Biblia Manga

Az interjút Mike Rimmer készítette Siku-val (rajz) és Akin-nel (szöveg), 2006 szeptemberében. Köszönet Sárközy Bencének, a fordítás ellenőrzéséért!

MIKE: A Biblia Mangáról beszélgetünk, és elsőként a cím „manga” részéről, mint stílusról kérdeznélek. Összefoglalnátok pár mondatban a manga történetét?

SIKU: A manga rövid történelme? Nos, én úgy gondolom, hogy kezdetben az 50-es évek Disney-stílusa volt talán a legnagyobb hatással a mangára. A japán művészek a Disney néhány jellemző stílusjegyét építették be a saját stílusukba, illetve ötvözték egyfajta naturalizmussal. Ez pl. az egyik oka annak, hogy olyan sokszor találkozhatsz óriás Bambi-szemekkel vagy SD (super deformed) alakokkal egy mangában. Szóval lényegében az alapja egy Disney-szerű ábrázolásmód. Talán innen vezethető le a legkönnyebben ez a stílus.

MIKE: Ez egyre népszerűbb minálunk, de idő kellet, míg megszerették az olvasók. Hogyan alakult ez az elmúlt évek alatt?

SIKU: Nem tudnám megmondani miért ez a nagy lelkesedés a manga iránt. Úgy tűnik, hogy az angol és amerikai képregény kötetek vesztenek népszerűségükből, nemcsak nálunk, hanem általában nyugaton. Ezzel – az eredetileg japán stílussal – pedig a jelek szerint egyre jobban megbarátkoznak az emberek. Lehet, hogy az olyan filmek is közrejátszottak ebben – amik részben a manga eszköztárát is használják – mint a Mátrix, vagy a Final Fantasy. Tudtad, hogy a japán játékok is nagyon népszerűek? De igaziból nem tudom. A lényeg az, hogy úgy tűnik, a nyugati képregényektől lassan átpártolnak az emberek a keletiekhez.

MIKE: A Biblia Mangán dolgozol, de van vagy volt más munkád ezen a műfajon belül?

SIKU: Csak a Biblia Manga. Nincs más ilyen jellegű munkám.

MIKE: Viszont van képregényes és grafikus múltad különböző kiadóknál. Mesélnél ezekről?

SIKU: A grafikusi munkámra vagy kíváncsi vagy a stílusomra?

MIKE: Főleg a stílusodra. Ha képregényeidre és grafikáidra lennék kíváncsi, merrefelé kellene körülnéznem?

SIKU: Az AD2000-nél. Ha a rajzaimat kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy modern angol és AD2000. Az AD2000-et jellemzi egyfajta stílus, amihez elég közel álltam. Idővel a saját stílusom kissé megváltozott, az alakok kissé megnyúltak, hangsúlyosabbak lettek, tehát már nem a szorosan vett AD2000. Nyugati maradt, de nem az átlagos. Szerintem nincs többé egyféle stílus, ami jellemző lenne mindegyik nyugati képregényre. Nagyon nagyok az eltérések. Ha hozzáadsz az enyémhez néhány alapvető manga-jellemzőt, olyat kapsz, ami kissé más, valami hibrid. Ha akarod, nevezheted mangának, de eléggé eltér az átlagos mangától.

MIKE: Tehát a Biblia Manga inkább ilyen keverék, mintsem „tiszta” manga?

SIKU: Hát, a „tiszta manga”… nehéz lenne megmondani mi is az, mikor minden manga különbözik a másiktól. Főleg manapság, amikor mindenki egyéni stílusra törekszik. Talán azért is, mert a manga-rajzolókra is erős hatással vannak a nyugati alkotók, designer-ek. A mangakák ma már egyáltalán nem csak egy irányba néznek. Talán így volt a 70-es években, de ma már egészen biztosan nem. Függetlenek, egyéniek. Szóval nem mondanám, hogy csak egyféle manga stílus létezik. Mondhatod, hogy a Biblia Manga tényleg manga, azzal, hogy hozzáadtam a saját stílusomat. Szerintem a mai mangák majdnem mind ilyenek.

MIKE: Szerinted milyen olvasót vonz ez a cím, milyen korosztály fogja megvenni?

SIKU: Szerintem főleg fiatalok, vagyis tizenévesek, illetve fiatal felnőttek.

MIKE: Beavatnál abba, hogy a Bibliát (Újszövetséggel együtt), ami meglehetősen terjedelmes, hogyan adaptáltad, hogyan készítettél belőle egy sokkal rövidebb művet? Nehéz volt eldönteni mik maradjanak ki?

SIKU: Gyakorlatilag vért izzadtam. Nagyon-nagyon nehéz volt. De amikor nagyon át kell alakítanod valamit, néha varázslatos dolog történik. Valami elindul. Valami történik és azt hiszem velünk is megtörtént. Ahogy egyre kisebb méretűre „nyomtuk össze”, arra törekedtünk, hogy a valóban fontos részeket válogassuk ki. A téma miatt nagyon gondosnak kellett lennünk. Fel kellett tennünk magunknak a kérdést: mit is akarunk ebből kihozni? És nekem igaziból egy dolog számított igazán: Jézus ember volta. Amikor majd elolvasod, láthatod: ő is olyan ember volt, akár csak mi. Ez nagyon-nagyon fontos, azt akartuk, hogy ez mindenképp átjöjjön. Másodszor: úgy álltunk neki a jelenetek tervezésének, mintha egy filmet néznénk. Azokra a történetekre koncentráltunk, amik valahogyan mozgalmasak, hogy ne csak beszélő fejek legyenek benne. Mikor a Biblia eredeti szövegét olvasod, nagyon sok helyen „csak” beszélnek. Olyan jeleneteket vagy példabeszédeket választottunk, ahol mozgás vagy valódi cselekmény történik. Ahol jó a beállítás, jó a kompozíció. Azt hiszem ezek voltak a valódi szempontjaim, amik alapján végül jól tudtunk dolgozni, de még így is elég kemény volt.

