Pókember a Lázár utcában

A képregények rajongói számára véget ért a sok szűk esztendő, amikor tűrt kategóriába tartozott a kiskockás rajzirodalom. Végre tobzódhatnak, mert megnyílt az első pesti képregénybolt.

Eduárd, Rejtő Jenő regényében, A tizennégy karátos autó-ban az egyik főszereplő, akinek alakját Korcsmáros Pál rajzolta meg évtizedekkel ezelőtt. A legendás név már egy budapesti képregénybolt cégértábláján szerepel a belvárosban, az Opera mögött. Nem szoktunk üzletmegnyitókon forgolódni, a képregénynek azonban különleges szerepe van Magyarországon, így nem maradhattunk le a rendezvényről.

Pif és Superman a pult alól

Kiskorunkban nem volt akkora választék képregényből, mint amit az Eduárd polcain találtunk a bolt ünnepélyes megnyitóján, ahol egy hatalmas kabrió kocsi (az a bizonyos tizennégy karátos) és maga a Szőke ciklon is megjelent. A nyolcvanas években be kellett érnünk a Kandi Lapok sorozattal: Pókember, Batman és Superman jutottak át a szocialista határon és már ez is nagy szónak számított. A hatodik kerületben nőttünk fel, ahol budapesti mércével is kimagasló volt az újságosbódék száma és választéka, így mi már tízévesen hozzájutottunk néhány francia ritkasághoz is. Abban állapodtunk meg az újságos nénivel, hogy minden hónap végén a lejárt képregény számokat féláron megkaphatjuk. Így estünk örök szerelembe a műfajjal.

Önálló művészet

Amikor a boltba lépve ősrégi Pif számokat és hajdani magyar irodalmi adaptációkat találtunk, egészen elérzékenyültünk. Pif, a francia kiskutya, kalandjait az egész osztály falta annak idején. Ki ne emlékezne az Egri csillagok, vagy a Kőszívű ember fiai-nak rajzos változatára. A régi világban ezek voltak a kultúrpolitika egyedüli „támogatott” képregényei, hiszen a műfajt nem tartották sokra akkoriban. Fehér Zoltán, a Magyar Képregény Akadémia elnöke szerint az itthon tapasztalható ellenséges hozzáállás a tájékozatlanságból és a szocialista hagyományokból eredt. „A képregény nem képzőművészet és nem is irodalom, még csak nem is film – amihez talán a legközelebb áll -, hanem mindezen művészetek eszközeivel él, de úgy, hogy teljesen önálló nyelvet alakít ki, miközben egyik elődjével sem azonos” – mondta el érdeklődésünkre.

Magyarországon ugyanis a kultúrpolitika ki nem állhatta a képregényt. Ha idősebb családtagjaink leszólnak egy-egy kockás füzetet, jobb, ha tudjuk, hogy előítéletük a rossz emlékű Kádár rendszerből ered. Akkoriban a legolcsóbb ponyvánál is kevesebbet ért a képregény, amit az analfabéták műfajának tituláltak. Pedig a képek olvasása igazi tudomány. Japánban a Manga a nemzeti kultúra szerves része, százezrek olvassák naponta. Nem szabad az irodalomhoz hasonlítani – ahogy nagyszüleink tették, hiszen a képregény önálló művészeti ág.

Nincs kultúrája

Nem csoda, hogy Kelet-Európában nem alakult ki a képregényre jellemző vizuális kultúra. A nagyobb baj az, hogy egyesek számára még mindig létezik a sorompó. Bayer Antal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének elnöke szerint a képregénynek, mint minden más kifejezési eszköznek, létezik egy kódrendszere. Ennek a dekódolását felnőttkorban már nehéz elsajátítani, ezért aztán azok, akik legfeljebb irodalmi adaptációkat olvastak, amelyekben a kép csak illusztrálja a szöveget, nem tanultak meg képeket olvasni, a képek és a szövegek kölcsönhatására figyelni.

Az Eduárd boltban ezek az egykori kiadványok láthatóan csaknem hiánytalanul megvásárolhatók. Sajátos és utólag belegondolva vicces helyzet, hogy a régi Magyarországon tilos volt ugyan a képregény, de a kultúrpolitikusok mégis azt gondolták, szükséges kiadni sajátot. Ezért készülhetett a klasszikus történelmi könyvekből rajzolt változat. Nemcsak a legújabb kiadványok találhatók meg itt, hanem gyerekkorunk összes hőseposza is a polcokon sorakozik.

Családi örökség és nosztalgia

Takács Eleonóra, az üzlet vezetője elárulta, hogy a vállalkozás igazi családi örökség. A tulajdonos ugyanis nem más, mint Korcsmáros Gábor, aki a közismert Rejtő képregények rajzolójának, Korcsmáros Pálnak az unokája. A mester íróasztalát, korabeli dokumentumokkal és eredeti kézi rajzokkal, az üzlet pincéjében berendezett galériában állították ki. A Képeskiadó – így hívják az unoka vállalatát, magyar és külföldi képregényekkel is foglalkozik. Érdekesség, hogy bár szép számban találtunk Mangákat is a boltban, a legjobb japán alkotások nem jutnak el Magyarországra. Eleonóra szerint a magyaroknak jóval nehezebb dolguk van amikor egy-egy külföldi kiadóval tárgyalnak a hazai megjelenésről, hiszen nem nagy szám, egy tízmilliós ország még kisebb piacán jelen lenni.

A rajongó visszatér

Magyarországon a képregény mégis újra divatos lett. A hőskor, a Kockás magazin és társai után évekig szünet következett, majd amikor a nemzetközi trendek már hozzánk is eljutottak, újra népszerű lett a műfaj itthon is. Csak ebben a hónapban például 28 újdonság jelenik meg a piacon – tudtuk meg a boltvezető lánytól. Persze ehhez nagyban hozzájárul az a tény is, hogy mostanában egyre több adaptáció készül Hollywoodban is. Frank Millerklasszikusai, a 300 és a Sin City mellett a legnépszerűbb DC és Marvel kiadványok, a Pók- Szuper- és Denevérember kalandjai már a harmadik, negyedik résznél tartanak. Ha megjelenik egy új film, a képregényt újból kiadják, ezek az albumok pedig már nálunk is kaphatóak 4-6 ezer forint körüli borsos áron.

A legszebb ugyanakkor az, amikor egy régi rajongó visszatér, hogy újra kézbe vegye gyerekkori hőseit. Eleonóra kedvenc sztorija egy öltönyös, skatulyából kihúzott üzletemberről szól, aki véletlenül tévedt be a boltba, majd könnyes szemmel felvásárolta az antikvár részleg teljes Kockás sorozatát. „Most egész hétvégére bezárkózom” -hüppögte a bizniszmen, aki minden képre emlékezett a füzetekből, pedig hosszú évek óta nem látta őket.

Forrás: borsa.hu

Az alábbi galéria képei még nyáron, jóval a megnyitó és a végleges elrendezés/kinézet előtt készültek: