Dracula – egy friss réteg a bőregérről

A Füles tavaly-tavalyelőtt folyó képregénye a Dracula volt Bram Stoker, valamint Kiss Ferenc író és Várai Artúr rajzoló tollából. A nagy hagyományú, ám mára töredék példányszámban megjelenő heti rejtvény- és műveltségi magazint a képregényesek közül a feketeöves, „mindent gyűjtők” szerzik be elsősorban, hiszen annak, akit nem érdekel a heti két oldalon kívül más, az újság többi része nem kell. Történelminek mondható távolból érdekesnél több, hogy a Füles a napilapok csíkjai mellett hány embert szoktatott rá a képregényolvasásra még néhány évtizedekkel ezelőtt is, hány gyerek és felnőtt vágta ki, és ragasztotta albumba Cs. Horváth (majd Kiss Ferenc) és jól ismert rajzolótársai műveit. Egyáltalán, a papír alapú rejtvényfejtés és a képregényolvasás is átlagos, hétköznapi tevékenységnek minősült. Nem kizárólag kedvelők, gyűjtők generációi nőttek ki a „Fülesből”, hanem autodidakta bibliográfus, teoretikus, író, rajzoló, azaz egy teljes szakma, néhány képviselővel.

Kiss Ferenc az egyik reprezentánsa a Füles-korszaknak (azon túlivelő karrierrel), gyerekként kivágott képregényoldalakat rejtett cipőkbe, mára a magyar képregényes szcéna egyik doyenje szerteágazó tevékenységi körrel (például összegyűjtötte és kiadatta a Füles képregényeinek teljes bibliográfiáját), civil munka mellett napi huszonöt órában próbálja mások elméjébe sütni a képregényrajongás billogját.

Tavalyelőtt az Alfabéta-jelölt Seuso-mozaikot olvastuk tőle, tavaly egy Rejtő-életrajzi képregényt, idén a több évtizede dédelgetett Draculát, ez utóbbit két formában is (a Fülessel együtt három)

A nagy alakú fekete-fehér és szürkeárnyalatos kötet elérhető kisebb, színes változatban is.

Mivel a képregény, mint művészet alapvetően még csak nem is szürkeárnyalatos, hanem fekete-fehér, mi ezt szemlézzük. És a Sárga Kölyök? Vagy Nemo? Elnézést, ha fensőbbségesen hangzott, talán nem csak ízlés kérdése, hogy a ceruzával rajzolt, jóféle fekete tussal, ecsettel és/vagy tustollal kihúzott és árnyékolt, jól szerkesztett, színezetlen rajzokkal lehet a legelemibb módon elérni a „csodálatos összhatást”. Az elme elvégzi a többit. A raszterek egy plusz, a manga is hozza a tökéletesség esztétikáját, és színekkel is sok mindent lehet kifejezni vagy csak szépségében, művésziségében láttatni, de a fekete-fehér hatás egyesek számára elemisége, az alapszerkezet tiszta megnyilvánulása miatt non plus ultra, rajongás tárgya.

Ja, azért ehhez olyan képeket kell szállítani, amik jó értelemben csodálkozásra késztetik a receptorokat.

Várai Artúr, a Satan’s Angel és az Akit háromszor koronáztak rajzolója a Draculában ezt teszi.

Sose hittem volna, hogy szürkeárnyalatos és fekete-fehér rajzokkal színesben lehet felidézni Francis Ford Coppola jól öregedő Draculáját. Hogy ennyire töményen át lehet hozni az atmoszférát. Mintha átfolyt volna a lendület, a költőiség, a rémítés és a romantika a vászonról a lapokra. Változatos, gyakran képzőművészeti hatású oldalképekben nagyon erős, több eszközzel és stílusban alkotott portrék jellemzik, szikár tust lavírozott, finom, fényképszerű hatás követ, majd expresszinostává válik, könnyű kezű, tiszta, cserkutis tusvonásoktól egészen Sebők Imre rajzos festőiségéig, és azon is túl terjed a skála, és éppen ettől lesz egységesen borzasztó kifejező és hangulatos. Néhány aránytalanság akad, a fejek időnként nagyok, de ezt az expresszionizmus számlájára írva egységes marad a rajzi sík. Talán Drakula vára kis csalódás, ilyen egetrengető portrék és kitartóan mély atmoszféra mellett azt vártuk volna, hogy a kastély képén megelevenednek a komor felhők, dörrennek a cikázó villámok, és a megvadult lovak patája alól kisorjázó mohos kődarab átüti a lapot.

A történetet nagy vonalakban talán mindenki ismeri, „Karóbahúzó” Vlad felesküszik a vérre, és szinte halhatatlan lényként embereket szipolyoz ki, és változtat vámpírrá, amíg megváltást nem nyer. Nem Bram Stoker fedezte fel 1897-es levélregényével a vámpírokat, de neki köszönhető a popkultúrában létrejövő huszadik századi hatás és kánon nagy része, ami Drakulához kötődik. Kevesebben tudják, hogy Vámbéry Ármin mesélte el neki a havasalföldi fejedelem vélt vagy valós vagy valósnak vélt történetét.

Kiss Ferenc egyszerre dolgozta fel az eredeti regényt, a Coppola-filmet, és szőtte bele a Vámbéry-szálat a képregénybe. A Füles számára az évtizedek alatt készített harmincöt adaptációból régen kiderült, hogy a szerző kevesebb szöveggel dolgozik, és kicsit más metódust használ, mint elődje, Cs. Horváth, és szabadabban is kezeli az alapanyagot. Itt mindenesetre érdekes felfedezésként hat, megállja a helyét ez a szál, főleg az EMKE kávéház pincérének portréjával és más, kiváló rajzokkal együtt.

A kötet alapos olvasása gyanúra ad okot, amit az extraként olvasható eredeti forgatókönyv alátámaszt, a rajzoló időnként saját szempontjaira szabta a szkriptben leírtakat. Ritkán nem az van a rajzon, amit a narráció ír, kimarad a narrációból, de van, hogy a narráció a kép után helyezkedik el, pedig időben előtte lévő dolog a témája. A néhány humoros „beszólás”, mely oldja a tömör komor hangulatot, elsikkad. Néhány ilyen bukfenc akad a hatvannégy oldalas történetben.

Extraként még megkapjuk az író és a rajzoló visszaemlékezéseit a Drakula történetéről, érdekességként Vass Mihály tíz oldal kivételével el nem készült változatából pár képet, rövidebb életrajzokat az írást megelőző kutatásból (Bram Stoker, Vlad, Vámbéry Ármin), a készítés fázisait ábrázoló oldalt.

Felnőtt képregény, ajánlott a szerelmetes Drakula-történet(ek) és a kifejezetten erős art bookok kedvelőinek, és mindenkinek, aki szereti a fekete-fehér vérvöröst.

Lénárd László

Cím:	Dracula
Szerző(k):	Bram Stoker, Kiss Ferenc, Várai Artúr
Kiadó:	Magánkiadás
Ár:	3500 Ft
Formátum:	puhafedeles kötet
Terjedelem:	108 oldal
Megjelenés:	2021.12.05.
Megvásárolható:
Online vásárlás:	kepregenymarket.hu