M. Night Shyamalan filmje olyan, mint amikor az egyik kedves ismerősünk egy általa nagyon izgalmasnak tartott anekdotát mesél el, amiben meg is van az esély, hogy érdekes legyen, aztán valahogy mégsem lesz az. Mi pedig végig azt érezzük, hogy szeretnénk ezt a történetet szeretni, és talán menne is, ha a felesleges sallangokat kihagynák belőle a francba. Dióhéjban ez az Üveg.
Pedig erősen indul a film, jó újra látni Bruce Willis David Dunnját, hamar össze is kap James McAvoy Kevinjével, aki voltaképpen Jekyll és Hyde megszorozva tizenkettővel. Aztán mindketten az intézetbe kerülnek, a történet pedig leül és ráérősen elkávézgat, így az is idő, hogy Samuel L. Jackson Elijah-ja megjelenjen a színen.
Holott az Üveg az a film, amire nagyon is szükségünk lenne ezekben a szuperhősöktől túlszaturált időkben – egy filmre, ami lerántja őket a földre, és ami akár tényleg játszódhatna a mi világunkban is. Az operatőri képek sokszor hangulatosak és szépek, emellett James McAvoy akár egymaga is elvinné a hátán, de azért Jackson is besegít neki. Ők ketten karakteresebb gonoszok, mint az utóbbi évek felhozatalának kilencven százaléka.
De ezek nem ellensúlyozzák azt, hogy a vágás, a rendezés, a forgatókönyv mind feleslegesen lassú mederben tartják a filmet, amitől olyan lesz a végeredmény, mint amikor egy jó évjáratú bort jócskán felvizeznek. Az sem szolgál a film előnyére, hogy egy idő után a három főszereplőhöz kötődő három emberi mellékkarakter – David fia, Elijah anyja és Casey a Széttörvéből – passzív szerepet tölt be. A film felénél nem többek görög kórusnál, holott olykor a forgatókönyvnek eszébe jut, hogy talán illene mozgatni őket.
Pedig a filmben végig ott rejlik a potenciál. Vannak jelenetek, dialógusok, amikben megtalálható a szikra. De ennél jóval feszesebb történetvezetés kellett volna, és nem azért, mert hogy ezzel visszamenőleg leértékelődött volna A sebezhetetlen, vagy mert nem méltó trilógialezárás. Nem, azért kellett volna, hogy visszaadja azokat az éleket, amik manapság néhány kivételtől eltekintve kivesztek a zsánerből.
A szuperhősök megérdemelték volna, hogy felmossák velük a padlót, hogy kicsit újra közelebb kerüljenek hozzánk. Ez most elmaradt. Kaptunk helyette egy filmet, ami majd teljesen jól mutat majd a tévéképernyőn.