Ultimate Universe News #26

ELŐZETES

Reméljük, a 2. kötetben nem lesznek akkora csúszások, mint most az 1.-ben, és akkor terv szerint megjelenhet majd májusban a 2. szám. Jó lenne, hiszen nem akármilyen sztori vár ránk! Nézzétek csak:

ULTIMATE AVENGERS 2 #2
Írta: Mark Millar
Ceruzarajz: Leinil Francis Yu
Borító: Leinil Francis Yu
Várható megjelenés: 2010. május 19.
A Bosszú Angyalai újabb küldetésre indulnak: meg kell találniuk a Szellemlovast, és egyszer s mindenkorra végezniük kell vele! Ám előbb szükségük lesz még egy tagra ehhez a munkához… és ez a valaki nem éppen csapatjátékos. Hogyan lehetne lenyomni egy HULKOT? Hát uszítsunk rá több tonna fémet! Hadigép és a legújabb HULK egymásnak esnek, és semmi sem marad egyben! A szupersztár páros, MARK MILLAR és LEINIL FRANCIS YU elhozzák nektek a Crime and Punishment legújabb fejezetét!

Te jó ég! Mr. T Hulkká változott! A Szellemlovas pedig a főgonosz? Mi lesz még itt, gyerekek?!

ELŐZETES

Valószínűleg senkit nem lep meg a hír, hogy az Ultimate X 1. számából minden egyes példány elfogyott a tengerentúlon, ezért máris berendeltek egy új kiadást új borítóval. Szám szerint ez lesz a kiadvány hetedik(!!!) borítója, és a fejezet egyik oldalát láthatjuk majd rajta Jimmyvel és Kittyvel. Gyönyörűséges lesz! Máris mutatom:

ULTIMATE X #1 (MÁSODIK KIADÁS!)
Az új borítót rajzolta: Arthur Adams
Várható megjelenés: 2010. március 10.

Amúgy meg bármilyen borító, amin Kitty van, nagyon várós, nem igaz? Dehogynem.

NEW ULTIMATES

Két kis előzetes vázlat Frank Chótól: trollok serege vonul előre nagyon mogorva arckifejezéssel. Íme:

A Gyűrűk Ura az Újvilágban. Tisztára. De nem? Dehogynem. Nézzétek csak meg például a májusra időzített 2. szám előzetesét és borítóját:

NEW ULTIMATES #2
Írta: Jeph Loeb
Ceruzarajz: Frank Cho
Borító: Frank Cho
Várható megjelenés: 2010. május 5.
Az Új Különítmény tagjai elfoglalják helyüket az ország védelmezőiként, de máris egy minden eddiginél durvább megmérettetés vár rájuk! Loki visszatért, és kegyetlen bosszúval csap le, Thor halálos szövetségre lép Helával, trollok és sárkányok tombolnak New Yorkban, és még az Oltalmazóknak is új, gyilkos képességeik vannak. Vajon készen áll az Új Különítmény egy ilyen kihívásra, miközben még árulót is melengettek maguk között? Irgalmatlan harc veszi kezdetét JEPH LOEB és FRANK CHO álompárosának képregényében!

Valkűr és Zarda a rosszarcú szörnyek oldalán? Ajvé! És ki az a szöszi a puskával a háttérben…? Izgi! De amíg kiderül, itt van nektek egy jópofa szöveg, amit a Marvel honlapján találtam, és gyorsan lefordítottam nektek. Egy képzelt csoportterápia a Különítmény életben maradt tagjaival, és dr. Maniac rendel! Jó szórakozást hozzá!

Az alant olvasható lejegyzett beszélgetés Tony Stark (Vasember), Steve Rogers (Amerika Kapitány), Barbara Denton-Norris (Valkűr) és Clint Barton (Sólyomszem) között zajlott le dr. Maniac pszichológusi ellenőrzése alatt. A beszélgetés témája a gyász feldolgozása.

SÓLYOMSZEM: A teljes családom… halott. Miért érdekelne az engem, ha én is meghalok? Vagy bárki más. Különben is, a Kapitány és Valkűr azt mondták, létezik a Túlvilág, és ők látták is. Úgyhogy… tökmindegy. Ennél rosszabb nem lehet.

DR. MANIAC: És ez a tudat biztonságérzettel tölti el? Hogy talán újra láthatja a családját a halála után?

