Fenegyerek: Sárga – Levéletképek

Kedves Jeph és Tim,

Nagyszerű híreim vannak! Tudjátok, évekig sopánkodtunk, hogy soha nem fognak megjelenni egyes korszakalkotó képregények nálunk. Nincs egy bátor kiadó, aki bevállalná, nincs igényes olvasóközönség, akiket érdekelne. Tévedtünk, és ennek nagyon örülök.

Hogy jöttök ti a képbe? Hát úgy, hogy gyakorlatilag az összes közös munkátokat felsoroltuk ezekben a panaszos litániákban. Aztán mégis: van már Hosszú Halloweenünk, sőt, a „folytatása” is érkezik, kijött a Pókember: Kék (máskor lesz még róla szó), és most a kezemben tarthattam a Fenegyerek: Sárga magyar kiadását is. Biztosan csípnétek, pompás nagyméretű, keménytáblás kiadást kapott.

Nagykorú lett ez a sztori is, nyáron betölti a 18. életévét. Mikor először találkoztam vele, már bőven óvodás volt, és azonnal összehaverkodtunk. Pedig alapvetően bizalmatlan vagyok, amikor eredettörténetek felmelegítéséről van szó. Amit Batmannel műveltetek, az viszont annyira tetszett, hogy vakon bíztam bennetek. Nem csalódtam.

Az biztos Jeph, hogy az indításban van valami szemérmetlen tökösség. Kevesen mernék a félelem nélküli férfi kalandját úgy indítani, hogy kimondja: „félek”. Ennél meghökkentőbb kijelentést nem adhattál volna Matt szájába.

Ezerszer kidomborították már neked mások, hogy ez a színes koncepció mennyire menő. Nem tudom, mennyi lehetett szándékos, és mennyi többletjelentést magyarázunk bele mi, olvasók. Kezdve a legkézenfekvőbbel, az első maskarával (apu bunyós színeivel) és a nyelvi jelentéssel, a gyávasággal, olyan széles skálán lehet értelmezni, amilyen ügyesen rétegelt érzéseket közvetítesz a sztorival. A boldog pillanatok, kellemes emlékek aranysárgája keveredik a japánok bátorságával és az egyiptomiak gyászával. Ezt tökéletesen visszaadtad a történetben: ugyanannyira szól Matt addigi életének két legnagyobb veszteségéről, és egyben állít emléket a korszaknak, amikor kalandjai kezdődtek. Nem is az a legnagyobb erőssége, mit mesélsz el, hanem az, ahogy. Ezért vagyok képes újra és újra elolvasni – az érzésekért, amiket ad, ahogy felnyitja a saját emlékeimet.

Fú Tim, tényleg látnod kéne a magyar kiadást. Ha eljössz VIECC-re, majd kiviszem, megmutatom. Emlékszel, a hatodik füzetben van az a csodás kétoldalas, mikor a Killgrave irányított zsaruk közt Fenegyerek bal középről átakrobatáskodik a jobb lapszélre, abba a frankó beállásba? Na, az az előzék, egyszínű sárgában. Kinyitod, és egyből ott is ragadsz. Király. De kiemelhették volna gyakorlatilag bármelyiket ezek közül a mozgásfázisokkal folytonossá tett dinamikus kétoldalasok közül, mindegyik nyerő választás. Amúgy is mindig leragadok egy-egy akciójelenetednél, de így nagyban aztán jó sokat lehet nézegetni. Tudom, nem mindenki szereti a stílusod, főleg az arcaiddal barátkoznak meg nehezen, én mégis úgy gondolom, hogy remekül visszaadják a karakterek érzelmeit. Matt színezésével együtt olyan szépen összefonódik a képi világ és a narratíva, hogy majdnem ez a kedvenc történetem tőletek.

Így, hogy a négy színből kettő már megjelent, nem hiszem, hogy sokat kell várnunk a másik kettőre. Meg a Macskanőre. Aztán biztos sorra kerül majd a kedvenc sztorim is: a Challengers of the Unknown. Szépen alakul a magyar Loeb-Sale sorozat, még ha nem is egységes. Mondtam már, hogy remek időszak most képregényrajongónak lenni?

Vigyázzatok magatokra, boldog napokat!

Őszinte rajongótok,
kóbor

Cím:	Fenegyerek: Sárga
Szerző(k):	Jeph Loeb, Tim Sale
Kiadó:	Fumax
Ár:	4995 3600 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	168 oldal
Megjelenés:	2019.03.10.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás:	fumax.hu