TDK – KN (tungsram666)

Batman, a Sötét Lovag – Amiről mindenki beszél

A cimborám és én elmentünk A Sötét Lovag (The Dark Knigh ) szolnoki, éjféli, mondhatni exkluzív vetítésére. Előre megbeszéltük, hogy a film összes képkockáját végignézzük, hiszen több mint egy éve, hogy az irodában izgatottan hívtam át az asztalomhoz, hogy megmutassam neki az első, néhány másodperces, semmitmondó teasert. Képregény-, és Batman-rajongóként, – megelőlegezve a bizalmat – A Sötét Lovag fanként ültünk be, és hagytuk el a termet a vetítés végén. Lefele sétálva a lépcsőn hallottuk, amint három csini csaj áradozik a filmről, és büszkék rá, hogy ők látták elsőnek az osztályukból. „És az elsők között az országban- tettem hozzá magamban. De csak magamban, mert én személy alig jutottam szóhoz. Node kezdjük inkább az elején…

„Az év legjobban várt filmje”, „a valaha készült legjobb képregény-adaptáció”, „a komikfilmek Keresztapája„… a sajtó, és a forgalmazó nem fukarkodott a sokat ígérő szlogenekkel. Gotham city kerületi ügyészéé sokkal egyszerűbb: „Hiszek Harvey Dentben„. Elég-e egy ember, hogy szembe szálljon a gonosz ellen? Vajon milyen veszteségekkel számolhat a harc során? Milyen hősre van szüksége a bűntől fuldokló város lakóinak, hogy higyjenek egymásban, és jó végső győzelmében? Hol húzódik a jogos igazságszolgáltatás és az önbíráskodás határa? Kinek van joga dönteni más emberek életéről, vagy haláláról? A Sötét Lovag annyi kérdést szögez nekünk, hogy szinte kellemetlenül érezzük magunkat. Szinte kétségbeesve reklamálnánk, hogy „héj, mi csak egy hollywoodi akciófilmre fizettünk be. Jöhetnek a robbantások, a szerelmi szál, pofozkodjanak a jó és a rossz fiúk„. Christopher Nolan második Batman-filmjében mindez megvan, de annyi minden mást is kapunk, és a fent felsoroltakat egy egészen új, mélyeb megközelítésben, hogy bizony igen nehéz hova tenni. Hollywood robbant, Hollywood moralizál, egyik sem újdonság, de ez a film most olyan magasra tette a lécet mind vizuális, mind forgatókönyv szempontjából, hogy amerikai közönségfilm legyen a talpán, ami ezt a színvonalat legalább csak tartani tudja. Évente tucatszám készülnek kukába való mozik súlyos dollármilliókból az „álomgyárban”, A Sötét Lovagtól egy centet nem sajnálunk, hiszen csak az ilyen filmekbe lenne érdemes ekkora pénzeket fektetnie a producereknek, mert itt kapunk is valami gondolkodni valót, mikor elhagyjuk a termet. Ilyen komplex, ilyen sok szálon futó, ennyi jól megírt karaktert mozgató forgatókönyvvel régen találkoztam. Nolan rendező a talpán, hogy mindent kézben tartott, amit David Goyer, és a kisebbik Nolan papírra álmodtak. A színészgárda olyan színvonalas, hogy még az 1-2 mondatos mellékszereplők között is akad, akivel teljesen azonosulni tudunk, és értjük minden tettének motivációját. Persze a prímet a sztárok viszik; Michael Cane, Morgan Freeman, Gary Oldman mind szeretnivaló figurát varázsolnak az amúgy is remek karakterekből. Aaron Eckhart Harveyként mindjárt első megjelenésével levesz minket a lábunkról. Az ő tragikus sorsa igen nehezen emészthető, sokkal nehezebben birkózik meg a néző az ő, mint a film igazi gonosztevőjének bűneivel, hiszen a szemünk előtt változott bátor, jóravaló fickóból igazi szörnyeteggé. Joker szerepében Heath Ledger, akivel szemben igazságtalan a sors, hogy nem élheti át azt a sikert, ami részben az ő rengeteg munkája tesz ilyen maradandóvá. Maga a papírra vetett szerep, és az ő általa életre keltett karakter nevetséges viccet csinálnak a korábban vászonon megelevenedett Jokerekből, már-már kegyetlen alázás megy végbe, de még a nyomtatásban megjelent verzióinak nagy része sem veheti fel a versenyt. Vigyorexgáz, fröcskölő bokréta? Ezeket tessék elfelejteni! A Sötét Lovag Jokerje sikeresen bemutatja, mitől is legyőzhetetlen ellenség ő Batman számára, hogy miért nem létezik egyik a másik nélkül, miben is rejlik kettejük különös kapcsolatának, kölcsönhatásának varázsa, a mítosza. A legjobb helyen ragadja meg a karaktert, és olyan magas színvonalon ábrázolja, mely meghatározó nem csak a képregény-, de az egész filmvilág számára is, ha valaki valaha még egy gonosztevőt akar szembeállítani a mindenkori jófiúkkal.

Ez A Sötét Lovag titka, a siker receptje; szimpatikus karakterek, akik végre nem egydimenziósak, jellemfejlődésen mennek át, hoznak jó, és rossz döntéseket, van motivációjuk, és tetteiknek végzetes következményeik. Azonban Rachel Dawes karaktere továbbra is szemet szúróan gyenge pontja a társaságnak, hiába váltotta Katie Holmest Maggie Gyllenhaal. Jelenléte szükséges, indokolt, de közel sem az a végzet asszonya, mint amekkora a felhajtás körülötte. A címszereplő, Christian Bale pedig hozza, amit elvártunk tőle. Batman még továbbra is karierrje elején jár, így a hibáit mind megbocsájtjuk. A kisebb botlásoktól (akár szó szerint) a fatális tévedésekig is. Sármja lenyűgöző, tipródása emberi, a barátai iránt érzett odaadása és bátorsága még mindig meg tud mozgatni bennünk valamit, pedig edzettek vagyunk már (szuper)hősök terén.

A film remekül szerkesztett, páratlan dinamikája van. Láttunk már akciókkal telezsúfolt, vagy túl hosszúra nyújtott mozit, itt azonban olyan remek arányban adagolták az alkotók a drámát, a humort, a konfliktusok feloldását, a grandiózus akciójeleneteket, hogy végig a székünkbe szegeződünk. Rengeteg az ötletes csavar (bár számomra érthetetlen, hogy a film talán legnagyobb csattanóját miért kellett legalább 3-4 ízben is lelőni a különböző előzetesekben), a szolnoki mozi háromnegyedházas termében a közönség nagy része a pocakjáról szedegeti a pattogatott kukoricát, annyi meglepetés ér bennünket. Teljesen beszippant a mozi, mindenki a hatása alá kerül, bár a főhős klasszikus történeteire való kikacsintásokat talán nem mindenki vágja le (a motoron akciózó Bruce az Első évből, a triumvirátus a Hosszú Halloweenből valamint a denevér keresztje alatt önbíráskodók a Dark Knight Returnsből és még sorolhatnám ). Közösségi élmény lesz újra a „moziban filmnézés”, nem csak a leggyorsabb módja a várva-várt film megtekintésének a lehető legjobb minőségben, amiért azt az árat fizetjük, hogy a mellettünk lévő elfoglalta a karfát, az előttünk ülő büdös, a hátsó sor meg pofázik. Itt mindenki egyszerre nevet és hördül fel, egyszerre szorul össze a gyomra és egyszerre lélegzik fel. Kisgyerekek leszünk, olyan látványos, olyan király az egész, közben kéretlen és kényelmetlen kérdésekre kellene, hogy keressük a választ, melyet ez a film tesz fel. Például Te megnyomnád a detonátort mielőtt éjfelet üt az óra?

Már csak egy kérdés maradt; a harmadik részben biztosan visszaköszönő Bale mellett kik szállnak be egy harmadik Batman-moziba. Ha a Warnernek van esze, nem engedik el a stáb egyetlen tagját sem. Kérdés, hogy ez a gárda újra felül tudja-e múlni saját alkotását. Máskülönben nem volna értelme. Minden lehetőség adott, a szálak kellő arányban maradtak elvarratlanul illetve lezártan, és bár roppant nehéz elképzelni, hogy sikerülhet, ha jobban belegondolok én nem hittem volna három éve sem, hogy a Batman: Kezdődiknél lehetséges hitelesebben és izgalmasabban vászonra vinni a denevérember legendáját. Chris Nolan és csapata azonban véghez vitte a képtelent, talán mert nem is tudták, hogy alapjaiban rengeti meg majd a filmgyártást A Sötét Lovag. A sikersztori elkezdődött, és ki tudja meddig tart. Ha csak eddig, kétség kívül megérte, bár azzal azt hiszem mind ki tudnánk békülni, ha csak közel hasonlóan igényes alkotások érkeznének ezután a tengeren túlról. Mert Hollywood igenis tud, hogy ha nagyon akar.

Sápi Márton, 2008.08.07.