SÓLYOMSZEM: Biztonságérzet? Meh, dehogy. Így sem, úgy sem érdekel semmi.

DR. MANIAC: Tényleg? Akkor miért nem gondolt még soha arra, hogy ártson magának, hogy végezzen magával, csak hogy velük lehessen?

SÓLYOMSZEM: Mi? Na nem. Én katona vagyok. Egy katona becsülettel haljon meg.

DR. MANIAC: Sokat gondolkozik ezen? Mármint hogy becsülettel haljon meg.

SÓLYOMSZEM: Én… Hát, nem. Nem igazán. A többiek inkább, nem, emberek?

VALKŰR: Természetesen. Ez a harcos útja. Így távozott el az én szeretett Thorom, és így fogok majd én is.

DR. MANIAC: Értem. És ez mindkettejüknek megfelel így?

VALKŰR: Igen. Ha nem is ma, de egy nap ez vár rám. Igen. Ez a becsület útja.

DR. MANIAC: Egyetért, Sólyomszem?

SÓLYOMSZEM: Én… nem igazán gondolkodom ezen. Csak a most számít. Hogy mi lesz jövő héten, holnap, három óra múlva… Kit érdekel? Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik.

DR. MANIAC: Tehát akkor az állandó veszélykeresés, a hihetetlen kockázatok, a külsejének megváltoztatása, ez mind… csupán véletlen, és nincs jelentőségük?

SÓLYOMSZEM: Nézze… Gondoljon, amit akar. Én magasról teszek rá.

VASEMBER: Igen, igen, mind értjük már. Nem érdekli semmi. Sokáig tart ez még? Otthon egy műkorcsolyázó és egy hokis szépség várnak rám.

DR. MANIAC: Parancsol?

VASEMBER: Nem, nem parancsolok, csak mondom. Tudom, nehéz elhinni, hogy a hokisok között is vannak csinibabák, de nem is tudom… Egy nő a jégen csúszkálva egy nagy bottal… Szexi, nem?

DR. MANIAC: Nos, akárhogy is, én… Várjunk, Ön ivott?

VASEMBER: Ó, nem is keveset!

DR. MANIAC: Reggel kilenckor?!

VASEMBER: Nos… igen. De mentségemre legyen mondva, igazából folyamatosan iszok már egy ideje, és nem most kezdtem.

DR. MANIAC: Rendben, mostantól mindenki józanul fog megjelenni ezeken a foglalkozásokon, értette?

VASEMBER: Hogyne, hogyne. Még egyszer úgysem jövök ide, az biztos…

VALKŰR: Mit számít az, ha Tony iszik? A hősök lakomával és itallal ünnepeljenek. Asgardon mindig mézsörrel koccintanak egy nagy győzelem után.

DR. MANIAC: Igen, igen… Visszatérve Önre, a halála előtt együtt volt ugyebár Thorral. Korábban pedig Ön egy gyámoltalan, bármire is képtelen kislány volt, most viszont hirtelen szupererőkre tett szert, és egy hatalmas, szárnyas lovon utazik. Ez hogy lehetséges?

VALKŰR: Nem értem a kérdést…

DR. MANIAC: Akkor újrafogalmazom. Van-e bármilyen hatása a képességeire Thor halálának? Esetleg még nem, de később lesz?

VALKŰR: …

DR. MANIAC: Semmi baj, ha megijedt. A szerelmét megölték, és most nemcsak a hiányát kell elviselnie, de azt is, hogy talán többé nem lesz képes mindarra, amire eddig volt.

VALKŰR: Ez nem igaz!

DR. MANIAC: De mégis aggódik, hogy talán így lesz majd, nem?

VALKŰR: Én… Talán.

DR. MANIAC: És Ön, Kapitány úr? Eddig még nem volt lehetősége beszélni.

AMERIKA KAPITÁNY: Én… jól vagyok.

DR. MANIAC: Jól? Mintha Ön viszonyt folytatott volna Janet Pymmel, a Darázzsal, nem? Hogy érintette Önt a halála?

AMERIKA KAPITÁNY: Ön szerint?

DR. MANIAC: Szerintem nagyon rosszul.

AMERIKA KAPITÁNY: Nem fogok bőgni, mint egy kisgyerek, ha erre kíváncsi. Talán az a beteges Pym így tett volna.

DR. MANIAC: Folytassa.

