Ultimate News #147

KRITIKÁK

Ultimatum – Spider-Man: Requiem #2

Egyszer hallottam Bendistől egy fesztiválon, hogy a Dark Reign célja az volt, hogy minden szuperhős úgy érezze magát, ahogy Pókember szokta. Akkor még nemigen értettem, mire célzott ezzel. Talán arra, hogy egész életében üldözik, pedig csak azt teszi, amiben hisz, és hiába van igaza, a világ ellene van? Akárhogy is, a rengeteg Dark Reign-cím között nekem elveszett ez az üzenet, és már szinte teljesen elfelejtettem Bendis ezen állítását is. Ám akkor elolvastam az Ultimatum – Spider-Man: Requiem 2. számát, a jelenlegi sorozat utolsó fejezetét. Ebben folytatódik JJJ cikke Pókemberről, amelyben bűnbocsánatot próbál szerezni, amiért eddig olyan igazságtalan volt a falmászóval. Idézem: „Sosem kért fizetséget, sosem kért kitüntetést, és amikor a társadalom ellene fordult, amikor mi, a média emberei vadállatok módjára martunk bele, ő akkor sem ingott meg.” Most, amikor lezárul a hős és a civil életét egyensúlyozni próbáló fiú története, végre megértettem Bendis elképzelését a hősiesség és az üldöztetés fogalmairól. És ha a Dark Reign is azt hivatott tükrözni, milyen megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie Pókembernek ebben a sorozatban, akkor lehet valamiféle sejtésünk már arról, hogyan fognak majd a hősök véget vetni Norman Osborn rémuralmának. Ahogy Pókember az állítólagos halálával végül megnyerte magának JJJ-t, úgy fognak szerintem végül a hősök is győzelmet aratni a Dark Reign során. „Akár szerettük őt vagy nem, akár elismertük őt vagy nem, ő állva maradt és harcolt.”
Sztori:
Rajz:
Írta: Richard Knight

Itt van hát egy sorozat vége, az Ultimatum lezárult, Pókember állítólag halott, és J. Jonah Jameson végre elismerte, hogy mekkora hős volt. És ez egy meglehetősen béna szám volt. Talán azért mondom ezt, mert kis jelenetekre számítottam Peter életéből? Lehet. Valami ilyesmit vártam Bendistől, ha már ez az utolsó fejezet? Bizony. Nem igazán tetszik az, ami ebből a számból lett. Én, mint régi, elkötelezett olvasója a sorozatnak, becsapva éreztem magam, nem mutatták be, miért is volt igazán hős Pókember JJJ számára. Pedig Jameson narrációjával, Bagley és Immonen rajzaival csodálatos képregény kerekedhetett volna ebből. De nem így lett. Ehelyett egy verekedést kaptunk Pókember és Hulk között, amelyhez hasonlót már nem egyszer láthattunk az Ultimate Spider-Man kábé elmúlt négy számában. Nem igazán tudtam meg ebből a csatából semmi újat és fontosat, és szinte már el is ment a kedvem a második sorozattól. Hosszú éveket töltöttem el az Ultimate Spider-Man gyűjtésével, és most nem érzem teljesnek a lezárást. Nem tudom, hogy ez a szerkesztők vagy Bendis ötlete volt-e, de ez így nagyon nem jó. A leginkább az dühített fel, hogy Peter Parker él. Mekkora csalódás már ez! Legalább akkora, mint amikor Rozsomák elvesztette az erejét, aztán három szám után visszakapta. Borzalmas befejezése volt ez a sorozatnak, hagyniuk kellett volna Petert meghalni, és teret engedni az új sorozatban az új Pókembernek (ami szerintem a rajzok alapján inkább női olvasóknak szól majd). Egy univerzumban, ahol bármi megtörténhet, igenis jöjjenek megrázó események. Az nem megrázó, ha egy szám múlva a halottnak hitt hős mégis él, és ettől teljesen elvesztem a hitem az egész Újvilágban. A sztori tehát nagyon nem jött be nekem, és ezúttal Bagley sem brillírozott, messze nem érte el a szokásos színvonalát. Pedig általában csípem Bagley Pókemberét, de itt most nem. Szerencsére Immonen hozta a szokásos fantasztikus formáját.
Értékelés:
Írta: Ryan Sainio

