Melyik volt a legszuperebb film a nyáron?

6. Az acélember (Man of Steel)

Superman legújabb kalandja képviselte a totális középszert az idei nyár szuperprodukcióinak mezőnyében. Hiába az illusztris szereplőgárda, hiába az idei év talán legnagyobb rombolásorgiája, ha Az acélember nem kockáztat semmit, és a közelmúlt bevált képregényes sémáit hasznosítja újra. A vészesen komoly hangvétel talán a legszembetűnőbb tulajdonsága: itt minden a bolygóközi méreteket öltő dráma felé mutat. Csak éppen ez a megközelítés a Batman: Kezdődik! esetében volt újszerű és izgalmas, ma már megszokott, és kevésbé hatásos.

Nem lehetett panasz Michael Shannonra, ahogy gyűlölettel eltelve ordítja a parancsait. Kevin Costnernek is remekül állt a bölcs tanítómester szerepe, és a kriptoniak utcákat felszántó közelharcával sem volt baj. A fejünket azonban nem robbantotta le a film, és érzelmileg sem mozgatott meg bennünket. Végeredményben hidegen hagyott minket. Az lenne a legpontosabb értékelés, ha annyival elintéznénk, hogy persze, korrekt volt, hiszen dőltek rendesen az épületek. Most már úgyis Ben Afflecken a világ szeme, hiszen neki kell majd egy kis életrevalóságot beleverni Supermanbe.

Magyarországi nézőszám: 97 676

Superman jelenleg közel sem olyan népszerű nálunk, mint Vasember vagy Batman, no de ők a közelmúltban három-három filmet kaptak, és mozis pályafutásuk során folyamatosan nőtt a rajongótáboruk, Zack Snyder pedig csak most indította újra a Superman-franchise-t. Így is hajszál híján elérte a 100 ezret, úgyhogy abban maradhatunk, hogy ha nem is ordító a siker, de azért teljesen korrekt ez a szám.

5. Elysium – Zárt világ (Elysium)

Az Elysium-nál is a Farkas-szindrómát érzékeltük, csak itt sokkal magasabbról indult a minőségi zuhanás. Imádtuk a film a porfelhőbe burkolózó, mocskos jövőképét a házilag felspécizett verdákkal, testre felszerelhető, erőnövelő fémszerkezetekkel. Arra gondoltunk, hogy pontosan ez a sok piszok, verejték, szóval a Mad Max-hangulat hiányzik napjaink fényesre csiszolt szuperprodukcióiból. Matt Damont talán ki sem kellene emelni, annyira evidens, hogy kifogástalan választás volt a Hétköznapi Akcióhős szerepére. Aztán itt is elromlott minden.

Pontosabban lesüllyedt a színvonal egy átlagos nyári látványfilm szintjére. A végére már nem számított, hogy darabjaira hullik a történet, hogy ordító logikátlanságok követik egymást, hogy elég egy kavarodás, és máris olyan könnyű feljutni az Elysiumra, mintha csak a szomszéd borospincéjébe surrannánk be. Mindent alárendeltek annak, hogy a hős és a gonosz zavartalanul megküzdhessen egymással, és hogy a hős elrebeghesse búcsúzó, szép szavait. Ráadásul ott ér véget a film, ahonnan megint érdekes lett volna. Mi történik az után, hogy Matt Damon elhozta a szocializmust a nyomorgó népnek? Sajnos Neill Blomkamp megcselekedett mindent, amit Hollywood megkövetelt tőle. Ez persze nem jelenti azt, hogy elfelejtettük a District 9-t: remélhetőleg Blomkamp nem áll be a sorba, és kapunk még tőle kevésbé kompromisszumos sci-fit a jövőben.

Magyarországi nézőszám: 120 255

Az Elysium még számos moziban műsoron van, így a nézőszáma még nőni fog, de már most látszik, hogy minden tekintetben a Z világháború párja a magyar mozikban. Ez sem franchise-film, hanem eredeti sztori, ennek is vonzó sztár a főszereplője, aki behúzta az embereket a moziba, és ez is szép nézőszámot fog elérni. Valószínűleg segített, hogy már az előzetesekből látszott, hogy nem egy tucat-sci-firől vagy tucat-akciófilmről van szó, az Elysium kellően kiemelkedett a nyári dömpingből, és ez erőteljes nyitóhétvégét biztosított (majdnem 40 ezren nézték meg az első hétvégén, ebben is hasonlít a Z világháború-ra, amit 37 ezren), aztán pedig a szájhagyomány vitte tovább a filmet lendületesen.

4. Z világháború (World War Z)

Zombifilm vérzuhatag és darabolás nélkül olyan, mintha egy romantikus filmből hiányozna az összeveszés, és az azt követő montázs két sajgó szívű, magányos emberről. Ezzel el is mondtuk a Z világháború legnagyobb hibáját. Ha viszont egy tömegfogyasztásra belőtt katasztrófafilmként tekintünk rá, már nincs is vele olyan nagy baj. A béke 21. századi nagykövete repülőre ül, és négy leszállással meg is oldja a világ legégetőbb problémáját. És közben még arra is van ideje, hogy telefonon nyugtatgassa a feleségét. Ha valakinek jól áll ez a szerep, akkor az Brad Pitt.

A világkörüli út állomásai kellően változatosak ahhoz, hogy az unalom messze elkerüljön minket. Gyors vizit egy koreai katonai bázison, aztán az izraeli védelmi rendszer megtekintése következik, és még ezután sincs pihenő, ugyanis a biztonságosabb vidékek felé tartó utasszállító repülőgépen is vészhelyzet alakul ki. Az egész olyan, mintha az Emlékmás-ból ismert cég egyik legdrágább kalandtúrájára fizettünk volna be. A negyedik helyezésnél jobbat azért nem érdemel a film, mert a Magyarországon forgatott részeket kivágta belőle a lelketlen Hollywood. De rosszabbat sem, mert például remekül működik a szokatlan lezárás is, amelyben az addigi monumentalitást félredobva Brad Pittnek mindössze annyi a feladata, hogy az egyik épületszárnyból átjusson a másikba.

Magyarországi nézőszám: 145 282

Mint azt korábbi cikkünkben részletesen feldolgoztuk, a nem franchise-ba tartozó filmek közül ijesztően kevés aratott igazi anyagi sikert a nyáron. A Z világháború a legerősebb kivétel, amelynek még a film készülése körüli sok negatív hírt is le kellett győznie, és ezt is megugrotta. A világméretű sikerből Magyarország is kivette a részét: Brad Pitt vonzereje a zombikkal és egy kedvező szájhagyományt megalapozó, izgalmas sztorival kombinálva nagyon szép eredményre vezetett.

Oldalak: 1 2 3 4 5