A képregény és a politika

A frontvonalon innen és túl

Míg az amerikai nép aggódva figyelte a világháború alakulásának fejleményeit, a szórakoztató képregény oldalain sosem volt kérdés, hogy legyőzi-e Amerika Kapitány a nácikat. (Krensky 2007, 28) A háborús propaganda képregényeknek két célja volt: népszerűsíteni a háborút az „otthonmaradtak” körében, ugyanakkor növelni a harci kedvet a katonákban. Gyerekek, nők és a besorozásra alkalmatlanok olvasták az izgalmas történeteket, így átélhették azt, ahogy a rokonaik, ismerőseik küzdenek Amerikáért, még ha ők személyesen nem is vehetnek részt a harcban. A képregények azonban elértek a seregben szolgálókhoz is (kis mérete, rövid terjedelme miatt könnyen elfért az utánpótlás csomagokban) akikben a hazafiságot, morált erősítő történetek szórakoztató formába öntve ösztönözték őket a kitartásra, hősies cselekedetekre. A háborús propaganda képregények azt az érzést erősítették az emberekben a frontvonalon innen és túl, hogy van esély a győzelemre. (Pustz 2000)

Nők a II. világháborúban, szuperhősnők a képregényben

A nőket a háborús propaganda kiemelt hőseiként állította be a negyvenes éveknek. A sereghez több mint 6 millió amerikai nő csatlakozott, feladatuk a sebesültek ellátása volt, valamint részt vettek a fegyver – és gépgyártásban, muníció biztosításában. Ekkor jelent meg az első női szuperhős, szintén az amerikai lobogó színeibe öltözött Wonder Woman [1] aki bár görög mitológiai gyökerekkel rendelkezett, így a fantasztikus karakterek közé sorolható, szintén felvette a harcot a japán és náci ellenséggel. (Kertész 1991)
A karakter olyan magas népszerűségre tett szert, hogy William Marston író megkockáztatta, Csodanőből egyszer még az Amerikai Egyesült Államok elnöke is lehet [2]. Jól mutatja az akkori társadalmi viszonyokat, a nők helyzetét a politikában, hogy az író mindezt, mint egy utópikus elképzelést merte csak papírra vetni, és a cselekményt 1000 évre előre helyezte az időben, noha az USA első női elnökjelöltje, Victoria Woodhull már 1872-ben elindult a választáson.

Képregény és a politika az „Ezüstkorban”

[3] A képregény-gyártás számos kihívással kellett, hogy szembenézzen a második világháború után. A náci Németország megdöntése után, úgy tűnt, nincs szüksége többé Amerikának hazafi szuperhőseire. Az eladott példányszámok visszaestek, ráadásul külső támadás is érte a műfajt. Dr. Fredric Wertham [4] publikált a témában The Seduction of the Innocent (Az ártatlanok megrontása) címmel. Tanulmányában kifejtette a tömegmédia, azon belül is a képregény káros hatását a fiatalokra. Úgy vélte, a képregény erőszakosságra sarkall, és megrontja a fiatalokat. Válaszul a képregény kiadók összefogva megalapították a Comic Code Authorityt melynek célja az öncenzúra, az egységes minőségi színvonalú tartalom és a képregény olvasó kiskorúak szüleinek bizalmának újra elnyerése – ezáltal a példányszámok növelése (McLoud 2007).
Bár a nácik után kézenfekvő volt, hogy a szovjetek legyenek a szuperhős képregények ellenfelei, ez már kevésbé volt népszerű az olvasók körében. Így azzal foglalkoztak, ami a közbeszéd tárgya volt, és igyekeztek emberközeli karaktereket létrehozni [5] , vagy a már meglévőket sebezhetőbbé tenni. Továbbá az ezüstkori képregények megkérdőjelezték az Amerikai Egyesült Államok szerepvállalását a vietnámi háborúban, sőt, az Ezüstkor végét a „Secret Empire” című Amerika Kapitány történettel jegyezzük, mely a Watergate-botrányra reflektált.


  1. Megalkotója: William Moulton Marston. Magyar fordításban Csodanő
  2. Wonder Woman winter issue 7
  3. A képregény-kiadás 1956 és 1971 közti korszaka
  4. Amerikai-német pszichológus
  5. Pókember vagy Hulk az esendő szuperhősök archetípusai

Oldalak: 1 2 3