Batman: The Long Halloween – Gyilkos ünnepeket!

„I made a promise to my parents that I would rid the city of the evil that took their lives.”

Bizonyos embereknek furcsa ötleteik vannak az ünnepnapokkal kapcsolatban – míg az átlag ajándékokkal halmozza el egymást, vagy az utcán vigadozik valami történelmi esemény évfordulója kapcsán, addig van, aki számára az ünneplés mások legyilkolását jelenti. Jeph Loeb 13 részes, nagysikerű The Long Halloween című sztorijában a Sötét Lovagnak egy ilyen rejtélyes alakkal gyűlik meg a baja, és egy teljes évig jár a kegyetlen, módszeresen dolgozó sorozatgyilkos nyomában, miközben nagy ellenségei is felbukkannak, hogy súlyosbítsák az egyébként sem egyszerű helyzetet.

A történet valamikor a The Man Who Laughs eseményei után játszódik, ugyanakkor közvetlen folytatása Frank Miller klasszikus Első évének. A középpontban az ott megismert gengszterbáró, Carmine Falcone áll, akinek lebuktatására szövetkezik Batman, Gordon felügyelő, és Harvey Dent államügyész. Alig látnak azonban munkához, amikor Falcone birodalmának prominens tagjai szép sorban hullani kezdenek: egy rejtélyes gyilkos teszi el őket láb alól, aki végül a Holiday nevet kapja, mert mindig ünnepnapokon csap le. A színen feltűnik még a Batmannek rejtélyes okokból segédkező Macskanő (miközben alteregóik, Bruce és Selina randiznak egymással), a Joker, aki szerint ez a város nem elég nagy két pszichopata gyilkosnak, így Holiday életére tör, illetve (többek közt) Méregcsók, Enigma és Madárijesztő, akik mind Falcone alkalmazásában állnak.

A The Long Halloween fő erőssége hamisítatlan noir hangulatában rejlik, amit a történetnél is jobban alapoznak meg Tim Sale rajzai: szándékosan (mondhatnám, művészien) elnagyolt, durva vonásai erősen stilizált képeket teremtenek, amelyeknek éjfekete, árnyékos részeiben bújnak meg a letisztult karakterjegyekkel életre hívott szereplők (persze főleg Batman, aki a legjobb rajzolói hagyományoknak megfelelően sokszor beleolvad a háttérbe). Az arcok komorak és gondterheltek, a nagy, sötét és általában esős terek pedig nyomasztóan nőnek a rejtélyes gyilkosságokkal kapcsolatban tanácstalanul botorkáló szereplők fölé. Sale szenzációsan stílusos munkája (amelyet oly nagy öröm nézni, hogy könnyen szemet hunyunk a kevés szöveg fölött) így viszonylag könnyen feledteti még Loeb sztorijának kisebb-nagyobb bökkenőit is – mert bizony a The Long Halloween, minden nagyszerűsége ellenére azért korántsem tökéletes.

Egészen az utolsó részekig sikerül elérnie az írónak, hogy az újabb és újabb gonosztevők történetbe írása logikus és problémamentes legyen, ügyesen elkerülve az öncélúság vádját. De amikor a végén Batman mindegyik ellensége egyszerre jelenik meg, hogy leszámoljon Falcone-val (eleve: miért?), az már erős túlzás, és semmi funkciója nincs azonkívül, hogy az olvasó szemeit jól elkerekítsék azzal a kétoldalas képpel, amelyiken mind együtt láthatóak (még a Pingvin is, aki korábban egyáltalán nem bukkant fel a sztoriban). Nem egészen tiszta a gyilkos személye sem – három jelölt is van erre a szerepre, és bár alapból díjazom, ha egy rejtély megoldását félig-meddig az olvasóra bízzák, és nem rágnak mindent szájba, de a Dent felesége által a végén adott magyarázat több szempontból is hézagos, és a logika nem engedi, hogy teljesen összeálljon a kép.

Szerencsére a történet ehhez hasonló buktatóit Loeb más téren többé-kevésbé kompenzálja. Batmannel kifejezetten jól bánik, hűen folytatva a milleri hagyományokat, és a törvény szürkemezsgyéjében tevékenykedő, szülei halálának emléke által lelkileg megnyomorított önbíráskodóként ábrázolva a karaktert (fantasztikus az a rész, amelyben a Madárijesztő vegyszerétől hallucinál), akinek módszereivel kapcsolatban szövetségeseinek is kételyei támadnak. Néha ugyan túlmisztifikálja (például nyomtalanul eltűnik a barátai szeme elől úgy, hogy egy másodperccel korábban még fél méterre állt tőlük), de ez végül is hozzátartozik a az imázsához – és a három férfi közös jelenetei egyébként is kivétel nélkül nagyszerűek. Harvey Dent is hiteles, mint a bűn elleni keresztes hadjárata közben magánéletét elhanyagoló ügyész, még akkor is, ha figurájának nagy része arra van kihegyezve, hogy kellően gyanakodni lehessen rá, mint a Holiday alteregójára. Megtámadása a tárgyalóteremben, és átlényegülése Kétarccá, szintén erőteljes momentum, és Macskanő is hibátlan a kifürkészhetetlen, gyönyörű femme fatale szerepében.

A korábban említett negatívumok mellett pár helyen még érezni, hogy a történet elbírt volna egy kicsit több szöveget, főleg noir-stílusú narráció terén, de mást már tényleg nem lehet felhozni a The Long Halloween ellen. Pompás Batman képregény, jó történettel, és kiváló rajzokkal.

8/10
Megjelenés: 1996-1997 (13 rész)
Magyar megjelenés: 2017
Történet: Jeph Loeb
Rajz: Tim Sale

Olórin, 2008. április 23.