V mint Venom

Venom. – Milyen hatásos név. Csupán öt betű, két szótag, mégis belesűrűsödik negyven évnyi szenvedéstörténet.

Régen nem siették el a történéseket. Nem volt ennyire gyors a világ. Mire kitalálták a szerkesztők és írók, hogy a Titkos háborúban szerzett csereruha mivé változik, már mindenki megszerette a fekete pókruhát. Ó, a Semices A CSODÁLATOS PÓKEMBER 22-es számának (Amazing Spider-Man #252) azóta rengetegszer feldolgozott ikonikus borítója! „Hát igaz a szóbeszéd! BEMUTATJUK AZ „ÚJ” PÓKEMBERT!”

Addig is ismertek voltak ruhaváltozatok, de ez mindent vitt. Jó rajzolók kezében mintha valóban új Pókember hálóhintázott volna New York felhőkarcolói között. Jaj, hányszor nézegettem.

És hogy ehhez még csak nem is a Marvel nagyágyúi kellettek? A cégnél ismeretlen Randy Schueller egy ötletpályázatra küldte be egy Reed Richards és a Darázs által tervezett fekete-fehér pókruha tervét, és kétszázhúsz dollárt kapott érte 1982-ben.

Sejtenünk kellett volna, hogy néhány évtized múlva őrültekházává változik a House of Ideas? Hogy úgy jönnek majd az új küllemek sok-sok képregényszereplőnél, mint egy videójáték adott menüjében a különböző skinek? Hétről hétre újabb forma. A kilencvenes évek előtt ezek még ünnepi alkalmak voltak, várakozás előzte meg őket, felkészülés, átélés és viszonylag hosszú kifutású utólagos lamentálás. Ahogy egy-egy szuperhős halálát is. Méltóbb bánásmódban részesültek saját alkotóik részéről a hősök, antihősök, mint manapság. Mára szinte a hétköznapi lett a különleges. (Meg az ötletesen előadott agymenések, mint a Póksziget.)

A VENOM: HALÁLOS VÉDELMEZŐ (Lethal Protector) megjelenési idejére, 1993-ra már egy teljen kifejlett Venom-Eddie Brock személyiséggel találkozhattak az olvasók. McFarlane addigra telerajzolta hálókkal, csápokkal és mindenféle higanyos nyúlványokkal a Pókember-címek oldalait (Spider-Man #1 2,5 millió eladott példány), ő is egy „új Pókembert” alkotott, és Mark Bagley is túl volt a New Warriors 25 számán, mielőtt bedobták a mély vízbe, hogy a Marvel egyik zászlóshajóját vizuálisan kormányozza.

David Michelinie, miután rendkívül sikeresen kalapálta a Vasember-sorozat páncélját (alkoholizmus és kilábalás), az Angyalok karát öt évig énekeltette Jonh Byrne-nel, majd hét évig szőtte Pókember hálóját sokak szeretetétől övezve.

A Halálos védelmező egy szuperhős-akció-sci-fi képregény, városfejlesztési tervnek álcázott kincsvadászattal, szakasznyi high-tech zsoldossal, tudományos kísérletekkel, nagyszabású légi-, autós és egyéb üldözésekkel, melyeket a főbb szereplők életének személyes problémái szakaszolnak.

Jelentősége, hogy Eddie Brock jófiúvá válása valahol itt kezdődik, és kiderül, hogy nem kell börtönablakrács ahhoz, hogy a szimbióta szaporodjon, a bolond Carnage (Mészárszék Vérontó) helyett már képzett katonákkal pároztatják a fura, nyúlékony, a maguk módján intelligens alieneket.

Michelinile nimbuszát erősítette, Bagleyt sztárstátuszba emelte, máig kedvelt, klasszikus kilencvenes évek-beli buli ez a sztori.

A tavalyi Venom-film, melyhez alapul szolgált, a képregénynél jóval vegyesebb fogadtatásra talált.

A Szukits-kiadó új szuperhősös regénysorozatának első részeként megjelentette a James R. Tuck író által adaptált történetet, melynek a címe változatlanul VENOM: HALÁLOS VÉDELMEZŐ.

A sorozatban lesz még Pókember-kötet (videójáték-előzmény könyvben), Bosszúállók Dan Abnettől, Polgárháború, Fekete Párduc, Deadpool, Hangya és Sötét Főnix, tehát szinte minden az elmúlt néhány év szuperhősös filmes megjelenéseiből.

Kiknek szól a sorozat?

Amikor először nekiláttam, egy-két oldalt tudtam elolvasni belőle. Erőltettem, és pár tíz oldal után levelet írtam az oldalunk szerkesztőinek, hogy nem tudom elolvasni ezzel a vén fejjel. Mert minden szófordulatot, kifejezést, szóképet, nyelvi leleményt, mindent, ami érdekessé és felfedezni érdemessé teszi a történetet, már rengetegszer olvastam máshol. Nem nagyképűségből, teljesen átlagosan olvasott vagyok. És biztos, hogy sokkal tágabb az olvasási életkor-tartomány, lehet, hogy ízlés dolga, és korosabb emberek is képesek könnyen elolvasni. Csak nekem nem megy.

Azt írták, változzak újra gyerekké, és élvezzem úgy.

Nagy levegőt vettem. Azt mondtam fennhangon: „HAZÁM!”, és nagyjából belőttem, hány évessé kell változnom a kiáltás hatására.

Tizenkét és fél éves vagyok. Már jól tudok olvasni. Ismerem Pókembert a moziból, a rajzfilmről. Tudom, hogy van belőle képregény. Pár számot olvastam is. Angolul is van néhány, nagyjából azt is el tudom olvasni. A Venom filmet nem nézhettem még meg, mert az tizenhárom éven felülieknek való. Pedig a képregényben ábrázolt dolgok is időnként felnőttesebbek.

Ez a könyv izgalmas. Arról szól, hogy… De inkább nem mondom el. Jól van megírva, szinte a szemem előtt zajlanak a történések. Nagyon érdekes dolgokról beszélnek benne. Hogy valaki jó vagy rossz, meg hogy mitől jó vagy rossz valaki. És hogy a rosszakat is van, aki szereti, hiába volt, aki nem szerette őket kiskorukban.

Különlegesen izgalmas, hogy sok olyan szereplőre és történetre van utalás, akiket esetleg nem ismerek. Ha ismerem is, akkor beavatottnak érzem magam, hiszen már hallottam róla, ha meg nem, nagyon izgat, hogy kik lehetnek azok.

Jó ez a sok páncélos figura benne. Pókember nagy szám. Bár most nem beszél csata közben annyit, mint a képregényben. Ezen csodálkoztam. De látszik, hogy milyen jólelkű, és hogy ezzel még Venomot is meg tudja szelídíteni.

Érdekes, hogy belülről van ábrázolva Venom meg Pókember, hogy rajtuk keresztül látjuk a világot.

Nagy élmény volt, és kíváncsi vagyok a többi regényre is.

Lénárd László

Nagy Marvel Regénysorozat #1
Venom: Halálos Védelmező
Szerzők: James R. Tuck
Kiadó: Szukits
Megjelenés: 2019. május