MIKE: Ezek alapján egy vallásgyakorló keresztény könnyen azt mondhatná, hogy egyszerűen „lebutítottátok” a Bibliát.

SIKU: Ha már elolvastad volna, nem mondanád ezt – olyan lett, ahogyan eddig nem láthattad még a Könyvet.

MIKE: Például?

SIKU: Vegyük például a Filemonhoz írt levelet. Kétlem, hogy bármelyik képregényes Biblia-feldolgozásban szerepelt volna. Nem egyszerű ezt a részt adaptálni.

MIKE: Az a találkozás Onézimosszal?

SIKU: Igen, a szökött rabszolga. Elég nehéz volt képregényre átírni, de szerintem nagyon friss, újszerű lett. Vannak más részek is, amiket előttünk nem rajzoltak meg képregényben mások, például amikor Jézus az „atyafiaival” beszél, akik indulnak a jeruzsálemi ünnepre. Abban tényleg van feszültség. Amikor másoknak meséltem ezt, csodálkoztak: ez tényleg benne van a Bibliában? Persze, mondtam. Szóval remélem, közel sem csak egy „lebutított” Biblia lett az eredmény, tényleg sokat kísérleteztünk, dolgoztunk azon, hogy néhány kevésbé ismert részt meg tudjunk mutatni.

MIKE: Csak az számított nektek, hogy a történet jó legyen?

SIKU: Azt gondolom – furcsán hangozhat -, a Szentlelket is ez irányította: hogy jó történet legyen. Ahogy Jézus Krisztust is. Azért olyan lenyűgözők a példabeszédei. Annyira briliáns történetek ezek, hogy ki is emeltük őket: „És itt következik Jézus egyik példázata…” És amikor elolvasod, azt fogod mondani: „Ez az ember egy nagy mesélő!” Igen, ez volt az egyedüli szempontunk: egy nagyon jó történet. Nem pedig az, hogy moralizáljunk, vagy parancsokat osszunk az olvasóknak: ezt tedd, vagy amazt ne tedd. Egyértelmű döntés volt: jó történetet meséljünk el. És ha történeteket mesélünk embereknek, ők ki fogják olvasni belőlük azt az üzenetet, ami nekik fontos.

MIKE: Ha kivágjátok a parancsolatokat, a „moralizálást”, vagy Jézus prédikációit, akkor a lényegétől fosztjátok meg a Szentírást, nem?

SIKU: Hadd mondjak egy példát arra, hogyan szőttük bele a prédikációkat a történetbe. Vegyük például Pált, amikor a rómaiakat vagy a korintusiakat tanítja. Egy rokona látogatja meg őt és meséli el, hogy mi történt, mire ő azt mondja: „Oké, írok nekik egy levelet”. És megírja. Sokkal ember-közelibb szerintem ilyen tálalásban. Ha simán belekezdenénk, hogy: Ti, rómaiak, miért csináljátok azt, amit csináltok… bla-bla – csak moralizálás lenne belőle. Ha ilyeneket beleszövünk történetbe és személyesebbé, emberibbé tesszük, az olvasó könnyebben tud azonosulni vele. Egyébként Pált szimpatikus karakternek ábrázoljuk, kedvesnek, gyengédnek, szenvedélyesnek. Az olvasók így igazi embernek, személyiségnek tudják elképzelni, nem csak egy túlérzékeny prédikátornak.

MIKE: Azt gondolom, hogy ez viszonylag könnyen alkalmazható volt az Evangéliumokra és az Apostolok cselekedeteire. De a Levelek nagyobb kihívásnak tűnnek ilyen szempontból.

SIKU: Az Evangéliumok voltak a legnehezebbek.

MIKE: Valóban? Miért?

SIKU: Mert azokat úgy írták, mintha filmrendezők lettek volna az evangélisták. Adj egy forgatókönyvet négy rendezőnek, és az eredmény négy különböző film lesz. Így írták le ők is. Amikor ezekkel dolgoztunk, a cselekmények időrendjét detektívként kellett összeraknunk, mivel az írók szinte egyáltalán nem törődtek vele. Ők azzal voltak elfoglalva, hogy milyen üzenetet adjanak át, kiknek és hogyan fogalmazzák ezeket a könyveket. Vagyis át kellett vizsgálnunk a szöveget kronológiai szempontból: hogyan is volt, mikor is történt? Némelyik részről többször is szó esik, illetve a hely és az idő sokszor változik – fejezetről fejezetre. Tényleg nagyon nehéz volt, sokszor át kellett emiatt olvasnunk ezeket a könyveket. Ha csak kettőt veszel a szinoptikusok közül, még akkor is nehéz eset. A Cselekedetek közel sem volt ilyen nehéz. A levelek viszont igen. Valamivel könnyebbek, mint az Evangéliumok, de elég kemény munka volt az is. De az Evangéliumok az Újszövetség fele. A levelekkel sokkal könnyebb volt „csalni”. Elég volt Pál cselekedeteinek legdinamikusabb részeit kiemelni. Az egyik a galatákhoz írt levél, a másik pedig az, ahol Kloét említik. Valójában erre a két eseményre koncentráltam a levelekből. Igazából nem kellett foglalkoznom a többi résszel. Az Evangéliumoknál viszont sokkal körültekintőbbnek kellett lennem. Részeket kellett választanom az elejéről, a közepéről és a végéről, amik együtt is jól működnek. Valószínűleg emiatt volt olyan nehéz.

