Rőczei György emlékezete

Szombaton kaptuk a hírt miszerint elhunyt Rőczei György. A hazai underground képregény egyik ősatyja volt. Számára a képregény a grafikusi pálya egyik érintkezési pontja lehetett, de így is beírta magát a hazai képregénytörténetbe, hiszen A sámán útján az illegalitásba szorult hazai underground szubkultúra egyik legkomolyabb grafikai, de mindenképpen legkomolyabb képregényes lenyomata. Első képregényes kiállításán a VHK zenélt, az 1982-1989 között rajzolt képregénye szorosan kapcsolódik ahhoz a szubkultúrához és felfogáshoz, melyet a VHK neve fémjelez. Ebben az alkotó és olvasó szabadasszociációival folytat kísérletet. Sem a zenével, sem a képregénnyel nem szakadt meg kapcsolata, hiszen néhány éve a Szépirodalmi figyelő közölt tőle munkát és 2019 óta lemezborítókat készített a Korai öröm számára.
Halálával nem csak egy alkotót veszítettünk el, hanem egy máig feltáratlan korszak és szubkultúra egyik értő tanúját is! 2006-ban vettem föl vele a kapcsolatot, váltottunk néhány emailt. Egyik levele igazi kincsesbánya. Sajnos akkor nem volt alkalmam foglalkozni vele mélyebben, de hat évvel később egy SZIF cikkben (2013/4) végre alkalmam nyílt rá, de így is annyi minden maradt kibontatlanul, hogy ugyanabban az évben a Szegedfeszten egy hazai underground képregénytörténeti előadást is meg kellett ahhoz tartanom, hogy ne érezzem úgy, hogy maradtak nyilvánosság előtt elhallgatott fontos információk. Fölismerve saját mulasztásomat, amiért még életében nem kerestem föl személyesen, nem rendeztem vele kiállítást, ezt az emailt itt szerkesztés nélkül közlöm. Ebből az írásból is látszik, hogy jól ismerte, értette és szerette is a képregényt, amelyhez időnként vissza-visszatért.

Re: Underground képregény
Sun, Sep 3, 2006 at 6:12 PM

Rövidke” bevezető arról, amit kért. Remélem használható… Megpróbáltam a környezetről is írni, egyszer, hogy ráhangolódjak a témára, másodszor, mert nem tudom, hogy hány éves, és talán ez is hasznos…

