KomiXérum #51

Az idő most kevésbé emlékeztet a nyárra (legalábbis itt, a messzi Rédicsen), de ne csüggedjetek, a KomiXérum két hét után ismét itt van, így legalább lesz mivel eltölteni az időt a strand, meg a női hátsók bámulása helyett. Utóbbit nem kell teljesen száműznötök, hisz a bemutatott négy képregényből az egyikben egy gyönyörű példányt csodálhattok meg. Nem árulom el, hogy melyikben, mert akkor lehet, hogy csak azt olvasnátok el, és utána nem tudnátok a többire koncentrálni! Szóval jó olvasgatást az újabb négyes adaghoz! ;)

[toc]Ja és még valami: a KomiXérum néhány hetes “pihenőt” tart, amibe nekem egy nyelvvizsga is belefér pont. Czbennel nemsokára jelentkezünk, előbb mint hinnétek. :)

Bulletproof Coffin #1-2

Történet: David Hine
Rajz: Shaky Kane
(Image)

A Golden Nuggets Comics a negyvenes-ötvenes években rengeteg havi megjelenésű képregényt adott ki, ám a piaci áttörést 1956. nyara jelentette, amikor is David Hine és Shaky Kane a kiadóhoz kerültek. Olyan remek címeket adtak ők a világnak, mint a The Unforgiving Eye, Red Wraith, Coffin Fly, vagy a Shield of Justice. A hatvanas években azonban a tévé előretörésével először megcsappantak az eladási mutatók, majd pedig egy rivális képregénykiadó felvásárolta az egészet – a két művésznek pedig kiadták az útját.
Hallottatok már erről a Golden Nuggets Comics-ról? Nem? Nem is baj, ugyanis a kiadó nem is létezett, David Hine és Shaky Kane új képregényében, a Bulletproof Coffin első számában hozták létre ezt az alternatív múltjukat, amibe tényleg csak az nem fér bele, amit nem akarnak beletenni.
A Bulletproof Coffin ugyanis egy sohasem volt múlt hatásait mutatja be egy soha sincs jelenre, elképesztően sok igazi, vagy szintúgy kitalált popkultúrális utalással telepakolva. Hát lehet nem szeretni egy ilyen szépen végiggondolt, az alkotók által öniróniával megtűzdelt és fordulatos képregényt?
Maga a történet egy, a halottak után takarító brigád tagjával kezdődik (Steve), aki egyik munkája során rengeteg régi, és értékes képregényre bukkan. A hangulatot tovább fokozza az a tény, hogy a Comics Buyer Guide-ban azoknak a füzeteknek egy része még csak nem is szerepel, ami meg igen, az is aranyat ér: szóval egy letűnt korszak teljes képregényes dokumentációjára lel egy dobozba pakolva. Képregényszerető szívem már itt lelkesen verdesett, de hogy mennyire is átgondolt koncepció rejlik az egész mögött, csak ezután tudhatjuk meg: a készítők ugyanis az első számba belerakták az Unforgiving Eye azon számát is (elolvashatjuk, nézegethetjük), amely magában a főszálban is fontos szerephez jut.
A második számban aztán elszabadulnak az indulatok: főhősünk, a “takarító” Steve a megkaparintott képregényekbe menekül, és megpróbálja újraélni gyermekkora élményeit. Coffin Fly-nak öltözve bújja a füzeteket (mi olvasók ezúttal egy teljes Shield of Justice-epizóddal gazdagodunk), aztán egy gyors váltással hirtelen minden a feje tetejére áll, és a hosszas bevezető után elindul a világ megmentésére. Várható húzás volt, de Hine és Kane megpróbált tompítani a klisén, és ezt többé-kevésbé sikeresen is hajtották végre. A többi karakter felbukkanása, illetve a rengeteg hihetetlen és sokszor megmagyarázhatatlan fordulat közepette az egyszeri olvasónak nem is tűnik idegennek, sőt inkább megnyugvással tölti el egy ilyen kézzel fogható, ismerős fordulat. David Hine a Bulletproof Coffin-nal százszorosan túlszárnyalta az előző írásban bemutatott teljesítményét, az ember próbál fogást találni a képregényen, de egyszerűen nem lehet.
A rajzokért felelős Shaky Kane a mi valóságunkban (hehe) a 2000AD sikeres grafikusa, rengeteg képregényt szállított az angliai lapnak, illetve Dredd bírónak, együtt dolgozott többek közt Peter Milligan-nel, illetve Mark Millar-ral is. Itt is hozza a semmihez nem hasonlítható, harsány színekkel megdobott rajzait, amelyek tökéletesen passzolnak a történetben megidézett ötvenes évek képregényeihez. Ő rajzolja egyébként a betétképregényeket is, szintén zseniálisan.
A Bulletproof Coffin egyrészt elképesztő nosztalgiára épít egy nemlétező múlt után, másrészt remek kalandsztori. Na jó, igazából sokkal több ennél: egy letehetetlen, kötelező olvasmány.
Fdave