MIKE: Mi a helyzet a Jelenések Könyvével?

SIKU: Azt is alaposan megvágtam.

MIKE: (nevet)

SIKU: Négy oldal jutott a Jelenések Könyvének.

MIKE: Négy!? Csak?

SIKU: Igen. Ez teljesen elfogadható, ha csak nem írsz egy újabb könyvet magáról a Jelenések Könyvéről. Akkor tényleg szabadon tárgyalhatnád, kalandozhatnál az összes lényeges dolgon oda-vissza. Ha viszont az Újszövetségen dolgozol, aminek csak része a Jelenések, az más tészta. Ki kell találnod, hogyan passzol össze egy fantasy szerű rész, egészen más stílusokkal. És ez elég kemény meló. Amit mi kitaláltunk, az egyfajta keretezés: egy lány a korházban a Bibliát olvassa. Egy 12 éves kislány, amint elmerül a Bibliában, elbóbiskol. János világába csöppen, ahol vele és Jézussal találkozik, végig követi őket. Ezzel is ember-közelibbé próbáltuk tenni az egészet.

MIKE: Másképp kissé ijesztő, netán pszechedelikus lett volna, nem?

SIKU: Ez egy külön könyv. Ha elhagyod a Biblia Manga végéről ezt a négy oldalt, valószínűleg nem hiányozna. De megismerjük ezt a 12 éves kislányt, aki ott van János mellett, és mindent lát, ami történik. A végén pedig Jézus rápillant, ami olyan „Hű, rám nézett!” élmény, talán kikacsintás. Aztán felébred, és az ágyában találja magát újra. Ezzel is a Jelenések Könyvének „keménységét” akartuk kicsit lágyítani.

MIKE: Ami nagyon érdekel még az, hogy milyen stílust dolgoztatok ki ehhez a témához. A rajzfilmes világban vannak külsőre is jó és rossz karakterek, van jó néhány általános vonás, ami jellemző az ábrázolásukra. Jelen vannak ezek a ti alkotásotokban? Jézus ember-közelibbé tételéről beszéltek, de a jó fiúk a rajzfilmekben és a képregényekben is, általában kissé nagyobbak, szebbek, mint a valós életben, nem?

SIKU: Igen. Ahonnan én jöttem, azt a helyet a képregényes világában dark fantasy-nak hívják. Sötét és vad, kemény hely, és nem tudok tőle teljesen elszakadni. Szeretem ezt a stílust, és nálam ezért nem hasonlít Jézus egy kicsit sem Bambira. Emiatt sem választottam azt a manga stílust, amit a Bambi-szemmel jellemeztem az előbb. Ez komolyabb, animeszerűb. Jézus nem egy ennivaló kisgyerek ebben a kötetben. A sivatagban például ijesztőbb, mint maga a Sátán. Csuklyát visel, az arca árnyékban van… A Sátán sokkal „közönségesebben” néz ki, nagyon-nagyon egyszerűen. Jézus sokkal hatásosabb. Szándékosan alakítottam őt ilyenre ebben a részben is. Sokszor árnyékban van, pl. akkor is, amikor a farizeusokkal beszél. Abban a helyzetben is ő a legimpozánsabb, a legsötétebb. Szinte ijesztő. Én Istent nem ragyogó, világos alaknak képzelem, hanem homályos, mindent lefedő erőnek. Az egészbe megpróbáltam beleszőni azt, ahogyan én látom Jézust.

MIKE: Ez így áll a Szentírásban, vagy inkább személyes meggyőződésed?

SIKU: Azt gondolom, hogy Ő ilyen. Szerintem vannak sötét dolgok, melyek nem választhatók el Istentől. Biztosan van néhány megmagyarázhatatlan, vagy éppen brutálisnak tűnő dolog. Például, ahogy hagyja, hogy a Sátán munkálkodjon a földön. „Miért hagyod ezt, Istenem?” Csak. Ő egyszerűen megengedi. Szerintem erre rá lehet mondani, ha belegondol az ember, hogy ijesztő, sötét. Nem tudom megmagyarázni és szerintem senki más sem. Igaziból mindannyian egy-egy fajta szemüvegen keresztül nézünk a Szentírásra. Az én szemüvegem pedig ilyen. Jézus nem rózsaillatú, édes-kedves, alak, mint egy ártatlan csecsemő. Ő valójában iszonyú nehéz döntések következményeként feláldozta magát az emberiségért. Pontosan tudta mi az ára a megváltásnak, mit kell fizetnie. Meghozta a döntését, lejött közénk, végigcsinálta, megfizette üdvünk árát, úgy, hogy gyakorlatilag senki nem volt tisztában azzal, hogy mi is történik – mégis végigjárta az utat. A kertben azt mondta: „Istenem, ha lehet, múljon el tőlem ez a pohár. De legyen nekem a te akaratod szerint.” ezek aztán tényleg sötét pillanatok. Szóval nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ilyen értelmezés ellentmondásban lenne a Szentírással. Persze nem tudom eldönteni, de ezt gondolom. A kellemes részek kihangsúlyozása szerintem mindenképp hiba. Néha kell jönnie valakinek, aki visszabillenti a sötét oldala felé, és így egyensúlyba kerül.

MIKE: Gondolod, hogy a képregény-fanoknak ismerős és ezért vonzó is lesz ez a sötétebb hangulat?

