Az X-O Manowar reflektorral megvilágított, egyszerű történetvezetésével ellentétben a Bloodshot úgy indul, mintha egy töksötét szobában valaki meggyújtana egy szál gyufát, a környezet egy pár pillanatra a foszfor vakító homályán át felvillan, a gyufa elalszik, és újra koromsötét lesz.
Valiant-képregény rajongóként biztosan nem nehéz dekódolni a történteket, hiszen a már említett X-O-hoz hasonlóan ez is egy, az eredeti után évtizedekkel újrafazonírozott történet. Új olvasóként sem okozott gondot megérteni, miről van szó, ám a „csak kapkodom a fejem”-érzés egészen az utolsó lapokig megvolt.
Kapkodom a fejem – ahogy a főhős is. Adott egy felturbózott katona, eredeti nevét a dögcédulájával együtt megette az idő, ő Bloodshot, akit annyiszor újraprogramoztak már, hogy az emlékei önálló életre keltek, és időnként egyszerre nyüzsögnek a fejében. Ezek a „hangok” mind más és más hamis életek emlékei, irány megkeresni az eredetit, irány a Cég (mindig a Cég) központja (mindig a központja).
A „szuperszérum” vagy adamantium helyett nanorobotokkal injektált katonai projekt léte is izgalmas lehetőségeket rejt. Míg amazoknak (eredeti akaraterejükön kívül) az erőhöz, a kitartáshoz, ügyességhez, azaz főleg a fizikai jellemzőkhöz van köze, Bloodshotnál az egész kiegészül a korunkra jellemző gazdasági-katonai (magánhadseregek az államok szolgálatában) és informatikai kihívásokkal.
Hackelés, újraprogramozás, távoli elérés – mindez a gyilkológépet sebezhetővé, átalakíthatóvá, a történet szövetét pedig változatossá teszi. A nanorobotok, akármilyen nanók, együtt megaformába összeállva gigapusztítást képesek végezni.
Bloodshot egyszerre Schwarzenegger az Emlékmásból, Deathlok, Megtorló (lásd a kötet belső címlapját, és képzeld el, hogy koponya van a mellkasán, és nem a japán zászló, de a képregény záró oldala is Frank Castle-s), Tűzvihar, és még sok minden. Mégis önmaga, köszönhetően Duane Swierczynski erőteljes írásmódjának, mely alapvetően egyszerű párhuzamos történetkezelésbe szerkesztve idősíkokat, eseményeket, szereplőket összevissza kavar, épp csak annyira, hogy „kapkodjam a fejem”, és érdekelni kezdjen, mi a fene folyik Gyöngyösön Afganisztánban, Nevadában, Új-Mexikóban.
A rajzolókat, kihúzókat és színezőket nincs kedvem felsorolni (hét ember), mert annyira jól van rajzolva, kihúzva és színezve, hogy mindenkit ki kellene emelni. Bár, ennyi idő alatt ideírhattam volna a nevüket. Mindenesetre látszik, hogy miért importálnak annyi olasz rajzolót a tengerentúlra. Azért, mert náluk is hagyomány a képregény, és nagyon tehetségesek. Mondhatnám, hogy bármelyik nagyívű Marvel- vagy DC-történetet készíthette volna ez a csapat, és ugyanolyan jó munkát végeztek volna, mint mondjuk Brian Hitch – csak még jobbat, mert a (nem olasz) színezőik jobbak voltak, a fények, a plasztikusság, az „akció-realizmus” ritka élvezetes, filmszerű vizualitást ad a Különítményhez hasonló terepen mozgó realista-militarista jellegű képregénynek.
Az ápolónő karakterével humor és szerethetőség költözik a lapokra, ideális sidekick egy emlékturmixolt, önmagával küzdő egykori gyilkológép mellé. Nem eredeti, de nagyon jól működik.
A Valiant-univerzum „tisztaságának titka” a két magyarul futó cím alapján, hogy biztos, bevált zsáner-alapokra építkeznek, nem helyezik ilyen-olyan szempontból megterhelő térbe és nézőpontba szereplőiket, így marad működőképes a maga párszereplős egyszerűségében ez a modell. Amint elkezdenék tágítani, összekötni, megmagyarázni a dolgokat, elveszne a lendületes, élvezetes, zárt kamara-jelleg és hitelesség.
Ahogy írtam, a bevezető kötetben egy gyufa lángjánál pár pillanatra felvillant Bloodshot.
A szlogen szerint: BORULJON LÁNGBA A VILÁG!
Azért én megvárom a villanyszerelőt.
Lénárd László
Cím: | Bloodshot #1 – Boruljon lángba a világ |
Szerző(k): | Duane Swierczynski, Manuel Garcia, Arturo Lozzi, Stefano Gaudiano, Matt Ryan, Ian Hannin |
Kiadó: | GooBo |
Ár: | 3990 Ft |
Formátum: | puhafedeles kötet |
Terjedelem: | 112 oldal |
Megjelenés: | 2020.03.15. |
Megvásárolható: | Közvetlen a kiadótól |
Online vásárlás: | bubibolt.hu |