The Pulse – Hősrovat

Az ’f’-betűs szavak kétsoronkénti használata és a Marvel dédelgetett szuperhősei nem férnek meg egymás mellett, mondták a szerkesztők Brian Michael Bendisnek, aki végül úgy döntött, hogy utóbbiért feláldozza előbbit – így aztán lezárta az Alias című sorozatot, és iszákos, mocskosszájú, önfejő ex-szuperhős magándetektívjét átmentette a 14 részt megélt, The Pulse című képregénybe. Szerencsére a stílus azért maradt, mindössze arról van szó, szalonképesebbé vált. Úgyhogy továbbra is Jessica Jones sajátos szemszögéből nyerhetünk bepillantást a szuperhősök világába, és még egy-két, az egész Marvel Univerzum sorsára kihatással lévő eseményt is kapunk.

Jessica és J. Jonah Jameson legutóbbi találkozása nem sikerült valami fényesre, ezért is lepődik meg a Luke Cage babájával terhes nő, amikor utóbbi állást kínál neki a Daily Bugle-nál. Meghallva az idők (nameg az olvasók) szavát, Jameson egy heti, speciális rovatot (The Pulse) tervez az újságba, ami a város szuperhőseivel foglalkozna, és ehhez kéri Jessicát tanácsadónak. Ő növekvő pocakkal és pénzszűkében lévén elfogadja az ajánlatot, és rögtön egy csúnya Zöld Manó-ügy kellős közepén találja magát, hogy aztán a nyakába zúduljon Fury Titkos háborújának következménye, és persze a gyerek nem egészen problémáktól mentes megszülése is.

Ahogy az Aliasnak, ennek a sorozatnak is Jessica Jones a legfőbb erénye, aki, akárhogy is nézzük, az utóbbi jópár év legérdekesebb, legjobban megírt képregény-karaktere a Marvel berkein belül – egyébként meg minden idők egyik legcoolabb női szuperhőse, pedig még csak nem is igazi szuperhős. De hát hogy lehet nem szeretni valakit, aki fapofával végighallgatja a kiszolgáltatottságát és kétségbeesését kihasználó Hydra egyik szájmenős ügynökének igen hosszú megvesztegetési ajánlatát, majd a kezébe nyomott köteg pénzről megjegyzi, hogy ez bizony jó nagydarab, és azon kezd hangosan tűnődni, vajon így hogy fogja tudni feldugni az ügynök seggébe?

A nagy különbség az elődhöz képest, hogy a The Pulse-t már határozottabb és fontosabb szálak fűzik a mainstream Marvel univerzumhoz. Ráadásul nem csak úgy, hogy reagál az abban épp folyó nagy eseményekre (például a Titkos háborúra, amihez itt kapunk egy izgalmas háttértörténetet Jessica szemszögéből, a kórházban fekvő Luke Cage eltűnésével), hanem be is mutat párat, aminek más képregényekben is lesznek következményei (Ben Urich felfedi Peter előtt, hogy tudja, ő a Pókember, a Zöld Manó identitása nyilvánosságra kerül, és most először börtönbe megy). A Jessica Daily Bugle-nál fennálló, tanácsadó pozíciójában rejlő lehetőségeket Bendis csak félig-meddig használja ugyan ki (legjobban az első öt részben, a Thin Airben, ami egyébként a kiváló történetírás iskolapéldája), de kit érdekel, ha közben a megszokott színvonalú, eleven, nyers és életszerű dialógusokkal, és jól átgondolt sztorikkal kápráztat el minket?

Csak az a kár, hogy a The Pulse-nak nem volt állandó rajzolója, mert így az összhatás finoman szólva is kaotikus. Legalább azt sikerült volna elérnie Bendisnek és a Marvelnek, hogy egy sztorit egy illusztrátor vigyen végig, de a Secret Warban Brent Anderson szimpatikusan nyers, durva stílusát félúton felváltják Michael Lark realisztikusabb, határozottabb vonásai, és ez még csak a kisebb gond. A nagyobb az, hogy az első sztorit Mark Bagley rajzolta, akinek jellegzetesen és nagyon szuperhősös képei talán passzolnak egy Pókemberhez, de ehhez a sorozathoz egyáltalán nem – Jessica nagy bambiszemekkel és tündéri babaarccal? Ne nézzük már egymást hülyének… Szerencsére az utolsó négy részre visszakapjuk az Aliasból már megszokott Michael Gaydost, így a sorozat minden szempontból nagyszerűen fejeződik be. És ezzel csak az a baj, hogy befejeződik. Igazán kár érte, jó lett volna, ha folytatódik és továbbra is biztosítja az olvasóknak a maga sajátos rálátását a Marvel világára. Persze az utóbbi két év nagy crossoveréhez volt egy valamelyest hasonló szerepet betöltő Front Line-unk Ben Urichcsal és Sally Floyddal, de az nem ugyanaz.

Megjelenés: 2004-2006 (14 rész)
Történet: Brian Michael Bendis
Rajz: Mark Bagley, Brent Anderson, Michael Lark, Michael Gaydos

Olórin, 2008. április 15.