Nem nézi le a gyerekeket – Inzu és Puding

A jó gyermeklap elsősorban pedagógiai-pszichológiai alapokon működik, nem egyszerű információközlő médium, hanem figyelembe véve az életkori sajátosságokat, komplex nevelést, formálást végez célja szerint.

A mondókák, versek a dallam- és ritmusérzéket (Weöres Sándor művei a matematikai készségeket is), fantáziát fejlesztik, a prózai szövegek olvasni tanítanak, és erkölcsi mondanivalóval szolgálhatnak, elővezetik a családdal, hazával, szociális érzékenységgel kapcsolatos „megfejtéseket”, a rejtvények az eszességet, a foglalkoztató részek a manuális készségeket fejlesztik. A képregény olvasni tanít szöveggel és képek által is, mondanivalóval szolgál(hat).

A magyar gyermeklapok 150 éves történetét a sajtótörténet őrzi, voltak kevésbé és erősebben ideológiai propagandát hirdető kicsiknek, kisiskolásoknak és felsősöknek szóló lapok, és laplegendák.

Hazánkban kiskoromban a Dörmögő Dömötör volt az egyik olvasni- és néznivaló, amit három év körüli gyerek kezébe adtak, és ez azóta se változott, nyolc éves korig a magyar gyermekirodalom- és illusztráció neves szerzőivel találkozhat szülő- és gyermek. A teljesség igénye nélkül képregényesek közül Haui József, Ambrus Izsák, és a Fedina Lídia – Vincze Nóra páros is jegyez hosszabb sorozatot.

Tavaly decemberben jelent meg az említett, Alfabéta-díjas képregényszerző és illusztrátor, Vincze Nóra, és Fedina Lídia, író, mű- és szakfordító közös munkája, az Inzu és Puding egy kötetbe gyűjtve. Ezek túlnyomó részét 2017 és 2023 között közölte a Dörmögő Dömötör, néhány közülük először olvasható a kis példányszámban a Képregénykedvelők Klubja által kiadott albumban.

Az előrendelőkre támaszkodó kötet már elfogyott, mi elkértük a nyomdai anyagot, hogy írhassunk róla, épp a fenti gondolatok miatt, vajon van-e igazán gyerekeknek szóló, igényes képregény, amit még nem ismerünk (biztosan több is van…).

Minden stripgyűjteménynél kiemeljük, hogy nem ajánlatos nagy adagban fogyasztani az olvasnivalót. Még Snoopyt és Kázmér és Hubát se! Kevésbé változatos munkák is könnyen egyhangúvá válhatnak, a finomságok elolvadnak. Így az Inzu és Pudingról is inkább nagy vonalakban tudunk írni, mint egy-egy strip kiemelésével.

A szöveg és a történetek, a párbeszédek, a szereplők a gyerekek hangján, koruknak megfelelő tónusban és szerkezetben szólnak. A strip könnyeden vicces, de nem vicceskedő, sőt, nem is vicces, humora nem az éles ellentéteken alapul, hanem finoman eltolódva működik, kifejezetten gyerekek számára humorosan és elgondolkodtató módon van megfogalmazva. Nyelvileg és képileg is. Ahogy mondani szokták, nem nézi le a gyerekeket. Sőt.

Vincze Nóra csodálatos munkája több szempontból hiteles, látszik, hogy sok-sok előtanulmány vezetett a teljes vizuál kifejlesztéséhez, és nem lustaposta módjára önmagát másolja a rengetegszer megrajzolt szereplőknél, hanem minden képcsík egyedi, átgondolt, és kimunkált.

Inzu, a kicsit érettebb kiscsikó, és Puding, az éretlen kisbari kalandjai három képkockára ütemezve, végig azonos színvonalon nyújtanak erős képregényélményt a világot tanuló gyerekeknek.

Hogy miről? Ennek kifejtését már rájuk bíznám.

Lénárd László

A fenti képeket a kepregenydb.hu-ról vettük kölcsön, köszönjük!