Életre keltett hősök

” Alexandra – művésznevén Ruki – szívéhez szintén az amazonkarakterek állnak közel, egyébként is temperamentumos természet. Ha úgy hozza a sors, kimondottan harcias is tud lenni a színházban dolgozó jelmeztervező lány. „Most is egy ilyen típust választottam, az amerikai képregények első szuperhősnőjét, Wonder Womant. Sok mai nő álmát is megtestesíti: ugyanolyan erős szereplőként ábrázolják, mint bármelyik híres férfi szuperhőst. Egyenrangú akár Batmannel is. Igazi harcos amazon, aki az igazságért és az elnyomottak jogaiért küzd. Úgy gondolom, adott esetben a való életben is fel kell vállalnunk a küzdelmet.”

Alexandra amazonjelmezét képzeletben magunkra húzva legszívesebben egyből a harctérre lépnénk, és leszámolnánk a társadalmi igazságtalanságokkal. De szívesen bújnánk bele Ildikó uralkodói jelmezébe is. „A karakter valójában Esther Blanchett, a Trinity Blood című vámpíros regény-, manga-, illetve animesorozatból származik – mutatja be cosplay-alteregóját Ildi. – Miután észrevettem, mennyire hasonlít Esther koronázási öltözéke I. Erzsébet egyik festményen látható ruhájára, hónapokra beleástam magam a reneszánsz viselettörténetbe.” Főállású nyelvtanárként a jelmezkészítésre jutó ideje véges, így az ő műhelyében legalább fél évig készül egy jelmez. Ezalatt hangolódik rá a karakterre is, hogy a jelmez felvételekor már teljesen hiteles legyen a ruhában. „A rendezvény nem minden perce alatt vagyok »in-character«, de a lényeg, hogy a színpadon és a képeken vissza tudjam adni a választottam jellemét” – mondja Ildikó. A koronázási ruhát az utolsó öltésig kézzel készítette, varrógépét Ildikó ugyanis csak később kapta ajándékba az egyik tanítványától. Az évek során nemcsak varrni tanulnak meg profin, de valódi ezermesterekké is válnak a lányok, hiszen sokféle tudást kell ötvözniük.

Mesehős purhabbal

„Egy-egy jelmez elkészítése nagyon sokféle jártasságot igényel. Tudunk textilt festeni, hímezni, sminkelni, de a férfiasabb feladatokat se végzi el helyettünk senki. Az évek során beletanultunk a fém-, műanyag és famegmunkálásba – sorolja az alapfeladatokat Ildikó. – Megtanultam például forrasztani, de még a fizikaórákon tanult elektronikai ismereteket is hasznosítom. Nem okoz gondot soros vagy párhuzamos kapcsolással áramkört építeni, az ellenállást kiszámítani, vagy akár egy hangszórót, világítást beépíteni a ruhámba.

Gyakran szerkesztek és tervezek mérnököknek kitalált tervezőprogramokkal is – meséli a sokoldalú nyelvtanár, aki egy véget nem érő tanulási folyamatként fogja fel a jelmezkészítést. – A cosplay-hez készítettem a saját testemről egy próbababát fóliával és ragasztószalaggal, így nem kell folyton felpróbálnom az elkészült darabokat. Ez gyorsítja a munkafolyamatot. A próbababát csak a klónomnak nevezem.” Az alapanyagokat részben az interneten, részben itthoni üzletekben vásárolják. „Az anyagok beszerzésekor sokszor furcsán néznek ránk a barkácsáruházak eladói – meséli Dóra, aki otthonosan mozog és imád nézelődni az ilyen üzletekben. – Pláne miután megkérdezik, hogy mégis mihez keresem azt a bizonyos fémlemezt vagy műgyantát, én pedig elkezdem sorolni: most éppen rakétacipőkhöz, szárnyhoz, sisakhoz, fegyverhez… Engem nem zavar, ha marslakónak néznek, legfeljebb nevetek egy jót az egészen. Más nők cipők és ruhák vásárlásával szereznek maguknak örömet, mi cosplayerek pedig purhabbal, dróttal, faléccel és dekorgumival” – mondja. Ildikó szerint sokat meg lehet takarítani azzal, ha az interneten, külföldről rendel meg bizonyos alapanyagokat – bónuszként a furcsálló tekinteteket is meg lehet spórolni.

Nem ússzák meg viszont a csodálkozó pillantásokat, amikor nagy ritkán az utcán kell végigsétálniuk jelmezben. Zsuzsi úgy tapasztalja, az emberek reakciói végletesek. „Kinevetnek, ujjal mutogatnak, ráncolják a szemöldöküket, rosszabb esetben sértő megjegyzéseket tesznek ránk. A másik véglet a gratuláció és az érdeklődés. A szájak ígyis-úgyis tátva szoktak maradni” – meséli. A média egy része ráadásul hajlamos csak a kihívó, szexis jelmezekre fókuszálni. Szerintük ezzel pont a lényegről terelődik el a figyelem. „Külföldön és itthon is jellemző, hogy semmit nem számít, mennyire profi egy cosplayer, hiszen a legnépszerűbbek azok, akik sokat mutató jelmezekben feszítenek. Lehet, hogy kétnapos munka az egész jelmez, de ha kivillan egy-egy intimebb testrész, már garantált a siker” – mondja Ildikó. A témában járatos japán szakemberek szerint a cosplay pozitív hatása – megkérdőjelezhetetlen közösségépítő erején kívül – az, hogy az önmagukat kevéssé kreatívnak gondoló emberekből a rajongásban rejlő erő előcsalogatja az alkotó művészt. Így aztán még az is lehet, hogy ők az előfutárai annak a generációnak, amelyik már nem elégszik meg azzal, hogy passzívan elfogyasztja a gusztusosan elé tálalt, könnyen hozzáférhető és emészthető kulturális termékeket. Inkább úgy dönt, hogy aktívan és kreatív módon továbbgondolja és újrahasznosítja őket.

nlcafe.hu

Oldalak: 1 2