A tizennégy éves Lacikát kitöri a Frász! – Dredd bíró aktái

Tegye fel a kezét, aki unja a Lacikás cikkeket. Köszönöm. Egy időre ez lesz az utolsó ilyen írásom, de mit tegyek, ha sorban olyan köteteket kapok, amelyek gondolatban visszarepítenek a múltba…

1991 nyara. Az egri Ifjúsági Házban várok Zoli büfés bácsi legendás hamburgerére. Most retro-hamburgernek neveznék, akkor csak simán hamburgernek hívtuk. A törzsközönség középiskolás és főiskolás fiatalokból áll. Talán Filmegyetem van, Zsigmond Vilmos és Illés Gyuri bácsi részvételével (ez a rendezvény is kikopott azóta a városból), talán csak úgy, a nyári szünetben lógunk itt. Az egyik asztalon egy Rock Power magazin.

Belelapozok.

Végem.

Instant vésem a nevet, Simon Bisley. A szem aranybányája. Abban a hónapban, 1991 júniusában a semices lapokban Batman-ben Alan Grant – Norm Breyfogle sztorik voltak, A szemét és az Utcai démonok (bónusz: ez utóbbi a Fülesben is megjelent 1991-ben! – a szerk.). Még bőven ment a Fantom, benne Fekete Fagin. Superman Darkseiddel harcolt Marv Wolfman, Jerry Ordway és John Byrne történeteiben. Tom Defalco és Ron Frenz Pókembere Pumát kergette New York felhőkarcolói között… vagy épp fordítva. Mind ismerjük ezeket a gyönyörű történeteket és rajzokat. Viszont alig egy-két éve jelentek meg magyarul szuperhős-történetek! Az X-Men még el sem indult. A legmodernebb magyar rajzoló Fazekas Attila

Ehhez képest a szemem kiguvad Simon Bisley fújt színeitől és formáitól. Formabontó, mégis képző- és iparművészeti hagyományra épülő, balanszírozott street-artos modernség, szín- és textúraorgia, egészen más világ.

És a történet! Úgy lövi fejbe a szerencsétlen, alig bűnös mitugrászt Dredd bíró, hogy megijedek tőle. És azonnal akarok még belőle.

Hiába keresem, nem találkozom többet a magazinnal, se az ultraerőszakos Heavy Metal Judge Dredd-sorozattal.

Legközelebb (még mindig 1991-ben) Bécsben látom újra Dreddet egy óriási könyvesboltban. Miután tizennégy évesen életemben először igazán jóllaktam banánnal, három kiló jó érett volt egy shilling, mint egy majom kóválygás közben, te jó ég, itt képregények is vannak?

Újra Simon Bisley. Judge Dredd Batman ellen. Majdnem elájulok. Élménytúlcsordulás. Anya, vegyük meg. Dehogy vesszük, méregdrága.

Mellette képregénytorony valami vastagabb műből, több száz példány. Elalélok, ez is olyan újszerű, izgalmas. A sötét borítón fényes villám előtt nagy tömegű, ugró-zuhanó Batman-sziluett rajzolódik ki.

1995. Leoltják az őrzőfényeket, kezdődik a film. Sylvester Stallone egy összetett mondatot nem tud elmondani a vásznon. Felirattal megy, így ez teljesen nyilvánvaló. Szerencsére az „I am the Law!” nem összetett mondat. Ezért még kétszer beülök rá azon a héten.

Jönnek a 2000 AD-k, változó színvonalú Dredd, és kiváló Anderson bíró-kötetek. Slaine és a többiek. Végre, az első találkozás után kábé másfél évtizeddel megveszem a Dredd vs Batmant, és órákig, napokig nézegetem.

2020. Ma. 1991-hez képest majdnem olyan, mint 2020-hoz képest 2099, amikor elkezdődnek Dredd bíró aktái.

Ha hozzáteszem, hogy az a 2099 1977-ben indult, amikor születtem, akkor én is elvesztem a fonalat.

Az erőszaki Dredd bíró kalandjai helyszínének eredetileg a közeljövő New Yorkját szánták, de a rajzoló, Carlos Ezquerra egy képkockára „túl modern” épületet rajzolt, erre kértek tőle egy nagyobb városképet, mire ő kitalálta az arculatot, ami tényleg jó modern lett, így került 2099-be az egész. Ha összehasonlítjuk a Judge Dredd és a Dredd filmeket, láthatjuk, hogy az első változat Ezquerra távolibb, sci-fi világát idézi, míg a pár évvel ezelőtti a meg nem valósult, közeljövőbéli realistább változatot.