SIKU: Figyelj, én ilyen helyről érkeztem. Akik olvassák a képregényeimet, ilyen „hangulatú” cuccokat szoktak olvasni. És amikor ilyeneket olvasnak, tökéletesen értik, hogy mit és miért csináltam éppen úgy. Az átlagosnál sötétebben ábrázolni valakit nem azt jelenti, hogy akkor ő a rosszfiú. Egyszerűen csak azt, hogy valamilyen módon ilyen hatása, hangulata van a jelenlétének. Ezek az olvasók megértik azt a vizuális nyelvet, amit használok. Lehet, hogy akik konzervatívabban közelítenek, nem fogják megérteni, hogy miért tartom jónak Jézus árnyékoltabb ábrázolását. Miért épp olyan a testtartása egyedül, fenn a hegytetőn? Vagy az utcán miért sétál olyan „nagy mellénnyel”? Valószínűleg sokan fognak ezen csodálkozni.

MIKE: De az egy hős „beállítása”, nem?

SIKU: De. Ugyanakkor egyáltalán nem a tipikus amerikai stílusban. Az újvilágiaknak megvannak a sajátos ismertetőjegyeik, amiről a képregényeiket fel lehet ismerni, az oldalszerkezet, vagy hogy milyen kompozíciót használtak, stb. A Biblia Manga nem ilyen. Sokkal inkább angol, vagy még inkább AD2000. Mondok egy példát: a házasságtörő nő, akit meg akarnak kövezni. Jézushoz jönnek és megkérdezik, „mit tegyünk vele?”.

MIKE: Ja, igen, és semmi válasz… vagyis van válasz, csak először hallgat. Ezt sokféleképpen fel lehet dolgozni.

SIKU: Igen, Ő hallgat egy ideig. Egyre sötétebbé válik a tónus, és látni lehet, hogy vigyorog. Kissé gonoszkodva, egyáltalán nem kedvesen. Aztán megkérdi őket: „Ki az, aki nem bűnös közületek? Az dobja rá az első követ.” Ekkor a mosolyt az arcán kárörvendőre rajzoltam. Ez is egy olyan helyzet, amiről beszéltem, aminek igenis van sötét hangulata. Bárki, aki valamennyire otthonosan mozog a képregények világában, tudni fogja, hogy miért úgy rajzoltam, ahogy.

MIKE: Tényleg, miért?

SIKU: Ahogy mondtam, ez egy gonoszkodó, kárörvendő mosoly. Méghozzá azért, mert pontosan tudja, hogy akik hozzá jöttek, mit akarnak.

MIKE: De valóban azt gondolod, hogy ilyen kaján ábrázattal mondta azt Jézus? Ahogy leírod, olyan, mintha egy minden hájjal megkent alak lenne.

SIKU: Nos, ahogy én gondolom, néha tényleg az volt. (nevet) Ő tudta, hogy az emberek mikor bizonytalankodnak, és sokszor egy jó nagyot lökött rajtuk. Utána már nem maradhattál olyan bizonytalan, valahova el kellett lépned. Akár jobbra, akár balra, de kellett egyet lépned, nem maradhattál ugyan az, aki voltál. Sokszor szándékosan piszkálta az embereket, ami persze bosszantotta őket. Sokszor meg is sértette őket, célja volt vele. Ezrét rajzoltam neki gonosz, kaján vigyort. Ez a fajta mosoly azt jelenti: „Na, hadd lássam, halandók, mit mondotok erre…?”

MIKE: A Sátánnak viszont adtál egy jó adag humorérzéket

SIKU: Miért, mert nem ijesztő a külseje? Vagy a borsó-szemek miatt?

MIKE: Inkább amiatt, ahogyan Jézussal beszél. Például a sivatagban, a megkísértésnél eléggé kötekedő és humoros.

SIKU: Na, ezért a testvérem a hibás. (nevet)

MIKE: Ő írta ilyenre?

SIKU: Évek óta együtt dolgozunk és teljesen megbízom abban, ahogy a történethez hozzáigazítja a szöveget. Teljesen ráhagyom. És bírom, amit csinál.

MIKE: Tehát ő megírja a párbeszédeket, te pedig köré rajzolod a látnivalót?

SIKU: Nem, én készítem el először a vázlatos rajzokat. Nem rajzolom készre, ekkor a forgatókönyv gyakorlatilag ezeknek a vázlatoknak a sorozata. Amit ő csinál, az az, hogy megírja a párbeszédeket úgy, hogy…

MIKE: Passzoljon a képekhez?

SIKU: Pontosan.

MIKE: A mangára általában jellemző a humor, nemde? Elég nehéz lehet humorizálni Újszövetség jó néhány részében.

SIKU: Hát, ebben igazad van.

MIKE: Mesélnél erről?

SIKU: Nos a legtöbb helyen a megmosolyogtató dolgokat csak érzékeltetni próbáltam a rajzzal. Ha átjön az olvasónak, akkor annak a szöveg az oka, ami pedig testvérem asztala. Én csínján bántam a képi humorral. Például amit korábban mondtam, arról a kissé gonosz vigyorról, na, az egy ilyen hely. Nem harsány, meg kell érteni. Nem rajongok a helyzetkomikumért. Szóval, ha túl sok lenne belőle, az nem az én hibám. A rajzok eléggé rejtetten humorizálnak, azt inkább a szövegben fogjátok megtalálni.

MIKE: Szóval, hárítasz?

SIKU: Nem, dehogy! (nevet) De ha ezzel gond lenne, csak őt hibáztathatjátok! (nevet)

MIKE: A XVI. század óta folyamatosan készülnek Biblia-fordítások. Amikor először olvashatták az emberek az anyanyelvükön, nagy hatású esemény volt. Újabb és újabb népek, népcsoportok számára nyílt meg ez a lehetőség, egyre csak gyarapodnak az új fordítások. A munkátok alapján azt lehet mondani, hogy van egy mangarajongó, fiatal olvasótábor, akiknek szükségük van az Újszövetségre a saját nyelvükön?

