Nehogy már ne legyen itthon Fantom! – A Bubi FFD

A Bubi Bolt kiadó nyár közepére időzítette rajongói napját.

A kánikulában jóleső érzés beérni a Sapientia Főiskola hűvös falai közé. A székekkel szorosan berendezett, puritán, alig díszes Díszteremben ötven ember lehet, kilencvenöt százalékukban férfiak, nagyrészt a harmincas-negyvenes, kisebb részt a húszéves korosztályból. A hölgyek párjukkal, barátjukkal, barátnőjükkel érkezhettek. Mindenki ül, szellősen elférünk a száz fős előadóban. Meglepő, hogy a legtöbb résztvevő nem ismerős rendezvényekről, ők az a rejtett képregényrajongó mag, akik eltartják a piacot. Egy-egy vagy több kiadó kiadványainak rajongói? Vagy általában lelkesednek a képregényért? Nosztalgia mozgatja a pénztárcájukat vagy az új, nívós történeteket teszik otthon védőfóliába? Nem ismerjük egymást.

A nap programja: köszöntés, színpadi beszélgetés (porondmester a mindig felkészült, nagy műveltségű Kóbor Róbert, vendég Tálosi András a kiadó sorozatszerkesztője, beírója, fordítója), majd az újdonságok bemutatása után meglepetés program következik, ebédszünet, és végül tájékoztatás az új könyvtörvény a kiadóra és az előfizetésekre gyakorolt hatásairól.

Közben amerikanizálódunk. A vásárlás a programok közben történik, az érkezők sorszámot kaptak, ezt a kiadó képviselője hol két mondat között, hol mondat közben bemondja, mint egy bingószalonban, mire a delikvens hátra fárad, és átveszi a megrendelését. Így a legegyszerűbb, valóban, haladnak a dolgok. Ám elsőre szürreális az élmény, mert a legérdekesebb témákat szakítja meg egy „négyes” vagy „tizenhetes mehet” bemondás, és át kell állítanom az elmém arra, hogy a Disney, a Marvel és a kiadó által Amerikában vagyok.

A Bubi Bolt az ötvenedik modern Marvel-kötetnél jár. Ennek apropóján kérdezi Kóbor Róbert, egyéb minőségei mellett a kiadó egyik fordítója színpadi interjú keretében Tálosi Andrást, Korcsmáros-díjas alkotót, szervezőt, jelen minőségében a Bubi Boltot, hiszen a kiadó vezetője, a szerepelést kevésbé kedvelő Kiss Teodóra a vendégek köszöntése után a hátul felállított pultnál szorgoskodik.

Mi pedig jegyzetelünk, amiből nagy vonalakban a következők sülnek ki.

A múltidézés a kiadó elődjével, a GooBo-val kezdődik, „csetlettem, botlottam” – mondja András, amikor egy Hungarocomixon kiderült, hogy a Kingpin kiadó nem honosítja tovább a Nagy Marvel Képregénygyűjteményt. Sajnos a Dragoneróból és a Valiantból nem lehetett megélni (felhördülés a közönség pár pontjáról), „szó szót követett”, és rá kellett jönni, hogy ez csak főállásban lehet csinálni. Addig kéthavonta egy kiadványt, most havonta kettőt kellett átültetni. De ez még nem volt elég egy család fenntartásához. Volt a képregényes kiadók között egy hallgatólagos megegyezés, hogy ami már megjelent azt nem adjuk ki újra, ezt a sorozatban megjelent néhány rész felülírta, és innen mindenki saját megegyezés szerint adott ki még meg nem jelent vagy már megvágva megjelent műveket. Kitty Pryde és Rozsomák, Köpeny és Kard, a Fantasztikus Négyes az X-men ellen – sorolja a klasszikusok újra megjelentetett címeit András. „Legatyásodtunk”. Az ötszázas példányszámhoz képest alig 131 előfizető, börzén se vették őket. A fordulópont a piros és a fekete Marvel szerkesztése majd megszűnése volt, innen már csak a saját erő maradt. Majd 4,5 év alatt 50 modern és számos klasszikus Marvel-kötet.

Kóbor Róbert: Retro vagy modern? Úgy tűnik, a klasszikusok viszik a prímet, az összes fórum attól zajos, mikor jelenik meg a következő Claremont-X-men.

Tálosi András: A klasszikusokat látszólag többen várják, a megjelenés visszhangja is nagyobb, de… a modern kötetek jobban fogynak. Az X-ment sokan kiadták már, és abbahagyták a magas jogdíj miatt, igazi fekete ló, de szeretik az olvasók.

K.R.: Van-e valami kultúraformálás a modern kötetekben? Mi alapján választod ki a kiadásokat?

T.A.: „Csak olyat adunk ki, ami nekünk is tetszik.” Olyat semmiképp, ami nem tetszik. Vasököl például személyes kedvencem, bár tudom, hogy nem olyan sokan szeretik. John Romita JR-t sokan utálják, én szeretem, de sose adnánk ki például McFarlane-t. A Ms. Marvel kiváló, nagyon tetszett, kevés fog fogyni belőle, de hogy bekerült a választékba, az jó. „Tudatosan kimegyünk a Marvel perifériájára”, építünk szélesebb palettát.

