Meg se tudom számolni, hány „ötletszerű” antológiát készített az 5Panels képregényes alkotócsoport, valahol a tucat környékén járhatnak – és nem vettem bele a busós és az Epicline sorozatokat.
Tiszteletre méltó szám, a megalakulásának idén tizedik évfordulóját ünneplő társaság ezek szerint minden évben összehozott valami érdeklődésre számot tartó közös kiadványt, sőt, ha beleszámítom a tagok egyedi kiadványait, a sok és a rengeteg között tart a teljes számláló.
A Tálosi András által gründolt csapat (melynek ötletadója immár inkább fumettiket, Valiantokat és más csemegéket ad ki, nem vesz részt közvetlenül részt az alkotásban) idén a jól ismert helyzet miatt nem tudta árusítani legújabb kiadványát, a Hullámtörést. Koska Zoltán egy grillezésen viszont könnyelműen kölcsönadta saját példányát.
A Hullámtörés (alcíme: Új vizek felé) általános húzógondolata (mindig van egy ilyen, vagy egy ünnep, mint a karácsony, vagy egy állat, mint a kutya vagy a macska) az, hogy reményteli, pozitív kicsengésű alkotásokból álljon össze. Kilépési lehetőséget nyújtson a szürke vagy bosszús, stresszes hétköznapokból a továbbépülés-továbblendülés, valami holtpontról való kimozdulás szellemében. Emellett a víz az állandó változás, valamint a megtisztulás általános szimbóluma.
A történetek skálája a teljes fikcióktól az önéletrajzi jellegű, önvallomásos képregényekig terjed, és ezeken belül is széles. A bevezetés és a tartalomjegyzékhez fűzött, néhol ötletes, néhol kicsit közhelyes, de jól megírt ajánlószövegek, Krisz munkái összefogják a kötetet.
Koska Zoltán magához képest megint valami újat mutat a nyitó képnovellában, leginkább az egykori Delfin-könyvek vagy a későbbi Piknik-könyvsorozat gyerek-ifjúsági regényeihez hasonlító művel. Nekem Nemere István A fantasztikus nagynénije jutott eszembe, bár nincs benne nagynéni. Van viszont három gyerek, egy nagypapa, és egy távoli kalandra vivő hajó. Kiváló párbeszédek, pár oldal alatt nagyszerű karakterizáció, képileg és hangulatban is talán a kötet legprofibb darabja, kár, hogy csak elkezdődik a kaland, önmagában olyan, mint egy bizsergetően hosszúnak ígérkező film, ami hirtelen elszakad, a néző pedig csalódottan távozik. Esetleg az lehet a magyarázat, hogy nem maga a kaland, hanem a kalandhoz vezető út a fontos, de – mivel olyan jó az egész, tovább olvastam volna.
Sárdi Katalin előző rövid kötetében a szerelemről értekezett, ezt a témát, vagyis annak egy másik altémáját, a szerelmi csalódást és vigasztalást dolgozza fel pár oldalas, víz alatt játszódó történet nélküli történetében. Elgondolkodtatott, hogy milyen korosztálynak szólhat, hiszen – ahogy az előző műve – a kamaszok, késő kamaszok bevett nyelvi paneleire építkezik, azaz közérthető, de egészében nem elég szofisztikált. Talán épp ez a célja, nekik szól (időnként segítő jelleggel), és hiábavaló a felnőttesebb, több kimondatlan mondatot, magába a történetbe csomagolt életszerűséget, és ebből fakadó ráismerő katarzist keresni. Képei nagyszerű, sűrű szövésű, képregényes vásznak.
Nagy Marci, aki a kiváló Elsie című történettel szerepelt az előző antológiában, most egy egyszerűbb szöveg nélküli, megható sztorit írt és rajzolt. A sokszor egypaneles oldalaknál felmerül, hogy mi indokolja az ilyen formán megvalósult szétbontást. Kevesebb oldalon, sűrűbb panelezéssel, a fontosabb pillanatok hatásosabb kiemelésével megszűnne ez a mellérendelő viszony, és hatásosabb volna az egész sztori.