A magyarországi „underground” képregények kezdetei a hetvenes évek végéhez, a nyolcvanas évek elejéhez köthetők. Már csak a műfaj helyzetéből is következett, hogy csak „földalatti” és elszigetelt kísérletekről lehetett szó: a Fülesben és a Népszavában hivatalosan megjelenő képregények sem tartoztak a kultúrpolitika által elfogadott körbe, támogatást semmiképpen sem kaptak, hanem eltűrték, hogy egy-két rajzoló, író dolgozott. Még arról is nagy vita folyt, hogy a képregény hasznos-e vagy káros az ifjúságra, művészetnek nem tekintették, a „comics” szót pedig kiejteni sem volt érdemes… Mindenesetre az újságárusoknál kapható volt a francia Vaillant – később Piff – és a Kossuth Nyomdában bérmunkában készült comicsokból is kikerült néhány példány. A nyugatról behozott-beküldött képregények is színesítették a képet, tehát volt mit tanulmányoznia annak, aki képregényrajzolásra adta a fejét. Úgy emlékszem, hogy a Képzőművészeti Szakközépiskola és a Kirakatrendez Iskola volt az a két hely, ahol legtöbben érdeklődtek a műfaj iránt – és egyes tanároktól még támogatást is kaphattak – persze nem hivatalosan. A Vajdaságban pedig nagyon jó színvonalon működött az Új Symposion című újság, amelyik magyar nyelven írt a képregény-művészetről és izgalmas vizuális kísérleteket mutatott be. (Szlavko Matkovity, Szombathy Bálint) Mindenesetre köztudott volt, hogy ebben az időben a legnagyobb képregény-gyűjteménnyel Kuczka Péter – a Galaktika című folyóirat megálmodója, szerkesztője rendelkezett, – és ebben a gyűjteményben nem csak hagyományos képregények voltak, hanem a hivatalosan tiltott dolgok is: Pichard és Crepax erotikus munkái, Timothy Learry LSD-comicsa vagy Robert Crumb művei.
Ebben az időben még nagy hatással volt Magyarországon a pop-art, elsősorban Roy Lichtenstein munkáit kell megemlíteni, meg hát megtörténtek az első happeningek, performanceok és egyre több helyen – művelődési házak, Bercsényi-klub, FMK – nyílt lehetőség valamilyen ellenkultúra kibontakozására. (Például én 1982-ben állítottam ki az első képregény-lapjaimat a Káposztásmegyeri művelődési központban, a VHK zenekar játszott a megnyitón.) Ezek a helyek és események már gyakran a tiltott kategóriába kerültek. Ezt a szigorúan ellenőrzött kultúrát bombázta szét a mail-art mozgalom – postai úton küldözgettek az emberek művészeti anyagokat, gyakran comicsokat egymásnak, és ezt az állam már nem nagyon tudta ellenőrizni. A mail-artos anyagok hatalmas gyűjteménye van Galántai Gyurinál, és ez a gyűjtemény az ARTPOOL-ban kutatható is. (Érdemes lenne képregényes szempontból feldolgozni!) Sok olyan munka készült, melyeket képregénynek lehet tekinteni, és összefűzött lapokból állt, amolyan művész-könyvek, és példányszámuk 10-50 között mozoghatott. Technikailag ezt a terjedő és ellenőrizhetetlen szita-nyomás és az egyre több fénymásoló gép tette lehetővé.
Ebből az időből elég sok pár oldalas képregény maradt, szétszórva, elajándékozva különösebb folytatás nélkül. (Vály Sándor rajzai, Glatz Laci kísérletei) Akiket mindenképpen meg kell említeni az underground képregény kapcsán, azok szerintem a következők:
– Háy Ágnes munkái többnyire szamizdatban terjedtek a nyolcvanas évek elején. Talán a legkorábbi az 1972-re datált – de jó tíz évvel később létrejött Csak fekszik és nem csinál semmit című füzet (10-12 oldal), a Frog saga című „erotikus” vázlat és én ide sorolom a Móra kiadónál megjelent szekrénymesék című munkáját is. (Biztos, hogy vannak más munkák is, azokat fel kellene kutatni!)
– Fenyvesi Tóth ARTpad (Árpád) a nyolcvanas évek elején csinált egy jelentős kiállítást az Óbudai Pincegalériában képregény-lapjaiból. Neki tudom, hogy sok „képregénye” van, de csak pár oldalt publikált különböző folyóiratokban.
– Inconnu csoport (Bokros Péter, Serfőző Magdolna) a legjelentősebb ellenzéki művészeti csoport, és miután minden irányban dolgoztak, a képregényt sem hagyták ki. Több egy oldalas politikus comics mellett egy négyoldalas – azt hiszem szitával sokszorosított – újságot is kiadtak COMICS címmel.
– Váczy Jépont Tamás képregényei zseniálisan megrajzolt dolgok voltak. Egy istenadta tehetség! Pár rajzán kívül nem sok jelent meg, és a nyolcvanas évek eleje óta kiállítása sem volt. (…de megkereshető, és nála biztos, hogy sok érdekes dolog van.)

Hát ennyi jutott az eszembe…

Az én könyvemet – gondolom – ismered. Azon kívül, ami „underground”, a következő: egy-két comics-jellegű rajz az Inconnu kiadványaiban, a rendszerváltáskori Kapu című újságban (1990) több oldal Krausz Tivadar szövegeivel – míg a demokratikusan megválasztott parlament képviselői nem tiltakoztak, és be nem tiltatták, meg egy Radikális eklekticomics című sorozat, melyből csak kettő (vagy három) jelenhetett meg. (A Sámán útján-t különben 1982-89 között rajzoltam, de csak 95-ben jelent meg a Kapu támogatásával, és akkora „sikerrel”, hogy még mindig van belőle…)

Szerintem alapnak elég, meg el lehet gondolkodni, hogy mit is akar belőle kihozni. Aztán, ha leszen belőle valami, úgyis kellene találkozni (képanyag, mert a nélkül nem sokat fog érni az írás…)
Üdvözlettel, meg sok minden jókat kívánva: Rőczei György
(Ezen a telefonon elérhető vagyok: 325 95 14 – mobil meg nincs!)

A levél ennyi volt. Végezetül még beszúrom ide az egyik legkedvesebb Youtube videót, amit úgy 5 évente megnézek. Ebben ő mesél Galántai Györgyről, de a téma szinte mindegy is, ebből betekintést nyerhetünk jellemébe, kedélyébe, humorába. (A videó második felében említi képregényét is.)

Szabó Zoltán Ádám