SIKU: Nem hinném, hogy csak a mangásokra lehetne szűkíteni a célközönséget. Én az összes képregényolvasót belevenném. Azt gondolom, hogy akik nem olvasnak mangát közülük, valószínűleg ők is el fogják olvasni a Biblia Mangát. Megértik ezt a vizuális nyelvet? Igen. Van valami egyedi számukra eben a vizuális közlésformában? Igen. És értik is. Ez az egyik oka annak, hogy a Mátrix vagy a Dark City olyan különleges filmek. Van egy jellegzetes képi nyelvük. Amikor ezeket nézed, érzékeled, hogy van bennük valami különleges. Azt gondolom, a képregényeknek is van egy sajátos nyelvezetük. Végül is a kérdésedre a válasz, igen. Ez egy kifejezési forma, egyfajta fordítása az eredetinek. Ha szorosan vesszük, nem olyan hiteles, vagy teljes, de ez az én felelősségem. Az én látásmódom, ha jobban tetszik, az én fordításom. Amikor elmesélek egy történetet, én így mesélem el. Persze egyáltalán nem a hagyományos módon.

MIKE: Inkább tűnik parafrázisnak, átdolgozásnak, mint fordításnak.

SIKU: Igen, inkább az. De fordítás olyan szempontból, hogy én így látom, értelmezem. Elmondom, mit jelent nekem. Átdolgozás, ha mint nyomtatott könyvről beszélünk. Fordítás, ha azt nézem, ahogyan én elmesélem. Ahogyan hiszek benne.

MIKE: Mi miatt vágtál bele a Biblia Manga elkészítésébe? Mi az, ami vonzott a projektben?

SIKU: Nincs igazán egyetlen jó manga Biblia vagy Újtestamentum sem. Van egy, de az nagyon régi. Eljárt felette az idő. Persze megy a vita, hogy nyugati ember képes-e egyáltalán mangát készíteni. Ez majdnem ugyanaz, mintha azt kérdeznénk: énekelhet-e fehér ember soul-t? Vagy a kék szeműek? De hát miért ne? Ha érzed, a lényegét, tudsz soul-t énekelni. Tök mindegy, hogy a szemed zöld, lila, vagy kék. Ismerek kölyköket, akiknek a manga stílus természetes. Nem az van, hogy egyszer csak azt mondják: „Holnaptól mangát rajzolok”. Úgy nőnek fel, hogy kamaszként mangát olvasnak ÉS rajzolnak. Szerintem ugyanannyira manga az, amit ők csinálnak, mint amit bárki más. Először. Másodszor pedig: az eredetinek nevezett mangaalkotókra is hatással van sok-sok nyugati stílus. Nem tudom, miért ne csinálhatnának nyugati rajzolók mangát és bővíthetnék a saját egyedi stílusjegyeikkel. Ez attól még manga, csak egy kissé másképp néz ki. Szerintem minden művészeti ág így fejlődik. Szóval ezért gondoltam, hogy nyugodtan belevághatok egy manga projektbe, és hozzátehetem a saját nyugati stílusomat és egyedi látásmódomat. Új fogást keresünk ezen a stíluson.

MIKE: OK, köszönöm, képbe kerültem a fogalmi és művészi nézőpontoddal, de mi a helyzet a spirituálissal?

SIKU: Nem hinném, hogy a manga rajzolásnak lenne spirituális hatása. Kivéve, ha a Szentírásnak a vizuális elmesélést, mint tevékenységet, nem tekintjük egyfajta dicsőítésnek, csak szokatlan médiumban. Lehetne TV-ben, filmen, könyvben, regényben, novellában, mindegy, ez is csak egy másik médium. Végül is prédikálok, dicsőítem az Urat, csak másképp. Valószínűleg ez a manga elér néhány emberhez, akik soha nem fogtak még Bibliát a kezükben, vagy soha nem mentek be egyetlen templomba, de ezt mégis elolvassák. Az egyik oka annak, hogy ilyet csinálok ¬– mégha az nem is a Biblia Manga lenne – az az, hogy ez az én stílusom. Nem… hogy mondjam – nem hagyományos, nem konzervatív. Kissé szélsőséges. És akik kézbe veszik és elolvassák, nem kimondottan a templomba járók közül kerülnek ki. Nagyon-nagyon nehéz nekik hirdetni az evangéliumot, mert nincsenek ott, ahol elérné őket – egyszerűen nem járnak templomba. Szóval úgy érzem, ezen a szinten ez a munkánk elég fontos.

MIKE: És mi a helyzet veled: te keresztény vagy?

SIKU: Hát, ha eddig ez nem lett volna nyilvánvaló. (nevet) Teljes szívemből el vagyok kötelezve.

MIKE: Csak mert ha olyat kérdezek tőled, hogy „mi volt a vonzó abban, hogy mangafeldolgozást csinálsz az Bibliából?”, akkor elsőként spirituális választ is adhattál volna, nem pedig művészeti vonatkozásút. Szóval ezek fényében meglep, hogy nem egyből abba az irányba kanyarodott a beszélgetés. Tehát a vallási elhivatottságod nem az első helyen volt, amikor döntöttél a munkáról?

SIKU: Nos, én több módon hirdetem az igét. Többek között zenélek. Szóval, amíg nem kérdezel rá, addig nem tudok ilyesmire válaszolni. Ezért kezdtem ezt a témát a művészeti szál gombolyításával, merthogy a valláshoz sok minden kapcsolódik az életemben. Megválaszoltam a kérdésed?

MIKE: Hát…

SIKU: Nem?

MIKE: Végül is igen, de azt szeretném tőled hallani, milyen kapcsolat van közted, mint vallásos – keresztény – ember és aközött, hogy a Biblia Manga rajzolója vagy a mű hatása szempontjából. Abban az értelemben, hogy talán segíthet az olvasókat közelebb hozni Jézushoz.

SIKU: Értem. Ahogy mondtam, szerintem az egyetlen út, hogy elérd azokat az embereket, akik értik ezt a fajta nyelvet, hogy adj nekik olyat, amit el is fognak olvasni. Ilyenek persze vannak a Biblia Mangán kívül is. Az egyik a „Story About the Bible”. Közreműködött az elkészítésében néhány elismert művész, mint pl. Bill Sienkiewicz. Valójában nem tudom, hogy ez egy igehirdető, vagy simán csak kereskedelmi céllal készült kötet-e – néha ezt nem tudom eldönteni. De elég fontos dolognak tartom, hogy keresztény emberek készítsenek ilyen műveket. Ezek segítségével azokat is elérhetik, akiket igazán nehéz megszólítani. Nos, ez a hosszabb (vagy még mindig rövid) válaszom a kérdésedre – ahogy akarod.

MIKE: Lépjünk vissza egy kicsit, az érdekelne, honnan jöttél. Hogyan lettél keresztény?

SIKU: 11 éves koromban.

MIKE: Nigériában, vagy már itt, Nagy Britanniában?

SIKU: Még Nigériában. Egy vasárnap délelőtt a kápolnával szembeni téren fociztunk. Ott miséket is tartottak. Az egyik barátom, aki nem volt vallásos, azt kérdezte tőlem: „Nem mész templomba?” Akkor hirtelen lelkiismeret furdalást éreztem. Ne kérdezd, miért. Akkor bementem a kápolnába, ahol éppen vége volt a misének. Ahogy beléptem, az utolsó imát mondták, és aki vezette, éppen azt mondta: „Jézus szeret téged!” És akkor megértettem az Igét. Nem tudom hogyan, de megértettem és azt is, hogy szükségem van a megváltásra. Ne kérdezd, hogyan. Nem tudom. Azon a napon megtértem.

MIKE: Számítasz arra, hogy a Biblia Manga hasonló hatással lehet azokra a kölykökre, akik elolvassák?

SIKU: Ki tudja? A Szentlélek útjai kifürkészhetetlenek.

MIKE: Hát, ha a labda mellől bementél a templomba, akkor talán az olvasás még inkább segíthet az Írás megértésében, nem?

SIKU: Nos, a legtöbben csodálkoznak rajta, hogy hívő vagyok, mármint akik olvassák a cuccaimat.

MIKE: Hogyhogy?

SIKU: Mert nem olyan az arcom! (nevet) Persze, első ránézésre a képregény sem olyan. Szóval annak, akinek már eleve megvan a véleménye róla, annak nehéz lesz belekezdenie. Aki viszont nem utasítja el kapásból, az biztosan el fog gondolkodni a hatására. És aki látja, hogyan ábrázoltam Jézust, az is el fog gondolkodni. Azt fogja mondani: „Hé, várjunk csak, Jézus nem az a puhatestű, nem-nélküli alak, ahogy eddig gondoltam. Sőt!” Szóval remélem lesz hatása. Persze nem tudom mekkora. Ez már a Szentlélek hatásköre, de ennyi nekem elég.

MIKE: Akin, te írtad Biblia Manga forgatókönyvét. Jól mondom?

AKIN: Hát, én csak szavakat adtam a szereplők szájába.

MIKE: Úgy dolgoztatok, hogy vázlatokat készített Siku, és azt adta oda neked, nem?

AKIN: De. Valójában persze az egész projektet átbeszéltük, történetszálakat válogattunk, és persze a végén megegyeztünk, hogy melyik történeteket gyúrjuk össze, és azok hogyan fognak kapcsolódni. Szóval nagy vonalakban majdnem mindent megbeszéltünk előre szóban, aztán rajzolta meg a jelenet-vázlatokat, mintha forgatókönyvet írt volna. Gyakorlatilag a drámai jeleneteket emelte ki, azokat rajzolta le. Utána jöttem én és megpróbáltam a korábban egyeztetett történetet a képekhez igazítani. Ami eléggé embert próbáló volt. De végül működött ez a dolog, mert elcsíptük a drámai és a kevésbé drámai jeleneteket is a vázlatok alapján, amit persze utána kiegészített a szöveg.

MIKE: Sokat vitáztatok?

AKIN: Nem igazán. Ez már egy kipróbált és bevált módszer. Évekkel korábban találtuk ki, amikor a „Judge Dredd: A Pan-African Story” című képregényen dolgoztunk. Akkor az elég nyögvenyelős volt, mert úgy csináltuk, hogy én találtam ki a sztorit, ami alapján ő megcsinálta a rajzokat, aztán én hozzáírtam a szöveget. Most, mivel a szöveg részben adott, sokkal kevesebb gondunk volt. Nem tudtunk sokat vitázni a történeten sem, mivel az is adva volt, csak válogatnunk kellett. Eddig rendben is lettünk volna, nem koccantunk össze. De Siku nem az alapján dolgozott, amit megbeszéltünk.

SIKU: (nevet)

AKIN: Nem olvasta el az eredeti párbeszédeket sem, ezért hát… Azok a végére eléggé megváltoztak.