Molnár Gábor – ahogy Koska Zoltán – magához képest is újat mutat. Az egyik önvallomásos képregény szerzője, műve egyszerre szól az alkotásról, annak nehézségeiről, egyszerre zanzája egy megírandó történetnek, mely névrokonával, a főként Dél-Amerika állatvilágát kutató Molnár Gáborral kapcsolatos. Általában azt mondják, hogy nem szerencsés az alkotásról alkotást létrehozni, ebben az esetben is inkább a kulisszák mögé belesés izgalmát rejti – az őt ismerő olvasóknak. Így nekem nagyon érdekes volt, de annak, aki nem ismeri a szerző(ke)t, nem tudom, mennyire tetszik majd. Mindenesetre Molnár Gábor a magyar szcéna egyik legtudatosabb alkotója, így a címmel együtt (Ahol az ösvény elágazik) neki is talán épp ez volt a célja, a legszemélyesebb által felmutatni valami általánost, örök érvényűt. Vagy egy általános által a legszemélyesebbet. Vagy jól összekeverni a kettőt. Esetleg csak kiadni magát.
Az általam nem ismert Ray Henderson (fantázianév?) egy szimbolikusnak túl konkrét, konkrétnak túl szellős, mégis hosszú történettel került a kötetbe. Hazai manga-antológiákban olvastam hasonlóan képezett sztorikat. Ennek sincs vége, azaz Koska Zoltán művéhez hasonlóan egy új sztori kezdete a sztori legvége. Gyorsan át lehet lapozni.
Fintor Gréta „Skatulya” története ugyancsak önvallomás, melynek minden mondata az élettel, alkotással, szenvedéssel, önsajnálattal stb. kapcsolatos közhely, de a képezés, a szövegréteg, az egész képregény ritmusa kirángatja ebből a „skatulyából”. A Ctrl+N (szerkesztőprogramokban például egy tabula rasa, azaz teljesen üres új dokumentum létrehozására szolgáló billentyűkombináció) című rövidke egyszerre humoros, szorongató és felemelő mű, annyi mondanivalóval, hogy csinálni kell a dolgokat, különben nem lesznek dolgok. Jó lenne Grétának több ilyet összehozni, és egy önálló kiadványt megtölteni vele.
A kötet záró darabja Kiss Judit „Anticia” munkája, aki a TYA antológiában a felejthetetlen Ősök meséivel szerepelt. Most is színvonalas, keleties, állat-ember kapcsolatot is bemutató, megható történetet alkotott, ő is összerakhatna lassan egy saját kötetet, sokakat lenyűgözne játékosan nyugodt, kiegyensúlyozott, bölcs látásmódja.
Tíz év elég hosszú idő, hogy az akkor kezdőnek, most már kezdőnek nem mondható alkotók profira csiszolják az írást, rajzolást, szerkesztést, kiadást. Azonban ez inkább az egyes tagok fejlődésén érhető tetten, a teljes kiadvány még mindig mutat olyan jegyeket, ami alapján van hová tovább fejlődni. A kötetből lehetett volna elhagyni, egyúttal az egész lehetett volna hosszabb (eléggé hiányzik például Szebeni Péter és Pádár Ádám), a nyomda pedig lehetett volna jobb választás.
Ezzel együtt nagyon is ajánlott, érdemes beszerezni a szürkeárnyalatos kötetet, szórakozni, nevetni, szomorkodni, elgondolkodni az olvasmányokon.
Lénárd László
(a szerző a 5Panels tagja)
Cím: | Hullámtörés |
Szerző(k): | Többen |
Kiadó: | 5Panels |
Ár: | 2500 Ft |
Formátum: | |
Terjedelem: | 120 oldal |
Megjelenés: | 2020.03.15. |
Megvásárolható: | Közvetlen a kiadótól |
Online vásárlás: |