Az interjú folytatódik az újdonságok bemutatásával.

K.R.: Bari Gátor. Miért és hogyan?

T. A.: Dorka (Tálosiné Kiss Teodóra kiadóvezető) szörfölt az interneten, és tátalált erre az online ingyen olvasható, 0 és 99 éves kor között fogyasztható képregényre. Mindkettőnknek tetszett. Utánanézett, és kiderült, hogy több országban is megjelent nyomtatásban, angolul, kínaiul, és már a hatodik kötetnél tart. Felvettük a szerzővel a kapcsolatot. Egy hét alatt meglett a szerződés, ritka pozitív hozzáállással találkoztunk. A miénk a francia kiadás címlapját követi, de kisebb lett, jobban áll ez a formátum Chow Hon Lam rendkívül kifejező rajzainak. A cím is nagyon jól kijött, hiszen a Buddy Gator ugyanaz, mint a Bari Gátor.

K.R.: Abszolút gyerekképregénynek tűnik. Melyik korosztálynak szól? Felnőttek is élvezik majd?

T.A.: Hat és kilenc éves gyerekeken tesztelve a hatévesnek fel kellett olvasni és el kellett magyarázni, mi történik, az összefüggések, jelentés rejtve maradtak, a kilenc évesnek már nem kellett felolvasni, érezte is a dolgokat, de úgy érzem, felnőtteknek is nagyon sokat ad, felnőttként, tapasztalattal többet jelentenek a rövid, szívmelengető epizódiok.

K.R.: Azért a gyerekek felé is nyitni szeretnétek?

T.A.: Nagyon tetszik a Vad Virágok kiadó hozzáállása, ahogy mi annak idején, tizenévesen csodáltuk és megszoktuk a képregényt, és olvasóvá váltunk fiataloknak szóló kiadványok által, ezt ők csinálják példaszerűen. Fel kell nevelni a következő rajongó olvasó generációt. A Sonic például ezért lett napirendre véve.

Tálosi András röviden összefoglalja Fantom történetét egy prezentációban. A társalgás folytatódik.

K.R.: Sose gondoltam, hogy egyszer egy lila kezeslábasban a dzsungelben szaladgáló alak kiadásáról beszélgetünk majd. Miért olyan fontos neked a Fantom?

T.A.: Rajongója vagyok, amióta megismertem. Régóta azt gondolom, hogy nagyon jó lenne egy gyűjteményes Fantom-kiadás. Nehézkes utánamenni, kinek van erre pénze – aztán mégis. Milyen jó lenne Fantom újra magyarul! A kiadó most úgy áll, hogy fekete lóra is tud tenni, hiszen előrendelés se volt rá, tehát nem tudjuk, mi lesz, úgyhogy… Megjelent. Nehogy már ne legyen itthon Fantom!

K.R.: Mennyire olvasható a megjelent stripgyűjtemény?

T.A.: A 60-as években készült comicok nagy része azzal a rengeteg szörnyű szöveggel olvashatatlan. Vannak karakterek, akik kilógnak a sablonból, mert olyan jól vannak megírva, olyanok, mint J. Jonah Jameson, akivel élvezet találkozni a képregényes munka közben. Lee Falk is nagyon ráérzett a karakterre, nagyon erős figurát hozott létre éppen azzal, hogy jól írt. Nem kopott meg a fénye mára, nem túlírt, a modernhez képest se ha avíttnak. Nem beszélve a rajzról. És jöjjön is a meglepetés…

A meglepetés egy online rögzített, az eseményre gyorsan megvágott, illusztrált és feliratozott videó.

Igazi csemege. Öröm nézni az elkövetkező képsorokat. Sy Barry, a kilencvenhat évesen is jó erőnek örvendő amerikai képregénylegenda ad – amennyire a keretek egészen engedik – mélyinterjút a kimeríthetetlen tudással és kiváló kérdésekkel rendelkező Jákói Dávidnak, jelen minőségében riporternek.

Telefon érkezik, mennem kell pár perccel az ebédszünet előtt.

Így, három nap múlva megírva egy tudósítást, pozitívvá válik az emlékezés. A helyszínen a „rajongói nap” kifejezést nem tudtam egy az egyben gyakorlatba átültetve, megtapasztalva helyére illeszteni. Valahogy bulisabb név: Fun Fan Day. Itt pedig – amíg ott voltam – a fun részt a Sy Barry interjú jelentette. A többi rész is érdekes volt, mert alaposak és őszinték voltak az alanyok, és sok kulisszatitok elhangzott. Nem tudom, ki hogyan érezte magát, hiszen öt-hat kivételtől a résztvevők ismeretlenek számomra. Nem beszélve arról, hogy az utolsó sorban ülve csak a hátukat láttam. Találkoztak később egymással? Volt közösségi program? Kell közösségi program? Mihez növeli ez a rendezvény a kötődést? A kiadóhoz? Címekhez?

Kérdésekkel tele elindulok a perzselő napsütésbe.

Lénárd László