MIKE: Amikor a szöveggel dolgoztatok, akkor biztosan eléggé meg volt kötve a kezetek a történet szempontjából, ugye, és persze az egyes Biblia-fordítások miatt is. Több fordítást megnéztél, hogy összeválogasd a megfelelő részeket?

AKIN: Elég sok fordítást olvastam az interneten. A szó szoros értelmében, egyikről a másikra ugráltam. Hogy őszinte legyek, nagyon sokszor azonos volt a szöveg – logikus mivel ugyan azt mondták el. A különbségek a részletekben voltak. Néhány fordítás – nem a konzervatívak – lazábbak voltak, néhány dolgot lenyestek, hogy könnyebben megértsd a lényeget. A régebbi verziók viszont olyanok voltak, mintha fejbe vágtak volna, nem hétköznapi élmény volt őket olvasni! Közben persze tisztában vagy, hogy vallásos szöveggel dolgozol. A korban közelebbi fordítások lazábbak – bárki, aki kézbe veszi őket, rögtön megérti nagyjából, hogy miről is van szó benne.

MIKE: Merthogy az általatok használt nyelv is lazább. Ha pl. egy másik szót keresel, több lehetőséged van, mintha a régi nyelvezetet használnád, nem?

AKIN: Igen, így van. Még a legelején feltettem magamnak a kérdést: mit is csinálunk mi voltaképpen? Igen, ez a Biblia Manga, és igen, a történet nagyon-nagyon régi. Úgy akarjuk tálalni, hogy a nyelvezetében is visszaköszönjön a történelmi kor? Az emberek valószínűleg erre számítanak, hiszen a történetek bibliaiak. Vagy teljesen mai szöveget használjunk? Amit a kortársaink szívesen olvasnak, és aminek a nyelvezetét sokan megértik? Manapság az emberek, amit a legszívesebben néznek a tv-ben, azok a reality show-k. Szóval már az elején eldöntöttem, hogy a régi fordítások merev nyelvezetét le fogom cserélni egy sokkal érthetőbbre. Lazábbnak kell lenni, nem tudod megtenni, hogy ne legyél az. Tudod, nem hinném, hogy amikor elolvassák ezt az emberek, még aznap este elmennének egy templomba, ott ez lenne a kezükben, és ebből imádkoznának… Hogy őszinte legyek: olyan emberek nyelvi stílusára is gondolnom kellett, akik sosem jártak templomban. Akinek előítéleteik vannak a kereszténységgel, sőt a keresztényekkel szemben is. Főleg azért, mert olyan korban élünk, mikor az emberek ellenségesen éreznek a keresztényekkel kapcsolatban – ami viszont egyértelműen a tudatlanságukra vezethető vissza. Egy csomóan alig tudnak valamit a kereszténységről, közben azt hiszik, hogy megalapozott a véleményük. Remélhetőleg, lesz olyan, aki megveszi ezt, és azt mondja: „Tudod mit? Jézus egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Pál sem olyan, mint amilyennek gondoltam. Sőt, az egész Biblia nem olyan… Egészen más.” Remélhetőleg ők kézbe veszik a Könyvet és elkezdik olvasni. Remélhetőleg egy kortárs fordítást. Szóval ez is cél volt: letörni az archaikus nyelvezet korlátait, ne legyen olyan nehézkes befogadni. Még keresztényeknek sem.
(Ez amúgy nem igaz, az eredeti nyelv is hol archaikus, hol modern, de pontos bibliai idézet, hol pedig modernül átfogalmazott bibliapasszus. Minimum ez a hármasság jellemzi, és mi is erre törekedtünk a fordításban. Így a magyar is két bibliaváltozatot vett alapul, a Károly- és a Szent István Társulat bibliafordítását, ezen kívül pedig szintén vannak benne átfogalmazások. – Sárközy Bence)

MIKE: Szóval Jézust egy „cool” fickónak akartátok ábrázolni?

AKIN: Nem mondanám, hogy „cool”, ennek ide nem illő mellékíze van. Nem, tényleg nem ez a jó szó. Inkább közelibbé, befogadhatóbbá. Az első fordításban ezt olvashatod: „előszólítván a sokaságot, monda nékik…” stb. A miénk kissé könnyebben érthetően mondja, de ugyanezt. És ez nem kis dolog, a lényeg ugyanaz marad, de másképp mondjuk el.

MIKE: A szöveget olvasva, a Biblia szellemisége átjön, de nem az eredeti megfogalmazásban.

AKIN: Igen, ez vicces dolog. Ahogy testvérem mondta korábban az Evangéliumokkal kapcsolatban. Mintha elképzelnéd az evangélistákat, mint négy filmrendezőt. Tényleg ehhez hasonlított. Felvettem a Bibliát, mint egy forgatókönyvet, és azt gondoltam: „Ok, én most egy rendező vagy író vagyok és meg akarom csinálni a mai, aktualizált verzióját – mondjuk egy Tarantino-verzióját a Bibliának – na, hogy vágjak bele?” És valóban, a lényeg ott van, de a nyelvezet, a stílus, hát… De gondolj bele! Ha ma élnének a szereplők, hogyan beszélnének? Hogyan magyaráznák el a gondolataikat, a tanításokat? Hogyan? Lehet, hogy amit a Biblia Mangában csináltunk, arra tényleg azt mondhatnánk: „A Biblia, ahogy Tarantino írta volna…” (nevet) De itt is: a lényeg a lényeg, nem a szöveg stílusa, vagy nyelvezete.

MIKE: Mi volt számodra a legnehezebb?

AKIN: Az Evangéliumok. Azok tényleg kemények voltak. Már álmodtam is velük. Komolyan! Kicsit ijesztő volt. Ahogy írtam a szöveget… Ismered te is azokat a sztorikat, amik a vallásos témájú filmek forgatásai alatt történtek – mint az Ördögűző, vagy a Passió – szóval hogy furcsa dolgok történnek a forgatás alatt. Hát ezeket én is átéltem, úgyhogy el kellett gondolkodnom: ezeknek tényleg közük van ahhoz, hogy most a Biblia Mangát írom?

MIKE: Amolyan baljós dolgok estek meg veled?

AKIN: Hát, úgy mondanám inkább, hogy néha „nehéz helyzetbe kerültem” – teljesen váratlanul. De végül is egyszerű dolgok voltak ezek. Például egyszer David-nak, a szerkesztőnek kellett elküldenem az anyagot és a határidő előtt, éjjel kettőig gépeltem a számítógépbe a szöveget. Elmentettem, ahogy szoktam, és a notebook-ot felraktam a polcra. Másnap reggel odamegyek, keresem a fájlt, amit írtam, és nem találom! Teljesen tisztán emlékeztem, hogy hova mentettem és nem volt ott. És a géphez senki nem nyúlhatott hozzá akkor. Neki kellett ülnöm reggel és teljesen elölről kezdenem az egészet – az első betűtől. Két héttel később megtaláltam a fájlt, ott volt, ahová mentettem. Azt hiszem ez volt a legbosszantóbb furcsaság, ami történt.

MIKE: Gondolod, hogy ez egy amolyan szellem-tevékenység volt?

AKIN: Hát ilyen messzire nem mennék. Ilyen végül is bármikor megtörténhet. De elég sok minden történt akkor, amikor éppen a Biblia Mangával foglalkoztam. Abban a négy hétben ezek feltűnően megsűrűsödtek. Ilyesmik persze bárkivel megtörténnek, amikor végzed a rendes munkádat, veled is előfordult már biztosan. De visszatérve az Evangéliumokra, az olyan volt, mint valami detektív munka. Egy csomó időt töltöttem az interneten és böngésztem a különböző forrásokat: hogy ez vagy az az esemény előtte volt ennek a másiknak, vagy sem? Néha fel kellett hívnom a testvéremet és azt mondani neki: „Figyelj, olyat találtam, ami szerint ez vagy az mégsem előtte történt, hanem utána…” Elég nehéz volt egy jó keresztreferenciát készíteni ehhez a négy könyvhöz, mivel négy különböző ember írta és néha egy-egy esemény nehezen illeszkedett a többihez időben és térben. Néhány szerepel az egyikben, de nincs benne a másikban. Sokszor teljesen összezavarodtam, újra és újra megakadtam a munkában. És persze nem hibázhatsz. Tényleg nagyon nehéznek éreztem, azt gondoltam, hogy ha végzek az evangéliumokkal, sokkal könnyebb lesz. Ezek után az Apostolok Cselekedetei tényleg könnyebb volt. Aztán amikor a levelekhez értünk, újabb ellenfelünk támadt. Mintha új nyelvet kellett volna megtanulnom, olyan problémával találtam magam szemben, amivel korábban még nem: az időrenddel. Mikor írta Pál ezt a levelet? Amikor a rómait írta, hol volt éppen? Vagy amikor a korintusit? Erről nincsen szó a Bibliában. De a sztori miatt mégiscsak kellenének ilyen adatok… Persze az egyik, amit megtehettünk, hogy külső forrásokból szedjük össze a hiányzó dolgokat, amik a sztoriban a környezethez kellettek. Azt gondolom, hogy sok embernek – ahogy nekem is – a legtöbb kérdés a levelek olvasásakor merül fel. Ezek az írások eléggé elkülönülnek a többitől. Szóval kiegészítettük külső információkkal ezeket a részeket, hogy tényleg el tudjuk őket helyezni térben és időben. Persze a levelek tényleg igazi levélként hatnak, hűek maradtak az eredetihez. Mégis kívülről kellett hozzáraknunk adatokat – amik persze nem légből kapott információk, hanem hiteles, ellenőrzött forrásokból származnak, kutatások, történelmi referenciák, tudományos források alapján álltak össze. Csakis azért, hogy kerek legyen, hogy megfelelő háttere legyen a történetnek.

MIKE: Nyilvánvaló, hogy sok információt kellett egyeztetned, összegyúrnod. Volt olyan rész, amit bele akartál írni a könyvbe, de nem tudtál?

AKIN: Igen. Van az Apostolok Cselekedeteiben egy olyan rész, amikor farizeusok összegyűlnek, káromolják Pált és összeesküdnek, hogy megöljék. Addig nem esznek és isznak, amíg meg nem ölik. (szerk.: a 23. részben) Emlékszem, amikor olvastam, azt gondoltam: egy csomószor olvastam a Cselekedeteket, de nem emlékszem erre a részre. Ez egy külön film lehetne. Ó, ember, ezt mindenképp be kéne raknunk a Biblia Mangába! Nagyon jó volna, ha benne lenne! Annyira drámai! Eleve az, hogy néhány ember – vallásos, istenhívő emberek – összeesküdnek, hogy megöljenek valakit, aki soha nem gyilkolt. És megfogadják, hogy addig nem esznek és isznak. Mintha egy filmről beszélne az ember. Lehet, hogy egy másik projekt lesz belőle? Ez egy olyan alaphelyzet, ami sokáig izgalmas tud lenni, akár Pál szempontjából, aki „összecsap” ezekkel az emberekkel, akár a farizeusok szempontjából, hogy meddig mennek el. Szóval nagyon akartuk, hogy bekerüljön, de nem jött össze, mert igaziból nem tartozik Pál legfontosabb történetei közé.

Oldalak: 1 2