondoljátok csak át, 70 év alatt hány szuperhőst láttunk már szorult helyzetbe kerülni, majd a következő epizódban sikeresen kimászni a slamasztikából? Ez most azért nem olyan egyszerű, de vigyázz, mert leírom, miért (tehát jó szokásomtól eltérően spoilerezek)! Pókembernek ezúttal Sólyomszem/Célpont kilőtte a két térdét, majd – kicsit kiszólva az olvasóhoz – megjegyezte: „ugye nem akarjuk holmi csicska módon kikötni (majd egy képregényes gonosztevőhöz illő, tervet ismertető nagymonológot levágni, tettem hozzá gondolatban) hogy aztán simán kiszabadulhasson?” Erre Norman nemes egyszerűséggel fejbe lőtte hősünket. Hát azt hiszem, innen szép a győzelem.
Marko Chechetto nem név a szakmában, ennek ellenére sok sztárrajzolót megszégyenítő odaadással és precizitással rajzolta meg az új epizódot. Az arcok kifejezőek – bár nem árnyalja túlzottan a karakterek mimikáját -, a hátterek kidolgozottak, az akciójelenet pörgős lett, a különböző perspektívákkal való játék pedig még izgalmasabbá teszi az egyes meglepő fordulatokat. Példa: ahogy Peterben összedől egy világ Harry árulása hallatán, úgy fordul ki a panel a négy sarkából, mintha minket is fejbe kólintott volna ez a nem várt, kellemetlen fordulat. Az viszont tény, hogy bosszantó ez a sok cserebere az alkotó stábban, és egy ilyen kaliberű történet ebben a címben megérdemelne egy igazi, A-listás profi művészt, korrekt iparos munkás helyett.
Tungsram

Oldalak: 1 2 3