Bikicsunáj: Kitty Pryde és Rozsomák

Ó, azok a csodálatos nyolcvanas évek! Amikor egész Amerika attól rettegett, hogy vagy az oroszok atomozzák őket szénné, vagy a japánok veszik meg őket zsebből. Chris Claremont és Allen Milgrom hat részes minije – ami korábban a Semic Pókember-sorozatában futott a kilencvenes években – ez utóbbit veszi alapul kiindulópontnak. Az X-men legfiatalabb tagja, Kitty Pryde egy napon azzal szembesül, hogy édesapja összeállt a jakuzákkal, csak hogy megmentse a bankját.

Mivel pedig egy szuperhősös képregényről beszélünk, ezért hamarosan nyakig találjuk magunkat Japán alvilágában, nindzsákkal, szumóharcosokkal, szamuráj-misztikummal, surikenekkel, ami csak belefér. Nyilván az egész történet célja a szórakoztatás, és nem az ismeretterjesztés, a sztereotíp vodkavedelő orosz ellenfeleknél pedig sokkal stílusosabb a sztereotíp misztikus, művelt japán ellenfél. Így hát a kötetben bemutatott Japánban sokkal nagyobb az egy főre eső harcművészek száma, mint a valódiban, kiváltképpen, ha szuperhős vagy.

Kitty pedig igyekszik eleinte helyt állni, hogy aztán végül mégis csak telefonos segítséget kérjen mindenki kedvenc kanadaijától, aki a legjobb abban a szakmában, ami nem a legszebb. Mivel Rozsomák számára nem ismeretlen ez a közeg, hiszen már a saját minisorozata itt játszódott, itt akart házasodni is, a nyelvet is elég jól beszéli, ezért őt nem csak a népszerűsége miatt lett volna kihagyott ziccer otthon hagyni. Szárnya alá is veszi az ifjú Kittyt, hogy igazi harcművészt faragjon belőle, aki nem csak testi, de szellemi síkon is felveszi a harcot ellenfeleivel.

A történet kedves, kellemes, szórakoztató, és nekünk, magyaroknak már csak azért is kedves, mert egyike volt az első számunkra is olvasható X-mennek. Emellett minden megvan benne, amiért Claremontot kedveltük, szerethető karakterek, fordulatos, kalandos történet, jól megkoreografált csaták, a hétköznapi és a fantasztikus találkozása. Ezen kívül itt a szövegdobozokban a mindentudó narrátora helyett hősei gondolatait mutatja be, ami egyszerre teszi gördülékenyebbé és személyesebbé a képregényt. Ráadásul találkozhatunk olyan, régi olvasók számára kedves karakterekkel, mint Jukio, Mariko, vagy Logan fogadott lánya, Akiko.

A Kitty Pryde és Rozsomák ezek mellett nem ígér, nem is vállal többet, minthogy elmeséljen egy szórakoztató történetet, ami elmélyíti a címszereplőket. Nem akarja úgy előrébb lökdösni a szuperhősös zsánert, mint a fősodor tette Claremont keze alatt tizenhét év során, csak kellemes perceket szerezni. Egy szép nosztalgiabomba, ami nekünk nem is feltétlen a nyolcvanas éveket, hanem a gyerekkorunkat idézi meg, és megvan a bája, hogy egy kötetben olvashatjuk. A fentieknek köszönhető az, hogy szépen öregedett, holott manapság a hasonló korleleteket szokás ízekre szedni.

Elvégre, ahogy a Szovjetunió sem bombázta porig az Egyesült Államokat – ehelyett darabjaira hullott –, úgy Japán gazdasága sem söpörte le Amerikáét. Ellenség gyanánt manapság közel-keleti terroristákat kapunk, a szigetország helyett pedig Kína tört az élre, ami túlságosan jó felvevő piacot biztosít, hogy tévedésből is megbántsuk. Néha bedobjuk Észak-Koreát, de ennyi. Néhány évtized múlva majd ezt a korszakot is ízekre szedik esztéták, elvégre minden irányzat mögött ott vannak az aktuális trendek, az embereket éppen emésztő problémák.

Már ezért is érdekes a kezünkbe venni a kötetet, mert szűrő nélkül kapunk ízelítőt a nyolcvanas évekből, azok minden neurózisával együtt, de ha lehámozzuk a kort, akkor is egy szerethető, karakterorientált történetet kapunk.

Pusztai Dániel

Cím: Kitty Pryde és Rozsomák
Szerző(k): Chris Claremont, Al Milgrom
Kiadó: Bubi Bolt
Ár: 3900 3300 Ft
Formátum: puhafedeles kötet
Terjedelem: 152 oldal
Megjelenés: 2020.09.27
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: bubibolt.hu