The Spirit Filmkritikák

premierfilm.hu

(Schöffer Szilvia) A film a mostanában egyre divatosabb képregényadaptáció műfajába tartozik, de több ponton is újat tud nyújtani a stílus megfáradt rajongóinak.

Az alapot Will Eisner 1940-ben megalkotott képregénye szolgáltatja, amely az addigi hagyományokkal szakítva egy teljesen újfajta hőst állított műve középpontjába: egy átlagos rendőrt, Danny Colt-ot,akiről mindenki azt hitte, meghalt.

Nos ebből a sztoriból akart filmet készíteni a két képregényrajongó producer, Deborah Del Prete és Michael E. Uslan. A forgatókönyv megírására Frank Miller-t kérték fel, aki korábban már többször bizonyította zsenialitását a képregény-feldolgozásokban: közreműködött az Elektra megfilmesítésében, illetve a Sin City-ben is, de a Spirit az első önálló rendezése.

A mozi elkészítése során a stáb igyekezett elkerülni a kliséket: ügyesen keveri a már befutott színészeket a kevéssé ismertekkel, így a főszereplőt Gabriel Macht alakítja, aki a “Mert azt mondtam” című vígjátékon kívül szinte csak epizódszerepeket kapott eddig, így kijelenthetjük, hogy kockázatos volt egyből ekkora szerepet osztani rá, de megérte: szinte profiként játssza el otthona, Central City őrangyalát.

Természetesen azért nem hiányozhatnak a nagy nevek sem egy ilyen produkcióból, ennek megfelelően a főhős legnagyobb ellenségét, Octopus-t Samuel L.Jackson személyesíti meg, aztán ott van Spirit szerelme, Eva Mendes, és végül Octopus csábos segítője, Scarlett Johansson. A moziváltozat több okból is különleges: a szinte kötelező bluebox technika és minőségi számítógépes grafika mellett a talán leglátványosabb újítás a víz alatti jelenetek forgatása volt. Mivel arra törekedtek a készítők,hogy a film minél jobban hasonlítson a képregényhez, ezért a vízben is olyan tökéletesen kellett kinéznie a színészeknek, mint a szárazföldön. Ennek megvalósításához egy különleges fénytechnikát és egy olyan digitális fantom-kamerát vettek igénybe, amelyet egyébként kizárólag tudományos kutatásoknál használnak. Természetesen nagy szerepük van a színeknek is, melyet egy-egy szereplőhöz rendelhetünk hozzá, illetve a tárgyaknak, melyek közül a legfontosabb egy aranymedál, melyet még Danny Colt kisfiúként ajándékoz szerelmének, akinek ékszermániája a történet legfőbb mozgatórugója. Abban is különbözik a többi képregénysztoritól, hogy itt egy sokkal összetettebb alkotást kapunk: az akció mellett az alkotók belecsempésztek egy kis mitológiát, aminek ismerete szükséges a kincsért folytatott harc megértéséhez, de ugyanakkor humoros percek is helyet kapnak benne, és akkor még nem beszéltünk arról a zseniális szín-és világítástechnikáról, amelynek köszönhetően szinte tényleg olyan érzésünk van, hogy egy rajzolt képregény kel életre a filmvásznon. Erre példa Spirit piros nyakkendője,illetve vére is, mely egyáltalán nem életszerű, illetve a fekete és fehér kontrasztja is. Az egyik legfurcsább jelenet talán az, amikor Octopus szolgáival beszélget egy teljesen fehér szobában, és bár ő a gonosz, mégis fehér ruhát visel, bájos segédje pedig egy napernyővel sétálgat a fedett térben.

Az operatőri munka is bámulatos: egyfelől gyönyörű képeket látunk, művészien kidolgozott még a homok és a sár is, másrészt pedig az akciófilmekben gyakran előforduló jeleneteket – mint zuhanás, az ellenfél lelövése – igyekeztek szokatlan kameraállásból felvenni, így még annak is élvezetet nyújt, aki esetleg már unja a sok akciójelenetet.

A Spirit valóban az egész stáb közös produkciója, hiszen Miller meghallgatta a szereplők ötleteit, és velük együtt kísérletezgetett:” Az összes színész, az egész stáb és mindenki, mind ki akartunk próbálni dolgokat” – mondta. Ebből a kísérletezésből pedig egy hihetetlenül izgalmas, a legapróbb részletekig kidolgozott, jól átgondolt, szórakoztató és mind a 103 percig a székhez bilincselő alkotás született.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6