Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Az időutazás tegnapjaNem egyszerű az ifjabb és idősb Beregi Bálint élete. Közeledik a világ vége, amit csak ők tudnak megállítani, miközben az egyetlen fennmaradt időn kívüli szervezet vadászik rájuk. Helyzetüket nehezíti, hogy nem apa-fia kapcsolat van köztük, hanem ugyanannak a személynek időbeli változatai, akit évtizedek választanak el egymástól. Így a közös nevezőt is alig találják (leszámítva persze az univerzum megmentését), ami, lássuk be, eléggé kellemetlen. Elvégre, ha az ember saját magát sem érti, akkor kitől várhatja el, hogy megértsék?

A fiatal Beregi Bálintot igencsak zavarja ez a lehetetlen szituáció, hiába nőtt fel egy olyan korban, ahol mindennapos az időutazás. Éppenséggel egész személyiségére rátelepszik az a nyomasztó kötelességtudat, hogy neki egyedül kell megakadályoznia a pusztulást, amit idősebb énje erőltetett rá. Ha ez nem lenne elég, akkor részben idősebb énjének köszönhetően szökött meg kedvese, Rebeca, akivel pedig arra rendeltettek, hogy igaz szerelmesekként összekössék életüket. Ami talán igaz, talán nem, de kinek van ideje ezt kideríteni a nagyvilágmentés közepette?

Rebeca csak az apját, Heizo Szatosit, az öreg Bálint mentorát szeretné megtalálni. Helyette egy csapat haugenitába botlik, akik mindent megadnának a legújabb időutazási technológiáért cserébe. Rebeca azonban csak egy börtöncellát kap, mert ilyen az emberi természet: ha nem muszáj, akkor nem fizet. Itt azonban alkalma adódik megismerkedni Octavia Haugennel, Donald Haugen lányával, és így az egyetlen időn kívüli dimenzió örökösével.

Octavia pontosan olyan személyiséggel bír, mint az a valaki, akit egy önimádó intrikus készített fel arra, hogy az utódává váljon. Donald Haugen pedig szeretné, ha egy rátermett személy venné át a helyét, amiről azonban nem szándékozik lemondani az elkövetkezendő egymillió évben. Így Donald voltaképpen a saját dolgát nehezíti meg, de hát ez is a már említett emberi természet része.

Pedig lenne miért örülnie a haugeniták vezérének, elvégre sikeresen monopolhelyzetbe került, és az időutazás napját is sikerült 1936-ba visszavinnie. Már csak a két Bálintot kellene megszereznie magának, mert a híres történelmi személyiségekből alapított tudóscsapat élén csak képesek lesznek megállítani az összeomlást. Elvégre a hatszor tíz a huszonharmadikon Einstein meg az egy szál Neumann János talán tud valamit segíteni a két zseninek – ha mást nem, hát a háttérben szurkolnak.

Bálintékat azonban teljesen leköti a menekülés, kettejük egója, meg hogy találkoznak az időutazást elsőként feltaláló faj, a Maxwell-démonok képviselőivel, akik tiszta szívükből, őszintén szeretik az embereket, méghozzá lassú tűzön pirítva, gombával. Hőseink joggal érezhetik tehát, hogy az egész világ összeesküdött ellenük, a hatszor tíz a huszonharmadikon Einstein meg az egy szál Neumann János azonban csak kárpótolják őket valamelyest. Ha máshogy nem, hát a szurkolásukkal.

Az időutazás tegnapja fordulatos, izgalmas sci-fi regény, tele vadabbnál vadabb ötletekkel, mint lehetetlen anatómiájú idegen lények, közös tudatok, teljesen más fizikai tulajdonsággal bíró párhuzamos univerzumok, többszörösen átírt és eltörölt idősíkok. A karakterek élők, így tudunk szorítani az ifjabb Bálintnak és Rebecának, azonban náluk jóval érdekesebbre és egyedibbre sikerült Octavia. Persze, az antagonisták mindig hálásabb figurák a hősöknél, itt azonban kicsit többről van szó, ugyanis Octavia személyéhez köthető a legtöbb érdekes fordulat, miközben a karakter végig hiteles marad.

Akárcsak az előzménye, Az időutazás tegnapja is tömény, mint a törökméz. Kicsit olyan, mintha Warren Ellis és Grant Morrison egy kevés LSD segítségével írtak volna egy regényt, ami elborultságában egyszerre idézi az aranykor sci-fijeit és a poszt-cyberpunk irányzat képviselőit. Ennek ellenére – vagy éppen pont ezért – mindenki számára ajánlott, aki szeretne egy izgalmas, csöppet sem szokványos sci-fi regényt olvasni, ahol az időutazás inkább ugródeszka az elvetemült ötletekhez, semmint egyedüli koncepció.

Vagy csak szeretne egy olyan regényt olvasni, ami minden második oldalán meglepetéssel szolgál, és ami szakít az összes időutazós klisével, megvizsgálva, milyenné tenné világunkat ez a felfedezés. Egy cseppet sem szokványos hellyé.

Facebook Hozzászólások