Mad Max: A harag útja

Az új Mad Max film felütésében egy-az-egyben a második részt, Az országúti harcost idézi. Kapunk egy rövid kitekintőt a világot elpusztító háborúról, majd egyből a dolgok közepébe vág. A narrátor azonban ezúttal nem egy kívülálló, hanem maga Max, aki kedélyes mélabússággal mesél arról, hogy omlott össze körülötte a világ. Közben nyersen elfogyaszt egy kétfejű gyíkot, no, nem vagányságból, egyszerűen csak a pusztaságban minden falatot meg kell becsülni.

Így van ezzel Halhatlan Joe is, a Hadfiúk vezére is, aki embereivel rögtön elfogatja hősünket, hogy lecsapolt vérét a sebesült harcosok gyógyításához használja. Ilyen ember ez a Joe, a társaira többnyire csak dolgokként tekint: a nőkre tenyészkancaként, a saját katonáira pedig beáldozható gyalogként. Megteheti, mivel képes vizet fakasztani a sivatag földjéből, és így szinte mindenki istenként tiszteli. Azonban pont jobb keze, Imperator Furiosa dönt úgy, hogy szembe száll vele, és megszökteti a hadúr öt feleségét (valójában rabnőjét). A Hadfiúk rögtön a nyomába is erednek, és természetesen magukkal viszik Maxet is, hiszen úgy sincs jobb dolga.

Felületesség lenne azt mondani, hogy A harag útja tele van autós üldözésekkel, lévén az egész film egy nagy autós üldözés, méghozzá egy nagyon szépen megkoreografált, átgondoltan megírt üldözés. Nincsenek benne felesleges sallangok, amik megtörnék a lendületét, kompromisszumot nem ismer, és végig saját magára akar licitálni, nem pedig társaira. Az akcióorgia ellenére A harag útja mégis egy átgondolt, intelligens alkotás, ami egyértelműen állást foglal egy kérdésben, mégsem rágja a szánkba, hanem hagyja, hogy a történet képekkel, karakterekkel közölje mondanivalóját.

Amit nagyon árnyaltan tesz. Ugyanis igen, A harag útja elég nyilvánvalóan leteszi a voksát amellett, hogy a nők nem tárgyak, tehát teljes joggal nevezhetjük feministának. Igen ám, de a film mégsem osztja szereplőit két csoportra kromoszómák mentén, mert Max férfilétére ugyanabban a cipőben jár, mint az öt feleség, hogy tárgyként kezelik, és egy testi adottsága miatt használják ki. Míg a lányok kénytelenek addig gyerekeket szülni, míg el nem sorvadnak, addig Maxnek azért csapolják le folyamatosan a vérét, merthogy 0 Rh negatívként univerzális donor.

Ráadásul Halhatlan Joe kicsit összetettebb személyiség, ugyanis mégis csak a nő Furiosát teszi meg jobb kezének – akinek ugyanakkor hamarabb látjuk a billogot a nyakán, mint az arcát. Emellett Joe és Furiosa egymás ellentétpárjai: az egyiküknek mechanikus karja van, a másikat egy lélegeztető gép tartja életben. Mindketten kiváló vezetők és harcosok, és mindketten elvesztették otthonukat. Emellett Joe már címében is isteni, ezzel szemben Furiosa a nevét a bosszú római istennőitől, a Fúriáktól kapta.

Emellett a Hadfiúk gonoszsága nem rosszindulatból vagy szadizmusból fakad, semmint ostoba, primitív barbarizmusból. Ez legnyilvánvalóbban abban a jelenetben mutatkozik meg, amelyikben Joe nagydarab, agyilag kihívásokkal küszködő fia gyászolja az egyik elhunyt rokonát. Ennek ellenére tévedés ne essék, ezek az emberek roppant veszélyesek, és pont megszállottságuk teszi őket azzá.

A film ezen kívül nem bánik kesztyűs kézzel a női karakterekkel, akik ugyanolyan eséllyel hullanak, mint a férfiak, ráadásul igencsak degradáló körülményeknek vannak kitéve – újfent megjegyzem, ahogy Max is, hiszen vérzsák mellett autódísz funkciót is kénytelen egy ideig betölteni, tehát igen, őt is kezelik trófeának. De A harag útja nem azért teszi le a voksát hősei mellett, hogy a széltől is óvja őket, ellenkezőleg, hogy megmutassa, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is győzedelmeskedhetnek.

Max pedig kiválóan egészíti ki Furiosát és Joe-t, akikkel egyébként osztozik a fentebb felsorolt tulajdonságokon, annyi kiegészítéssel, hogy ő a józan eszét vesztette el, nem pedig egy testrészét. Ennek megfelelően nemcsak húsvér emberek üldözik őt, hanem a múltja démonai is. Egyébként érdekes, mert én úgy emlékszem, Maxnek karon ülő fia volt, nem óvodás korú kislánya, akit nem a sivatagban gázoltak halálra óriási járművekkel, hanem az országúton motorral… de hősünk elmeállapotát tekintve ezt ugyanakkora eséllyel magyarázhatjuk őrülettel, mint reboottal. Egyébként az első filmet leszámítva sosem ő állt a történet középpontjában, hanem azok az emberek, akiken eredetileg nem akart segíteni, csak aztán valahogy sosem tudta megállni.

Tom Hardy egyébként kiváló a címszerepben, azonnal el is fogadjuk őt, pedig hát ez a név bizony jobban hozzánőtt Mel Gibsonhoz, mint Supermané Christopher Reeveshez. Charlize Theron hasonlóan eltalált Furiosaként, de valójában minden karakter a helyén van, Nicholas Hoult hadfiújával az élen. Immortan Joe pedig valahol az eddigi három Mad Max ellenfél szintézise: kegyetlen szónok, akárcsak Humungus nagyúr, képes felépíteni egy civilizációt, mint Aunt Entity, emellett Hugh Keays-Byrne alakítja, akárcsak az első film Toecutterét.

De kiváló a látvány, kiváló a zene – egyáltalán, kinek jutna eszébe egy heavy metal zenészt magával vinni az üldözésre? Úgy tűnik, mindenkinek, aki a történelem során valamit is konyított a hadviseléshez –, kiválóak az elborultan megkoreografált akciók. A legnagyobb dicséret azonban a világépítést illeti, ugyanis Miller néhány rövid vágással többet mutat be, mint más rendezők teszik hosszú expozíciókkal. Így a hőséhez méltóan szűkszavúan lényegre törő.

Az új Mad Max-film zseniális adrenalinlöket, ami nem egy megaszériára gyúr, hanem egy történetet akar elmesélni. Követendő példa. Annál is inkább, mert korábban nem hittem volna, hogy egyszer valaha is egy mondatban szerepelhet Charlize Theron a tesztoszteronnal. Hát, most már szerepelt. A Mad Max: A harag útja egyszer feminista, maszkulin, és legfőképpen intelligens, kompromisszumot nem ismerő alkotás.