Heti Marvel 08/24

Secret Invasion: Who Do You Trust?: Ezen a héten Brian Reed, Mike Carey, Christos N. Gage, Zeb Wells és Jeff Parker szállítanak nekünk öt rövid háttérsztorit a Secret Invasion eseményei kapcsán. Az elsőben Marvel Kapitány Thunderbolt hegység elleni rohamának előzményeit látjuk, és most Reed vagy az olvasót akarja átverni, vagy még egyet csavar a magát szuperhősnek kiadó skrull karakterén. A másodikban a S.W.O.R.D. bázis megsemmisülése után az űrben lebegő Brand ügynökkel találkozhatunk, aki visszaemlékszik arra, hogy került az ügynökséghez, majd utólag összerakja magában az invázió előzményeinek darabkáit – aztán fellopakodik egy skrull hajóra. A harmadik sztori talán a legjobb: miután a vadföldi csatát szétrebbenti egy dinoszaurusz, az űrből érkezett Bestia és a földi Wonder Man bennrekednek egy barlangban. Gage a bizalmatlanság és a kételkedés köré intelligens dialógusokat épít, ügyesen használja a két karakter régi barátságát, és az egészet megkoronázza egy izgalmas, jól kitalált befejezéssel. A negyedik sztori, amiben egy skrull okoz komoly zűrzavart a Cube börtönében, előkészíti Marvel Boy beavatkozását a konfliktusba, az ötödikben pedig az Agents of Atlas tagjai szállnak szembe az invázióval. Parker ez utóbbi történetének van egy igen érdekes aspektusa: felveti, hogy a skrullok szándékai egyáltalán nem gonoszak, inkább békét és igazságot akarnak hozni a Földre, és egyesíteni kívánják a skrull és az emberi civilizációt. Nem vagyok benne biztos, hogy ez bármilyen szinten passzol az idegenekről eddig kialakult képbe, nem beszélve a crossover eddig megjelent részeinek eseményeiről, de ha ebben van valami igazság, akkor az invázió valószínűleg vallási eredetű kulcsmondata („He loves you”) lassan talán értelmet nyer végre… Összességében mindegyik sztoriról emondható, hogy nem rossz, de nem is kiemelkedő. Azért itt-ott hozzátesz plusz információkat a crossoverhez, úgyhogy aki azt követi, annak ezt is érdemes elolvasnia.

Skaar: Son of Hulk 1: Bő egy évvel a Planet Hulk vége után végre itt a rég beígért sorozat első része Hulk fiáról, a Sakaaron született Skaarról. Az író természetesen Greg Pak, és a Son of Hulkban már az első rész után is láthatóan több spiritusz van, mint Jeph Loeb katsztrofális sorozatában az új, vörös óriásról. Annak ellenére, hogy Skaarról magáról sokat még nem tudunk meg. Vad, erős, brutális, szinte elpusztíthatatlan, és apjához hasonlóan nem éppen a szavak embere. Az első rész felnövésének rövid, lényegre törő története: szörnyek és óriásrovarok közt harcol az életbenmaradásért, majd barbárok elől menekülő áldozatok oltalmazójává válik. Pak hagyja szabadon szárnyalni a fantáziáját, úgyhogy képregénye tele van pokoli helyszínekkel, démoni külsejű hadurakkal, tűzokádó hátasokkal és brutális élethalál harcokkal. Ron Garney rajzai közben gond nélkül állják a sarat Pak kegyetlen, hátborzongató bolygójának életre keltésével, és a küzdelmek véres, kreatív ábrázolásával. Nem mondhatjuk, hogy sokminden történik ebben első részben, de egy sorozat nyitányaként, a karakter felnövésének bemutatásaként megállja a helyét. A kérdés csak az, hogy meddig lehet a Marvel Univerzumon belül tartósan érdekessé tenni egy olyan karaktert, ami egy távoli bolygón tépdesi szét annak nyáladzó élővilágát. Nyilvánvaló, hogy Paknak előbb-utóbb valahogy a Földre kell hoznia Skaart, hogy elfoglalja helyét a hősök és gonoszok mainstream világán belül, és persze az apjával való esetleges találkozása is túl nagy ziccer ahhoz, hogy ki lehessen hagyni. Viszont az is igaz, hogy a Planet Hulk is egy piszkosul jó sztori volt, úgyhogy egy hasonlót simán elolvasgatok még úgy egy évig, mielőtt komolyan igényelni kezdem, hogy Skaar megtalálja útját a kék bolygóra.

X-Force: Ain’t No Dog: Az új X-Force-nak még csak múlt héten jött ki a negyedik része, de máris itt van belőle az első one-shot – ami könnyedén lepipálja a sorozat eddigi részeit. Sőt, Charlie Huston és Jason Aaron két sztorija van olyan jó, hogy az utóbbi ével legerősebb X-Men képregényeihez mérjük őket. Előbbiben (a képregény címadójában) Rozsomákot látjuk, ahogy cafatokká kaszabol egy egész hadseregnyi Tisztítót. Hogy miért, és hogy kerül oda közéjük, az csak a végén derül ki, de nem is igazán fontos. Huston piszkosul jól írja a karaktert: egy tökös párbeszéddel elviccelődik Logan és Küklopsz nem kifejezetten szeretetteljes kapcsolatán, majd jön a mészárlás, amit persze hősünk gonosz szövegekkel narrál végig. Van itt néhány igazán jó beszólás, pár észbontó, elemi erejű pillanat, és ezeknek köszönhetően még azt is simán megbocsátjuk, hogy az egész nem más, mint egy újabb sztori, amivel az író mindössze annyit mond, hogy „nézzétek Rozsomák mennyire állat!” És akkor még nem is beszéltünk a rajzról. A Punisher one-shot mellett ez Jefte Palo második munkája a héten, és még jobb, mint az előbbi. Küklopsz ábrázolása ugyan nem a legjobb, Logané viszont annál inkább – a harcok pedig lélegzetelállítóak, és iszonyúan véresek (egyébként nem lehet nem észrevenni, hogy a Marvel elsumákolta a korhatárbesorolás feltüntetését a borítón – nem csodálom). Az egész kicsit olyan, mint Frank Miller találkozása Mike Mignolával, és ezt a legjobb értelmemben mondom. Az utolsó panel frenetikus, mind írói, mind rajzolói szempontból. Nem lövöm le – tessék elolvasni. A képregényben található második, rövidebb sztoriban Aaron próbálja kicsit árnyalni Hadiösvény karakterét, ahogy egy medvét üldöz a vadonban, és a gyilkos és a vadász közti különbségeken elmélkedik. Vívódása hiteles és jól megírt, Werther Dell’ederra képei szimplák, de hatásosak, a főhőst látszólag értelmetlen mészárlásokra kényszerítő világgal kapcsolatos metafora pedig szépen elhelyezett, és még csak nem is különösebben szájbarágós. Az első sztori már csak a képi világ miatt is jobb, de a második is szépen megállja a helyét, úgyhogy a képregény beszerzését csak javasolni tudom.

Oldalak: 1 2 3