A képregény és a politika

A „Bronzkorszak” utáni megújulás

[1] A Bronzkorszakban a piac változásaira reagálva az újság- és könyvterjesztés is új korszakba lépett. Ez súlyosan érintette a képregény kiadók bevételeit, az eladások ismét zuhanni kezdtek. A válságból való kiutat az jelentette a műfaj legjelesebb képviselői számára, hogy műveikben azokat a témákat tolták előtérbe, melyek a társadalmat a leginkább foglalkoztatták és a közbeszéd tárgyát képezték. A változás első, magas eladott példányszámú előszele Alan Moore V for Vendetta című antiutópisztikus sorozata volt, mely egy nukleáris háború utáni pusztítást túlélt Nagy-Britanniát mutatott be. Az orwelli hatásokat mutató mű élesen bírálta a Thatcher-féle konzervatív politikát. (Krensky 2007) A műfaj társadalmi elismertségét, helyét a kultúrában két, a képregény-kiadás modern korát indító, korszakalkotó mű megjelenése biztosította. Frank Miller The Dark Knight Returns című műve, mely nem csak a képregény-írás és rajzolás metodikájába hozott forradalmi újításokat filmes eszközök beemelésével, de tökéletesen visszaadta a kor Amerikájára jellemző, hidegháborús feszültséget. A nem sokkal ezután megjelent, – íróként szintén – Alan Moore és Dave Gibbons (rajzoló) által jegyzett Watchmen [2] még komplexebb, s kritikusabb alkotás volt. Miller művével ellentétben nem meglévő karaktereket helyezett új kontextusba, hanem egy új világot teremtve vetette papírra félelmeit, jóslatait, és intelmeit a két világhatalom pattanásig feszült politikai és hadi helyzetéről. Ebben a korszakban tehát megfigyelhető, hogy a kilencedik művészeti ág a rendszer- és társadalomkritikus művek segítségével definiálja újra önmagát, behozva azt a több évtizedes hátrányt, melyet a politikai propagandagépezet okozott a fejlődési folyamatokban.

Képregényes propaganda Magyarországon

A Magyarországon a negyvenes években megjelent rövid képsorok mesehősök szerepeltetésével főként gyermekeknek szóltak, könnyedebb, humoros történetek közlésével pedig a fiatal felnőtt korosztály is megkedvelte a műfajt. A nyilas hatalomátvételt követően az amerikai példát ellesve a kor kultúrpolitikája is felhasználta a képregényt ideológiája terjesztéséhez. Egyes lapok hasábjain sorra jelentek meg a zsidók ellen uszító, őket kapzsiként, gonoszként beállító képsorok. A háború után a kommunista ideológia is szolgálatába állította a képregényt, a negyvenes-ötvenes évek fordulóján a parasztok életvitelét népszerűsítő, a munkásosztály dicsőségét hirdető néhány oldalas megjelenések formájában. A képregény-alkotók ebben az időben a kommunista rendszer követelményeinek kellett, hogy megfeleljenek, így saját gondolataikat, kreatív, művészi elképzeléseiket nem valósíthatták meg. (Dunai 2007) Ennek megfelelően a képregény nem mehetett keresztül olyan természetes fejlődésen, mint az a francia művészek munkáin megfigyelhető a XX. század folyamán, és nem is válhatott többé, mint a kommunista ideológia egyik terjesztő eszközévé, mely minden művészi értéket nélkülözni kényszerült.
Az 1954-ben megjelent Béke és Szabadság című folyóirat keményen bírálta a képregényt, annak erőszakos stílusa miatt, továbbá a hatalom igyekezett elültetni a gondolatot az emberekben, miszerint a kilencedik művészeti ág a kapitalista tömegkultúra értéktelen hulladékterméke. Ennek ellenére néhány évvel később elkezdődött az a korszak, melyet a magyar képregény aranykorának neveznek, és amely egészen a nyolcvanas évek végéig tartott, Sebők Imre, Korcsmáros Pál, Fazekas Attila, Zórád Ernő kiváló művészek klasszikus alkotásaival. S bár ezeket a képregényeket máig becsben tartják a rajongók, méltó minőségű újrakiadásokat, nyugati klasszikusok fordításait üdvözölhettünk, a szocialista rendszer Amerika-ellenes kultúrpolitikájának következtében a képregény egyelőre nem tudott kitörni a szubkultúra határainak fogságából Magyarországon.


  1. A képregény-kiadás 1971 és 1980 közti időszaka
  2. Magyarul megjelent: Az Őrzők (Cartaphilus kiadó, 2008-2009)

Felhasznált Irodalom:

Könyv:

  • Will Eisner. 1996. Graphic Storytelling. Porhouse Pr.
  • Scott Mcloud. 2007. A képregény felfedezése. Nyitott könyvműhely.
  • Peter Coogan. 1996. Superhero: The Secret Origin of a Genre. MonkeyBrain Books.
  • Kertész Sándor. 1991. Szuperhősök Magyarországon. Semic Interprint.
  • Matthew J. Pustz. 2000. Comic Bok Culture: Fanboys and True Believers. University Press of Mississippi

Tanulmány:

  • Dunai Tamás. 2007. Képregény Magyarországon. Médiakutató folyóirat
  • Stephen Krensky. 2007. The History of American Comic Books.

Oldalak: 1 2 3