Korra legendája: Változás

Ahogy a címben is benne van – és ahogy az előző részben is figyelmeztettem –, a világ nagyot változott Korra és Unalaq harca következtében. Korra ugyanis arra jött rá, hogy legyen a bácsikája bármekkora gennyláda, abban igaza volt, hogy hiba volt a szellemek világát elzárni az emberekétől. Így hát az átjáró nyitva maradt, a szellemek szabadon járnak köztünk, Köztársaság városát hatalmas szellemindák szövik keresztül-kasul, és bizonyos emberek hirtelen levegőidomárokká válnak.

Ami persze nem kis lökést jelent Tenzin számára, aki jó darabig egyedüli légidomár volt, aztán a gyerekei születésével a számuk négyre szökött fel. Mivel Tenzin érthető okokból arra tette fel az életét, hogy a légidomár kultúra fennmaradjon, ezért kapva kap az alkalmon, és felkerekedik, hogy összetoborozza a légidomárokat. Sajnos annyi szociális érzékkel rendelkezik, mint egy jó szándékú remeterák. Csatlakozik hozzá Korra is, aki sajnos annyi szociális érzékkel rendelkezik, mint Tenzin. Ahogy persze a barátaik, Mako, Bolin és Asami is velük tartanak, ahogy az immár légidomár Bumi is. Bumi valahol egyébként egyike a minden hibája és túltoltsága ellenére is legszeretetreméltóbb karaktereknek, hiszen sokszor azért színezi ki a történeteit, mert világéletében ő volt a családban az egyetlen idomításra képtelen ember. Emellett az a személy, akivel olykor tényleg olyan kacifántos dolgok történnek, amiket elmesél, őrületbe kergetve másokat, de főleg fivérét.

Kezdetben nincs sok szerencséjük, ugyanis az új légidomárokat teljesen hidegen hagyja a légnomádok tanítása, bölcsessége és kultúrája. Nem így egy addig fogolyként senyvedő bűnözőt, Zaheert, aki kívülről fújja az összes bölcsességet – és aki, ironikus módon, arra esküszik fel, hogy megállítja az Avatárt, mégha ezért fel is kell áldoznia az új légidomárokat.

Nincs egyedül, hamar kiszabadítja társait, a lávaidomár Ghazant, a karok nélküli vízidomár Ming-Huát, valamint a robbanásidomár P’Lit, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak az Avatárral, amibe tizenhárom évvel ezelőtt belebuktak. Korráék közben bejárják a Föld királyságát, ahol találkoznak Lin Beifong excentrikus tudós húgával, a Zaofu mechanikus városát vezető Suyinnal, valamint a nehéztermészetű királynővel, aki apjával szemben tudatosan változtatta diktatúrává birodalmát – az első összecsapásuk után pedig ő is azt teszi meg céljának, hogy elpusztítsa az Avatárt.

A gonosz aspektusa: anarchia. Ugyan Amonnal és Unalaqkal szemben jó sokat kell várni, mire kiderül, mi is motiválja valójában Zaheerékat, de aztán elég látványosan tesznek is az ügyük érdekében. Persze valójában már korábban is sejthető lenne, hiszen a két korábbi gonosszal szemben Zaheernak nem követői, hanem csapattársai vannak, akiket egyenrangú félként kezel.

Zaheer és gárdája pedig avatárvadászatuk közben mindent meg is tesznek, hogy elsöpörjék az uralkodókat, vezetőket, és bármilyen hierarchikus intézményt, még ha ehhez számos áldozatot kell hozniuk, és olykor szembe menniük saját meggyőződésükkel (lásd amikor Zaheer azzal fenyegeti Korrát, hogy ha nem adja meg magát, végez az összes légidomárral – tehát kiirtaná azt a kultúrát, amire egyébként felnéz).

Ebben a felfogásukban pedig a Korra harmadik évada tökéletesen visszaadja a XX. század első harmadát, amely világra a rádiókkal, mozgókkal, felhőkarcolókkal, repülőgépekkel az egész sorozat épül. Mert akkoriban volt jellemző, hogy az anarchisták akár terrorista eszközökkel is érvényt szerezzenek az akaratuknak, gondoljunk csak az Egyesült Államok egyik elnökével, a Theodore Rooseveltet megelőző William McKinleyvel Leon Czolgoszra.

