Az Alig használt képregények – Képregényantológia címével nem köntörfalaz, eddig fiókban lévő, vagy kisebb közönség által fellelt képregényeket szerkeszt egybe György Zoltán. A koncepció mára frissebb darabokkal bővült, és közvetlenül a magazin számára készülő képregényeket is tartalmaz.
Antológiákkal viszonylag jól el vagyunk látva akkor is, ha a Pinkhellig nem megyünk vissza az időben. Alkotócsoportok, mint a 5Panels folyamatosan ellátják az olvasókat több szerzőtől rövidebb képregényeket tartalmazó kötetekkel, de más kiadó is jelentet meg vagy sorozatához kapcsolódó vagy attól független válogatásokat, idén legjobban a Képes Krónikák és a Ciceró meglepetésköteteit vártuk. Ezen kívül alkalmakhoz, rendezvényekhez kötődő kiadványok is napvilágot látnak.
Az „alig használt” ötödik kötetnél járó kiadvány az antológiák nagy részéhez hűen magában foglal kiemelkedő, erős, jó, és különösebben oda nem illő darabokat is (a hármas és az ötös számot kaptuk meg recenzióra).
Nem hiába magazinoztam a kiadványt. Bár képregénykötet formája van, „béötös”, fóliázott vastag borítós. a papírminőség is kiváló, ám a benne foglaltak nagy része mégis magazinos jellegű, nem egyedi antológiába, hanem egy állandó színvonalú, folytatásos kiadványba illenek (épp oda, ahol vannak).
A hármas és az ötös magazin ráadásul erősen adja azt a folytatásos kiadvány-érzést, ugyanazok a szerzők térnek vissza, mintha rovatuk, legalábbis állandó helyük lenne a megjelenésben. A visszatérő szerzők, Gombalovasék és a Rédei – Gyuricza páros másodikra már kedves ismerősként jelentkeznek, történeteik magukban a „már megérte kézbe venni”-érzetét keltik.
Az Ulfhendart említettük Az Ezerfejű történeteinek ajánlójában, ennyire eredeti, történetben és rajzban összhangban lévő misztikus történetet magyarul nem olvastunk még, párja nincs farkasemberekben és vámpírokban, világvészben és karakterépítésben. Az Ezerfejűben részben kibontakoztatott történet az Alig használt képregényekben egészül ki újabb mozaikdarabokkal, érzelemteli, kozmikus, hétköznapi regiszterekben, egészen különleges humanista elbeszélésben.
Ködös vázlat ez az elmúlt idők egyik legnagyszerűbb magyar képregényéről, mert az annyi mindent zsúfol magába, hogy hosszabb elemzés híján ennyit tudunk mondani: minden szilánkja érték.
Gombalovasék Kiss Szabolcs ötlete alapján készült Sárkányárny testvérisége, valamint az ötös számból a Jani, a bajnok máshogy zseniális. Elférne a Métal Hurlant-ban, a 2000AD-ben vagy bármelyik nívós világ-metálújságban. Igazi magazindarab, kiválóan felépített, gyönyörűen rajzolt gag-bombák, akkorát robbannak, hogy instant érkezik a „már megérte”-érzés.
Ez a két szerzőpáros elviszi a hátán az antológiákat, a körülöttük lévő többi történet – ahogy említettük – innen az erőstől az oda nem illő skálán mozog.
Az erős lehet rajzilag az, mint Kiss Ferenc és Topálovits Pál Az aranyváros legendája című adaptációja, nem mintha nem lenne az írás is jó, de ez a darab inkább egy rejtvénymagazinba illik. Viszont Topálovits rajzába bele lehet feledkezni, apró részletességgel ábrázolt, jó értelemben vett naiv stílusú grafikáját élvezet nézegetni.
Erős Mester Csaba Bukowski versadaptációja, ami a hangulatát illeti, a szépen felépített feszültség katarzisba vezet.
Koleszár Anna megható, költői „kétoldalasa” szép anyag, érzetre egy pályája elején lévő alkotó kimunkált alkotása, megnéznénk pár év múlva, hogyan mesélné el ugyanezt a romantikus halálballadát ugyanezekkel a szavakkal, más perspektívákkal és más ütemben.
Czene Levente A Gőzhenger ügynökeiről ennyi oldalból nem derült ki sok, érdekes, vonzó a steampunk képi világ stilizáltsága.
B. Blanch Nevillje, mely a Denis, a komisz kalandjai helyett egy valóban sátáni kölyök életéről mesél, kiemelkedően formás és szórakoztató, megfelelő mennyiségű anyag esetén külön kiadást érdemel. Ez az anyag fél-magazinos, akár gyerekpedagógiai lapba, akár önálló kötetbe is elfér.
Koska Zoltán hozza a formáját, nem okoz csalódást határozottan esetlen figuráinak esetlegesen határozott helyzetbe hozásával, önéletrajzi ihletettségű történetei bármelyik antológia megbízható minőségű darabjai, ugyanez vonatkozik Pilcz Rolandnak a Filmvilágban megjelent anyagára, a megbízható minőség.
Balog Laura és Mester Csaba zenekarokhoz, dalszövegekhez köthető munkái érzésem szerint leginkább a rajongóknak szólnak, rajzilag vagy sodrásban szépek, jók, illenek is a vegyesre szerkesztett antológiákba.
Mire ide elértünk a válogatásnak, ahogy az egymás mellé helyezett bekezdéseknek, nincsen különösebb íve, rendezetlen egységet alkotnak, és kell-e rendezettség, vagy elég, ha hatból kettő „már megérte”, kettő „hú, ezt miért nem ismertem”, kettő pedig nem köt le?
Az Alig használt képregények első olvasásra olyan, mint egy vegyes tüzelésű kazán, melyet gondos gazdája csak jó minőségű, ám egymástól eltérő sűrűségű anyaggal táplál. Néhány közülük tartós hőérzetet ad.
Lénárd László
Cím: | Alig használt képregények #5 |
Szerző(k): | Többen |
Kiadó: | HKComics |
Ár: | 3990 Ft |
Formátum: | puhafedeles kötet |
Terjedelem: | 80 oldal |
Megjelenés: | 2023.10.07. |
Megvásárolható: | Közvetlen a kiadótól |
Online vásárlás: |
a kiadó honlapján... |