Ebben a kereszteződésben szinte minden szereplő megfordul előbb-utóbb, újságokat vásárolnak, esznek az utca másik oldalán lévő Gunga Dinerben, megállnak beszélgetni, vagy egyszerűen csak átsétálnak a színen. Ugyanazok az emberek (az újságárus, az olvasó fiú, a pszichiáter, a leszbikus taxis) jelennek meg és lépnek kapcsolatba egymással újra és újra, megtestesítve minden nációt és társadalmi osztályt. Itt kezdődik a cselekmény, amikor a Blake halála ügyében nyomozó két rendőr átsétál az újságos előtt az első fejezetben, és itt is ér véget, miután a„földönkívüli” okozta robbanás nyomait eltüntető munkások között elhalad, a New Frontiersman munkatársa, így hozva létre keretes szerkezetet. Ez a kereszteződés a realisztikus, aprólékos kidolgozottság ellenére is díszlet marad, egyfajta „mikro-univerzum” a Watchmen világán belül, a valóság apró, stilizált másaként jelképezi az őt körülvevő, szintén stilizált világ esszenciáját, így hozva létre többszintű kapcsolatrendszert az olvasó valóságával, mivel a képregény médiuma, így maga a Watchmen is nem más, mint a valóság egyik lehetséges szubjektív leképezése.
Tovább fokozza a műfaji önreflexió érzetét a ma is egyedülálló képregényen belüli képregény, A fekete hajó meséi, amelyet az újságos mellett ülő fiú olvas a 3. fejezettől kezdve. A lakatlan szigeten ragadt kalóz történetébe bújtatott vérbeli horror főszereplőjének sorsa folyamatosan reflektál a cselekményre, monológja végig a főszereplők történetét visszhangozza, így teremtve egy újabb, allegorikus szintet a narratívában. Moore nem csupán a kalóz történetét dolgozta ki, hanem az 5. fejezet végén található fiktív dokumentációban Joe Orlando és Max Shea néven tulajdonképpen Gibbonst és önmagát írta bele a történetbe. Amellett, hogy Moore Lost Girls című képregényét valóban „túlzottan pornográfnak” ítélte több kiadó, és ő is kipróbálta magát a regényírás területén, a fényképpel is szereplő Joe Orlando létező személy volt, méghozzá évekig a Watchment is kiadó DC alelnöke. Posztmodern öntudatú kettősséggel jelennek meg így maguk az alkotók is a Watchmen lapjain, egyrészt a mű világa és a valóság közti kapcsolatok miatt, másrészt mivel Moore írta és Gibbons rajzolta a Watchment, nyilvánvalóan ők alkották meg A fekete hajó történetét is.
A minduntalan felbukkanó utalások és hasonlóságok úgy távolítanak el a műfajtól, hogy közben mégis egyértelmű párhuzamot vonnak a Watchmen és a műfaj legjellemzőbb tulajdonságai között. A tudatos formai eszközhasználatban és a rendszeres tematikus önreflexív utalásokban érvényesülő dekonstrukció teszi igazán egyedivé és képregénytörténeti szempontból megkerülhetetlenné a művet. Minden újraolvasással a mű újabb rétegei tárulnak fel, számos értelmezést kínálva, köszönhetően annak a minden tekintetben egyedi kódrendszernek, amit Alan Moore és Dave Gibbons évtizedek sablonjainak újragondolásával alkotott meg.
Több mint 20 évvel eredeti megjelenése után hazánkba a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jutott el Watchmen – Az Őrzők címmel.
Dabrowsky Ádám, 2009.
E cikk eredetileg a Szkholionban – A Debreceni Egyetem BTK HÖK művészeti és szakfolyóiratában jelent meg 2009. őszén:
(1Mb)Felhasznált irodalom: