A család szupportál
A cosplay felvonulás végeztével a versenyzők a csarnok előtti térre vonulnak egy nagy közös fotózkodásra. A tizenkilenc éves Dóra Yuuko Ichihara egyik lenyűgöző öltözékét készítette el és öltötte magára. „Három-négy hétig készült, plusz az előkészületek, rohangálni az anyagok után, meg ilyenek. Mit szól hozzá a családom? Támogatnak, örülnek ha sikerem van” – mondja, visszautalva a múltkori cosplay-en aratott győzelmére. Ő egyébként a Sailor Moon révén került kapcsolatba az animékkel és azóta egyre jobban elhatalmasodott rajta az „animemánia”.
A húszas éveiket taposó Timi és Éva nem rajzfilmszereplőnek öltöztek, hanem az úgynevezett „visual kei” jegyében alakították ki viseletüket, ami egy japán rockmozgalomhoz, zenei stílushoz kötődő öltözködési divat a szigetországban. A különc ruházat beépült mindennapjaikba is, Éva sokszor ilyen ruhában megy ki az utcára, annak ellenére, hogy egy-két beszólás és kötekedő megjegyzés nélkül nem ússza meg. „Otthon, a fornettis néninek viszont nagyon tetszik a hajam, és a családom is szupportál” – nyugtat meg arról, hogy nem veszi szívére a rosszmájú megjegyzéseket.
Egy hátán keresztbevetve jókora agyagedényt hordó rajzfilmfigurát is megállítok: ő a Naruto című anime Gaara névre hallgató szereplője. A menedzsmentet tanuló, 21 éves Judit elmeséli, hogy a hátán lévő bödönben homok van, és hogy ő egy olyan nindzsa, akinek ez a fegyvere. „Most először vagyok ilyen versenyen. A kosztüm elkészítésében segítettek a szüleim is, bár néha gyerekesnek tartják, hogy ilyesmivel töltöm az időmet. De azt is mondják, hogy ha csinálom, akkor csináljam jól, ezért segítenek, és ritkán mondják csak, hogy benőhetne már a fejem lágya.”
Titokban
A 18 éves Zsuzsannát is megkérdezem, ő a „Yami to Boushi to Hon no Tabibito” című anime leszbikus boszorkánya, tehát egy inkább felnőtteknek, vagy legalábbis tinédzsereknek szóló anime egyik főszereplője. „Őrület persze, eleinte nem is fogadták el a szüleim, de anya most már rájött, hogy nem olyan gyerekes dolog ez, úgyhogy most már eltűri” – mondja arra a kérdésre, hogy mit szólnak otthon az animerajongáshoz. A 15 éves Enikő viszont még titkolja szülei előtt a szenvedélyét, és nem mondta el otthon, hogy milyen versenyre készül. A „He is my master” című sorozat Anna Kurauchija két hétig varrta titokban jelmezét, szülei gyakorlatilag csupán annyit tudnak az egészről, hogy szeretne japánul tanulni. Enikő körülbelül három évvel ezelőtt találkozott először animékkel, és főként az interneten szerzi be napi adagját.
Távozófélben két fekete-fehér ruhás lányt kérdezek még meg, de mint kiderül, Timihez és Évához hasonlóan Doll és Ichiyo sem animeszereplőknek öltöztek, hanem egy főként Japánban honos divatirányzatot követnek: mindketten gótikus loliták, azaz viktoriánus kori és rokokó stílusjegyeket viselő ruhákban járnak. A 17 éves Doll ruhája saját készítésű, míg a 15 éves Ichiyo egy igazi japán ruhát visel, igaz nem a legmárkásabbat, mert az több százezer forintba kerülne. Mint mondják, a család elfogadja ezt a mániájukat, inkább az iskolatársak szoktak mindenféle gúnyos megjegyzéseket tenni rájuk – merthogy olykor iskolába is ilyen ruhákban mennek. Érdekes módon a tanárok a toleránsabbak, mondja Doll, aki a következőképp magyarázza öltözködését: „mert így nem vagyok szürke ember”.