Nagykalapács és Függöny – A Bosszú Angyalai: Káosz

„Hogy az emberek odafigyeljenek, ma már nem elég megveregetni a vállukat, oda kell csapni a nagykalapáccsal. Akkor végre komolyan odafigyelnek” – mondja Korunk Névtelenje a Hetedik című filmben. Abban az évben, 1995-ben Onslaught-tal vergődött a szuperhős-társadalom, mely sztoriban elég odacsapós lett, de nézzük meg a kilencvenes évek rajzait, és próbáljuk meg nem elröhögni magunkat. Elnézést attól, aki ezen szocializálódott, és romantikusan látja ezt a drámai periódust, de nagy részük bőven átlépte a giccshatárt. A kétezres években már elterjedtebb volt a realistább, fényképek alapján így-úgy készült grafikákból felépített képregény. Végre a szuperhősök is odacsaphattak. (Az „odacsapás” nem grafikafüggő, vegyük pl. Robert Crumb-ot, de a nem parabolikus szuperhős-történeteknél általában ez inkább valami grafikai orgiában kicsúcsosodó kataklizmát jelent.)

Brian Michael Bendis egyik névjegye az egyes karakterek egzisztenciális válságára felhúzott nagyobb felépítmény. És rengeteg duma. Százplusz füzet után megöli az újvilági Pókembert, Fenegyereket belöki egy kútba, megöl több millió mutánst. Látszik, hogy hatott rá a brit invázió, Mark Millar és a többiek egészen más hozzáállása a világ kegyetlenségének nyers bemutatásához.

A Hatchette-sorozat harmadik darabja az egyik legjelentősebb Bosszú Angyalai-történetet, és az egyik legszomorúbb, legérdekesebb one-shotot tartalmazó kötet.

Azt hiszem, itt már mindenki tisztában van vele, hogyan tette Bendis az egyik legszíntelenebb karaktert, Vörös Vanda varázslónőt, Magneto lányát a Marvel-univerzum legnagyobb hatalmú mutánsává. A kötet bevezetőjéből kiderül, hogy Vandának volt két ál-gyereke (Mephisto trükkje), és ezek elvesztése miatt a mágika teljes idegösszeomlást kapott. Ennek az elmestroke-nak a következménye a Káosz, Az M-ház és a többi, kétezres években újragondolt teljes Marvel-világ.

Ebből, a House of M-ből, és a Polgárháborúban kialakult összevisszaságból jöttek létre gombamód az új Bosszú Angyalai-címek, bár az X-Men régóta több címen futott, ebből is jóval több lett, és egyre méretesebb és méretesebb odacsapások következnek azóta is az egyes crossoverekben, évi main eventekben.

A Káosznak vége, Vanda odaver a Bosszú Angyalai főhadiszállásának, hi he tet len válság rengeti meg a hősöket, hiszen ezúttal nem valahol a galaxis másik végén vagy bárhol máshol éri őket támadás, hanem a „családi fészekben”. A fundamentum odalesz, ahogy a kötetben is említett Stan Lee-féle 1965-ös újragombolásnál, amikor is alapnak hitt tagok léptek ki, és ismeretlen, „kishősök” bukkantak fel a BA kötelékében. Emellett megteremti az alapokat az Új Bosszú Angyalaihoz és a többi friss csapatképregényhez.

David Finch rajzai Danny Miki kihúzásával a realistább vonal kiemelkedő alkotásai. Egyet kivéve, az arcok szinte teljesen egyformák, de ezt az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hol vannak más a hetvenes-nyolcvanas évek, ahol egy arcképcsarnok minden eleme csak az egyes tusvonások minimális változtatásával és máshová helyezésével teljesen egyedi volt.

A Finálé?

A Függöny címet adtam volna neki, de azt már Agatha Christie felhasználta az utolsó Poirot-történetnél. Függöny, hiszen a zárókép színpadias hatása, ahogy a hősök kivonulnak a velük együtt élő polgárok közé, egyfajta metaértékkel bíró jelzés. Ez egy színház, ennek a darabnak vége. Kijöttünk meghajolni az új színdarab előtt, a régi színház romjain.

A hősök elméláznak, kinek mi volt a „legkedvesebb” saját története, felidézik Korvacot, Thanost, a főhadiszállás előző ostromát (magyarul: Marvel Extra #2-3) és a többi jelentősebb BA-történetet. Így a Finálé egyrészt lezárása egy korszaknak, másrészt kiváló útmutató, mit érdemes olvasni az Angyalok történetének eddigi kb. 50 évéből. Jelentéssel bíró érdekesség, hogy szinte minden oldalt más rajzolt.

A külcsín?

Ha megnézzük az elmúlt években végbemenő igényesedést a hazai kiadók között, nem csodálkozhatunk, hogy egy pénzzel rendelkező nagy külföldi „megakiadó” ügyel a részletekre. Ha azt is tudjuk, hogy a Kingpin csapata felügyeli a honosítást, sejthetjük, hogy igényes lesz a kiadás mind fordításban mint küllemben. Ez így is van. Lehetne részletezni a betűtípus választásától, a beírástól a címoldal extra szépségéig, de mindenki látja, aki elmegy az újságosokhoz és megveszi ezt a kiváló kötetet.

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény 3. kötet 
A Bosszú Angyalai: Káosz
(The Avengers #500–503 + Finale)
Szerzők: Brian Michael Bendis, David Finch, Danny Miki, Frank D’Armata
Megjelenés: 2018. február 1.