AMERIKA KAPITÁNY: Pym… egy szörnyeteg volt. Borzasztóan bánt vele, amíg házasok voltak, aztán… az egész várost elborítja a káosz, és ő hol van? Haspók megette Janetet. MEGETTE ŐT! És hol volt ekkor Pym? Még akkor sem volt férfi a talpán, amikor Janetnek a leginkább szüksége lett volna rá.

DR. MANIAC: Tehát dühös?

AMERIKA KAPITÁNY: Még szép!

DR. MANIAC: Mert Pym nem mentette őt meg?

AMERIKA KAPITÁNY: Igen!

DR. MANIAC: Úgy érzi, cserben hagyta őt… hogy talán megmenthette volna, ha jobb ember lett volna?

AMERIKA KAPITÁNY: Fiam, tudja maga, mit csinál?

DR. MANIAC: Úgy hiszem, igen. De Pym egy szörnyeteg volt, az Ön szavaival élve. Úgy tudom, egy alkalommal Ön csúnyán helyben is hagyta őt, majd közbenjárt annak érdekében, hogy tegyék ki őt a Különítményből. És mindezek ellenére úgy érzi, segíthetett volna Janetnek?

AMERIKA KAPITÁNY: Nem lett volna rá képes.

DR. MANIAC: Pontosan. Már eleve vesztesnek állította őt be. Továbbá sok más ember sem volt ott aznap… Sok más ember is megmenthette volna. Miért pont Pymre ilyen dühös, amiért nem tette?

AMERIKA KAPITÁNY: Mondtam Furynak, hogy ez csak időpocsékolás!

DR. MANIAC: Bizonyára. De mielőtt dühösen távozna, hadd kérdezzem meg: Nem inkább az dühíti, hogy Ön nem volt ott, amikor kellett volna?

AMERIKA KAPITÁNY: Mit mondott? Ismételje meg!

DR. MANIAC: Uram, kérem. Amióta kiolvasztották abból a jégtömbből, Ön már harcolt Hulkkal egymagában, szembeszállt egy seregnyi idegen hódítóval, és még az Óriássá változott Hank Pymet is leverte. Mindenki szemében Ön szinte tökéletes, és ezt tudja is. És szereti is ezt. De akkor, amikor igazán tökéletesnek kellett volna lennie valaki számára, akit szeretett, nem volt ott. Ön nem volt ott, és ő meghalt.

AMERIKA KAPITÁNY: Mert HALOTT VOLTAM! Azért nem tudtam megmenteni, mert halott voltam! De Pym ott lehetett volna!

DR. MANIAC: Tudom. De önmagát kéne erről meggyőznie. Feleslegesen ostorozza magát, és Pymre vetíti ki a dühét, miko–

AMERIKA KAPITÁNY: Persze, hogyne. Ha még egyszer meglátom magát, elevenen temetem el, arra mérget vehet.

DR. MANIAC: Ugyan, dehogy fog. Nézzék, maguk mind igazán erősek és félelmetesek, és bármelyikük könnyedén megölhetne engem itt és most. Még Ön is, Tony, a páncélja nélkül is. De ebben a szobában mindez most nem számít. Senki nem fog megfenyegetni senkit. Ha bárki azelőtt távozna, hogy én engedélyt adnék rá, csak szólok Furynak, és az illető egy mély, sötét veremben végzi.

VASEMBER: Na, álljunk csak meg egy–

DR. MANIAC: Az a helyzet, hogy ő most egy olyan csapatot akar, amely reményt adhat az embereknek. Ahhoz, hogy maguk lehessenek ez a csapat, először önmagukban kell megtalálniuk a reményt. Ez a foglalkozás arról szól, hogy feldolgozzák a személyes tragédiáikat, és továbbléphessenek.

SÓLYOMSZEM: És ezt maga nélkül nem tudjuk megtenni?

DR. MANIAC: Azok alapján, amit itt ma láttam? Nem. Nem tudják. Mind erős emberek, de ez a teher még maguknak is sok. Amíg ezt nem ismerik be, amíg ezzel nem néznek szembe, addig nem lehetnek hősök. És szerintem ezt Önök is tudják. Úgyhogy jövő héten újra próbálkozunk. Talán mostanra már mind rájöttek, hogy ezt nem tudják elsunnyogni, és hogy hiába isszák le magukat vagy fenyegetnek meg engem. Szeretném, ha sikereket érnénk el.

(Forrás: http://www.marvel.com)

Oldalak: 1 2 3