Ultimatum #5

Isten halott! Oké, tehát végre elértünk ide. Mióta is vánszorog már ez az esemény? 8 hónapja? De most végre az Ultimatum végére értünk, és ez volt a sorozat legjobb száma. De figyelmeztetek előre mindenkit, hogy a következő kis írásomban sok poént le fogok lőni a sztoriból! Rendben, akkor tehát: Rozsomákkal nyitunk, aki megfogadja, hogy ezúttal nem fogja vissza magát, amíg meg nem öli Magnetót. Jeannek ez mondjuk nemigen tetszik (ezért nem nyernek soha a jófiúk), de Scott egyetért azzal, hogy most nincs más megoldás. Ezután jön egy gyors csatajelenet, ami azért gyors ugye, mert egy fémes csontvázzal rendelkező fickót dobtak oda a mágnesesség ura elé. Magneto az erejével egyszerűen szétrobbantja Rozsomákot Küklopsz vizorjával és Vasember páncéljának fegyvereivel (ez mondjuk ütős húzás volt Magnetótól, meg kell hagyni). De ezzel még nincs vége Rozsomáknak, még belemélyeszti a karmait Magnetóba, aki ezután tényleg darabokra szedi Logant. Itt szeretném megjegyezni, hogy ezen a ponton még biztosra vettem, hogy Rozsomák úgysem halt meg, majd regenerálja magát, és biztos visszatér. Na, ezután váltunk Hulkra és Kolosszusra, akik egy géptermet szednek szét éppen, de felbukkan Rejtély egy detonátorral. Kardfogú kimenti a kék szépséget, és mindketten elmenekülnek egy siklóernyővel. Ezután vissza Magnetóhoz, aki épp haldoklik Rozsomák karmaitól, amelyek még mindig kiállnak a mellkasából, és ekkor megjelenik Nick Fury. A párbeszédük csúcspontja, amikor Jean átszállítja Fury emlékeit Magnetóba, hogy ő is lássa, mi a mutánsok eredetének titka, és erre Erik teljesen összeroppan. Megbocsátásért könyörög, de erre Küklopsz végre csinál valami tököset, és lerobbantja a fejét. Ezzel a hősök távoznak az erődből, és mi látjuk, ahogy Rozsomák karmai a csonk kezével együtt lassan eltűnik… NA NE MÁR!!! EGY UNIVERZUM ROZSOMÁK NÉLKÜL?! Oké, ezután ugrunk nyolc napot, és Küklopszot látjuk Washingtonban, aki a mutánsok jogairól tart éppen beszédet. Aztán valaki fejbe lövi. Kicsit emlékeztetett ez a jelenet a klasszikus Steve Rogers halálára. Na mindegy. Váltunk, és máris Fátum Doktornál járunk, akinél megjelenik a Lény, és egy könnyed mozdulattal szétroppantja Fátum fejét. Na, erről van szó! Ha már Reed nem elég férfi az ilyesmihez, legalább egyvalaki legyen az a csapatból! Ezzel tehát meghalt a mutánsok vezetője és Latvéria királya is. Két főgonosz egyetlen számban… Az utolsó két oldal pedig… hát, úgy tűnik, Higanyszál és talán a Skarlát Boszorkány halála is megrendezett volt, és mind egy nagy, sötét terv része. Higanyszál most átveszi apuci helyét, de hogy mit is akar pontosan, az még a jövő zenéje persze. A rajzok most is fantasztikusak, és még a sztori is jobb, mint eddig. Ám én még mindig úgy érzem, hogy túl sok szereplőt öltek meg egy-egy számban ahhoz, hogy elég komolyan vegyük a halálokat, és a központi szereplők, mint például Xavier, halála felett túl gyorsan átsiklottunk. Maga az esemény tetszett, és sokkal jobban bejön nekem ez a pörgős történetmesélés, mint például a Hulk esetében, ahol MÉG MINDIG nem tudjuk, ki a vörös Hulk. Attól már a &#@ß# kivan!!! Nos, ez az én véleményem, és NEM KELL EGYETÉRTENI VELEM, ÉN ÍGY GONDOLOM, ÉS KÉSZ!!! Na.
Értékelés:
Írta: Ryan Sainio

Ez a legborzalmasabb képregény Loebtől az… nos, az Incredible Hulk 600. száma óta. Már előre tudtam, hogy sokan meg fognak itt halni, és nem is ez zavart engem. Sokkal inkább az, hogy egy izgalmas, élvezetes sztorira számítottam, és nem azt kaptam. Nem tetszett a számtalan haláleset között zajló történet a legkevésbé sem. Úgy éreztem, hogy a cselekmény egyetlen mozgatórugója, hogy mihamarabb eljussunk egyik haláltól a másikig. Bár igaz, ebben az utolsó számban pár dolog legalább bejött, például ahogy a Lény megölte Fátumot, és hogy Higanyszál mégsem halott. A rajzok nem voltak szépek, de mondjuk a sztorit kicsit elviselhetőbbé tették. Azt persze nem értem, miért tartott ennyi ideig Finch-nek a számok megrajzolása, de mindegy. Loebtől én igazán csak a Batman-sztorijait szeretem, de most, jelen állapotában jobban tenné, ha még Batmanhez sem nyúlna hozzá szerintem.
Sztori:
Rajz:
Írta: Jesse Trinkle

Vége van erre a hétre, de most legalább kicsit vidámabban búcsúzom, hiszen végre meglehetősen tartalmas lett az összefoglaló. Az Ultimate Marvel 4.0 fórum most is nyitva áll előttetek, de mellette már készülhettek a jövő heti összefoglalóra, ami könnyen lehet, hogy egy igazán szomorú hírrel fog zárulni…

Oldalak: 1 2 3