Detective Comics #867

Történet: David Hine
Rajz: Scott McDaniel
(DC)

David Hine az egyik legjobb író, aki az utóbbi időkben Batman körül legyeskedik: meghúzza magát a háttérben, elvállal néhány nem kifejezetten sorsfordító sztorit, de azokat a lehetőségekhez mérten, tudása legjavát beleadva írja meg, aminek mi olvasók csak örülhetünk.
Az angol származású író legutóbbi Detective Comics-os szösszenete zseniális volt, legújabb ötletével viszont visszavesz a meghökkentésből, és inkább a jól bevált, klasszikus történetsémákat illeszti egymás után.
Már mióta vártam egy olyan Detective Comics-füzetre, amiben mindentől független Batman-kalandok szerepelnek, és amik kicsit kiragadnak a Bat-valóságból! Na hát ezt nyújtja az Impostors című sztori nyitánya.
A történet szerint ál-Jokerek lepik el a várost, hogy hatalmas felfordulást keltsenek az amúgy sem nyugis város egyik forgalmas bevásárlóközpontjában. A bajt csak tetézi az, hogy az igazi Joker fel sem tűnik a füzetben (elvileg), hanem az addig tisztességes életet élő civil lakosság őrül meg, és szabadítja a káoszt az utcákra. Eredetinek kis túlzással sem nevezhető a felütés, főleg a füzet azon a részén sántít az alapötlet, amikor megpróbál Hine magyarázatot adni ennek okára, ami természetesen egy ezerszer előadott flashback-ben teljesedik ki. Annál érdekesebb viszont az összetűzés a rendőrökkel, illetve ahogy azt Hine egy halálesettel együtt felépíti.
A füzet egyébként annyiban identitászavarral küszködik, hogy képtelen eldönteni: a realisztikus megközelítést, vagy pedig a karikaturisztikus elnagyoltságot kövesse. A füzet vége felé bekövetkező nagy harc ugyanis csak akkor kap súlyt, ha tényleg komolyan veszi az ember az előzményeket, tehát a bevásárlóközpontban történt halálesetet, azonban Hine mindent elkövet ez ellen: kezdve a rosszul elhelyezett, ezáltal banálisnak ható fordulatokkal, amelyek már visszavetnek a komolyságból, folytatva Scott McDaniel erősen túlzó, és rajzfilmszerű rajzaival. Ezek kifejezetten illenek az ezernyi Jokert felvonultató sztoriba, egyedül Hine elgondolásaihoz passzolnak csak nehezen.
Az új Detective Comics ha nem is hibátlanul, de szerencsére szórakoztatóan hozza a habkönnyű Batman-es olvasmányélményt, ami bár felejthető, de klasszikus Bat-rejtélyekre vágyóknak kihagyhatatlan.
Fdave

Oldalak: 1 2