John Wagner, Patt Mills, Brian Bolland és társaik szép új világában a nukleáris háború után a senkifödjén foltokban pár óriás városállam alakul ki. Mega-City 1 ebben az időben, 2099-ben Montrealtól Georgiáig terjed és a sorozat 59. részében (egy-egy rész 2-6 oldal, időnként hosszabb folyamokkal) kiderül, hogy nyolcszázmillió lakosa van. Minden munkát robotok végeznek, a munkanélküliségi ráta 98%.

Ne legyenek kétségeink, ezt a cikket Mega-Cityben legfeljebb a börtönújságban közölnék, és mindenki, aki olvasná dutyiban ülne.

A látszólagos jólét, a sok szabadidő, dologtalanság, a város zsúfoltsága olyan frusztrációkhoz vezet, amelyet a lakosság egy része bűnözéssel vezet le. Egészen apró bűnökért aránylag nagy büntetés jár. A cukorfüggőség tiltott. Kávé nuku. Cigarettázni az arra kijelölt helyen. Mások csak elhülyültek. Nem tudnak írni és olvasni, aki tud, az se jár jobban. Ahogy írják, egyszer megjelent egy öngyilkossági útmutató. Rengeteg olvasó lett öngyilkos. Ötven-százezres lakótömbök. A lakosság nem normális.

Hogyan lehetne a rendőrség az?

A városállamot a Bírák Tanácsa és a Főbíró irányítja. Egy idő után a katonaság is kikopik a sorozatból, csak Bírák vannak. Egy részük ilyen, a másik amolyan. Zsaru mind. Dredd, Cal vagy a később megjelenő Anderson egészen más szemszögből mutatja be az egyenruhával járó hatalmat és felelősséget.

Dredd kemény. Szikár. Mint a jövő Dirty Harry-je, akinek szánták. A sisak mögött vesébe hatoló tekintetű férfiarc. Ellensége minden bűnöző. Barátja nincs. Szimbólum. Kérlelhetetlen férfierő.

Egy komolyan ható vicc.

A Fumax kiadó a nagy sikerű Halo Jones-szal tavaly elkezdte a 2000 AD képregényeinek hazai kiadását, majd pedig folytatták Dredd bíróval, akinek most az aktái kezdődtek el, prémium formátumban. Lehet, hogy van még prémiumabb formája, én olyat kaptam, hogy semmi különös nincs benne. Egyszerűen lehengerlően gyönyörű. A kötet az eredeti sorozat elejéből válogat, ha jól számoltam ötven sztori (sok egy-, pár néhány-, és kevés sok oldalas történet) által jut el a 112. részhez. De azért egy részletes tartalomjegyzék nem ártott volna!

A britek sokat elmélkednek a diktatúrák természetéről, és meglepően pontosan vázolnak fel jövőképeket, talán mert mindig kívülről szemlélték ezt az államformát, (a konzervatívabb iskoláktól eltekintve) nem éltek olyan durva elnyomó rendszerben, mint sokan a világon. Vagyis helyenként ők nyomtak el másokat. Viszonyuk a halálhoz sokkal kevésbé prűd, mint amerikai társaiké. A Dredd-sorozatban van olyan rész, ahol négyszázmillió ember hal meg egyszerre. De egyébként is kopik a lakosság, mint az abroncs driftelésnél. És nem feltétlenül Dreddnek köszönhetően. A britek nagyon plasztikusan ábrázolják a testi és lelki deformitásokat, az erőszak legszélsőségesebb fajtáit. Kedvelik a blaszfémiát. Szabad szelleműek, képzelőerejük és szókimondásuk egyedülálló. Sokszor túltolják a biciklit, körbehugyozzák a területüket, csak mindig egyre kijjebb és kijjebb, néhányuk mondhatni ízléstelenül, de épp ezt várjuk tőlük.

A konzumvilág prófétikus, véres paródiája, a magatehetetlen munkás/középosztály szatirikus, humoros, bizarr balladája, egy csodálatosan dizájnolt antihős, rend-szimbólum, a kérlelhetetlen törvény karakterrajza, zseniális ötletekkel benépesített, egyszer biztosan valóra váló jövőkép.

Bár szerintem az Idiokrácia az Új Prófécia, ez is eltalált.

Lénárd László

Cím: Judge Dredd – Dredd bíró aktái 01
Szerző(k): Többen...
Kiadó: Fumax
Ár: 5995 5100 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 312 oldal
Megjelenés: 2020.06.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: fumax.hu