Ahogy az előző évadokban, úgy most is szerepel egy másodlagos ellenfél, aki valamelyest árnyalja a konfliktust. Ezúttal ez a Föld királynője, aki ott él vissza pitiáner módon a hatalmával, ahol tud, és ha nem lenne arrogáns és kisstílű, akkor talán ideig-óráig működhetne szövetsége Zaheerékkal.

És itt kell megemlítenem egyébként, hogy bár a szinkronnal én általánosságban elégedett vagyok – így Nemes Takách Katával is, mint Korra –, messze a gonoszhangok viszik a prímet, mint Törköly Levente Amonja, Bozsó Péter Unalaqja… és Sörös Sándor Zaheerja. Egyszerűen bámulatos, hogy mennyire jól hozza az egyszerre gyűlölhető és szerethető figurát.

A világ nem áll meg: mint azt a bevezetőben írtam, szellemek, indák, légidomárok jelennek meg, és ez által a világ már tényleg nem lesz olyan, mint volt. Ami nem jelenti azt, hogy jobb vagy rosszabb lesz, egyszerűen csak más, ami sokaknak nincs ínyére, így Korra egy ideig nem is lesz szívesen látott vendég Köztársaság városban.

Mert ahhoz bizony küzdeni kell, hogy egy változást a jó cél érdekében használjuk fel, ami nem egy elvont fogalom, hanem valami, amivel minél több ember jól jár, és senki nem rosszul – mint amilyen egy új légidomár kultúra létrejötte. Sokszor pedig ez hihetetlen birkatürelmet igényel, amivel Korráék is szembesülnek, amikor a sokadik visszautasítás után kénytelenek egy roppant idegesítő tolvajgyerekkel beérni (itt kell megjegyeznem, hogy a visszautasítók közül messze a túlvédő anyuka és befordult csemetéje a legemlékezetesebb).

Ehhez pedig az animátorok is asszisztálnak, talán még jobban, mint eddig bármikor. A világon soha nem érződött még ennyire az az új korszak szele hangulat, ami a korszak összes ponyváját körbelengte.

Karakterkapcsolatok: Itt jöttem rá, hogy bár Mako és Bolin külön-külön hihetetlenül idegesítő karakter, a kettejük kapcsolata mégis annyira eltalált és szívmelengető, hogy mintha nem kettő, hanem négy különböző karakterről beszélnénk (ebből egyedül az lóg ki, amikor az előző évadban Bolin inkább Varricknek hisz, de ettől azért még gondoskodik az ügyvédről, meg hát sokan hajlamosak a részrehajlásra az olyanokkal szemben, akik felemelik – amivel aztán Bolin szembesült, számot vetett, és az előző évad legsikerültebb jelenetében szembe is szállt). Kifejezetten aranyos az is, hogy utcai árvákként végre találkoznak az egyébként szintén nagyon csóró családjukkal, aminek a matriarchája a jószívű, de kicsit szenilis és az uralkodó család iránt ártatlanul, de fenemód elfogult nagymamájuk.

A Beifong család helyzete már jóval komplikáltabb, töredelmesen bevallom, a két nővér, Suyin és Lin konfliktusából egyikük sem kerül ki szimpatikusabban, noha talán ez valahol emberien esendővé teszi kettejüket. Egy jó mese megtalálja az egyensúlyt aközött, hogy milyen a világ és milyen lehet, és a Korra jó mese, de itt egy picit valahol többet vártam.

Ugyanakkor Zaheer és a gárdája nagyon jól működik, ahogy törvényen kívüli karakterekként mindegyiküknek megvan a maga egyénisége, és mégis tisztelik és jól kiegészítik egymást. Emellett Korra és Tenzin is szembesül azzal, hogy egy új közösség létrehozása mennyi türelemmel, megértéssel és áldozattal jár.

Ezen kívül tetszett, hogy behoznak olyan régi motorosokat (vagy sárkánylovasokat), mint Zuko nagyúr, de bevallom, hogy az ő szerepeltetése a nagybátyjáéval, Iroh-val szemben (akivel az előző évadban találkozhattunk a szellemvilágban) kicsit túlságosan nagy fanservice-nek tűnt, hiszen sok szerepe nincs, pedig adhatnának neki.

Végszó: a harmadik évad ugyan kicsit lassan indul be, de az erős végkifejlet ezért maximálisan kárpótol minket. Így minőségben nem marad el a második évadtól.