Melyik volt a legszuperebb film a nyáron?

[toc]Mielőtt teljes svunggal beindulna az őszi moziszezon, még egyszer visszapillantottunk a nyárra, és értékeltük az elmúlt hónapok blockbuster-felhozatalát. Megindokoltuk, hogy miért bírtuk jobban a páncélos Robert Downey Jr.-t, mint a lovagló Johnny Deppet, és gondos mérlegelés után eldöntöttük, hogy Matt Damon vagy Brad Pitt bolygómentése sikerült-e jobban. Aztán még azt is megvizsgáltuk, melyik filmre mennyire volt vevő a magyar közönség.

Az ORIGO cikke:

12. R.I.P.D. – Szellemzsaruk (R.I.P.D.)

Az élők világában rendet vágó túlvilági zsaruk alapötletéből (ami persze nem a film íróinak agyából pattant ki, hanem egy képregény volt) még akár szórakoztató filmet is lehetett volna csinálni, de nem ilyen színvonaltalanul összebuherált forgatókönyvvel. Ami a R.I.P.D.-ben akárcsak halovány mosolyra is ingerel, az mind benne van a teljesen megtévesztő előzetesben, ami olyan benyomást kelt, mintha egy viccesen bárgyú filmről lenne szó, pedig valójában a R.I.P.D. annyira cikin és unalmasan bárgyú, hogy kínkeserves végignézni.

Az sem sokat segít, hogy a karizmamentes Ryan Reynoldsot választották az egyik főszerepre, a másikban pedig Jeff Bridges hozza ugyanannak a figurának a leértékelt verzióját, amit A félszemű-ben alakított. Ami viszont konkrétan elveszi az ember kedvét ennek a filmnek a végignézésétől, az a látvány: elkövették azt a klasszikus gagyi 3D-s hibát, hogy a legtöbb jelenet – még a nappal játszódók is – annyira sötét a filmben, hogy időnként egyszerűen nem látni rendesen, mi történik éppen a vásznon. Ha lenne a moziban pénz-visszafizetési garancia, itt biztosan érvényesítettük volna.

Magyarországi nézőszám: 28 371

Igazán nem szoktunk soha filmek bukásának drukkolni, de a R.I.P.D. annyira sokkoló élmény volt számunkra, hogy örülünk, hogy kevesebb mint 30 ezer embernek kellett elszenvednie ugyanezt az országban. Hogy közutálatról érdemes beszélni, vagy simán csak teljes érdektelenségről, arról esetleg lehetne vitatkozni, de nem érdemes, a nézők világszerte a távolmaradásukkal tüntettek, és ez a film lett a nyár legnagyobb buktája: 130 milliós büdzséjének csak a felét hozta vissza.

11. A Föld után (After Earth)

Ez a film szórakoztatóipari terméknek pocsék, viszont kiválóan szemlélteti, hogy mi történik akkor, ha egy hollywoodi sztár mindenhatónak képzeli magát, és belefolyik a filmkészítés egyéb aspektusaiba is. A Föld után tulajdonképpen a filmet társíróként és producerként is jegyző Will Smith félresikerült ajándéka a fiának, és egyben egy utazás a színész zűrzavaros gondolatokkal kibélelt fejébe. A helyzetet súlyosbítja, hogy vélhetően a szcientológia ihlette a filmben elhangzó bugyuta párbeszédeket a félelem természetéről.

A látványról sem lehet örömódákat zengeni. A kicsi Smith giccses képeslapokra való tájakon vándorol, és különféle mutáns vadállatok elől menekül. Ezzel a történetet nagyjából össze is foglaltuk. Reméljük Will Smith legközelebb lejjebb ad az ambícióiból, és ismét a színészetre fog koncentrálni. Például kifejezetten örülnénk annak, ha tényleg szerepelne A függetlenség napja folytatásában. Kevesebb életvezetési tanácsadás, és több akciózás. Ez állna jól neki. Eléggé elcsépelt dolog kirándulást ajánlani egy gyenge film megnézése helyett, de A Föld után témája miatt adja magát, hogy ezt javasoljuk azoknak, akik esetleg tervezték, hogy bepótolják ezt a sci-fit. És ha még gombászni is fognak túrázás közben, akkor egyenesen garantált, hogy nagyobb kalandban lesz részük annál, amit ez a film adhat.

Magyarországi nézőszám: 101 332

Will Smith mindenütt sztár, hazánkban is, és a magyarok valamilyen megmagyarázhatatlan okból M. Night Shyamalant is újra és újra kitüntetik a bizalmukkal. Ennyi elég is volt nálunk ahhoz, hogy az iszonyatos A Föld után megugorja a 100 ezres nézőszámot. Azért persze ez nem egy Men in Black, annak a franchise-nak a harmadik része tavaly nyáron körülbelül kétszer ennyi embert érdekelt mifelénk.

10. A magányos lovas (The Lone Ranger)

A magányos lovas a nyár legmegdöbbentőbb bukása. Ez a film még egy „tipikus nyári blockbuster” szintjét sem éri el, mivel hiányzik belőle mindaz, ami Hollywoodban még a legközépszerűbb filmben is megbízhatóan jelen van: a zsánerelemek precíz egymás mögé pakolása, és a legegyszerűbb hatáskeltő elemek profi használata. Gore Verbinski rendezőnek már abba beletört a bicskája, hogy eldöntse, mit szeretne kihozni a magányos lovas régi legendájából: fárasztóan debil komédiát vagy hősies, vadnyugati westernt? Így a dramaturgiai hibáktól hemzsegő, a kelleténél legalább egy órával hosszabb – két és fél órás – film egyik jelenete egy iszonyú blőd és erőltetetten humorizáló komédiára hajaz, a másik pedig egy hősies, vadnyugati westernre. Ez a kettő pedig folyamatosan gyengíti egymást – talán mert a filmből hiányzik az iróniának még a szikrája is.

Verbinski tényleg mindent elkövet, hogy a film élvezhetetlen legyen: a főszereplők abszolút szerethetetlenek, a film mondanivalója zavaros és buta kapitalizmusellenes maszlag, a vicceken nem lehet nevetni, a komoly részeket nem lehet komolyan venni, és közben az egész rettentő unalmas. A magányos lovas a bizonyíték arra, hogy van hollywoodi blockbuster, ami az elvárható minimumot (egy estényi tökegyszerű, agyzsibbasztó szórakoztatást) sem képes teljesíteni.

Magyarországi nézőszám: 54 087

A Disney nyilvánvalóan azt remélte, a film úgy működik majd, mintha A Karib-tenger kalózai legújabb része lenne, de Johnny Depp, Gore Verbinski és Jerry Bruckheimer hármasának felvonultatása ellenére ez nem jött be sem az USA-ban, sem máshol. A magyar közönség is elég egyértelműen kinyilvánította a véleményét a két és fél órás eposzról: míg a kalózos franchise több százezres nézőszámokat produkál nálunk, A magányos lovas bő ötvenezer érdeklődőt kapart csak össze.

Oldalak: 1 2 3 4 5