KomiXérum #47

Héjdahó! Rovatunk legújabb kiadásában Bendis tovább ömleszti az arcunkba agyszüleményeit, Batmanék egyik gonosza pofás kalandba keveredik, és egy formás orosz bige próbál szerencsét az alternatív második világháborúban. Jó olvasgatást ezúttal is természetesen! ;)

Avengers #1

Történet: Brian Michael Bendis
Rajz: John Romita Jr.
(Marvel)

[toc]Egy pillanatig se higgyük, hogy a Siege eseményeinek következtében feloszlott Bosszúangyal-csapatok (jelesül a New, a Mighty és a kakukktojás Dark) után Avengers-címek nélkül hagynak minket a Marvel illetékesei. Máris itt van a Prime alcímű elitklub – róluk Fdave értekezik két bekezdéssel arrébb -, továbbá az első számú Avengers-sorozatnak szánt… ööö, Avengers. A minden jelző nélküli cím visszakanyarodást jelent a klasszikus Bosszú Angyalai-hagyományok felé. Kérdéses, hogy ezt a régi-új koncepciót (Heroic Age néven promózzák a szakemberek) érdemes-e komolyan venni annak fényében, hogy az Angyalok egyik szárnya ezidáig egy csapat törvényen kívüliből állt, a másikat egy lájtos katonai diktatúra elmebeteg vezetője és az ő bérencei alkották, a harmadik pedig jobbára harmadvonalbeli ismeretlenek önképző körévé devalválódott a lendületes kezdet után. Elhisszük-e ezek után, hogy az Avengers-név megint méltó lesz régi nagy híréhez?
Steve Rogers patrióta monológ közben maga köré gyűjti az övéit – a taglista kiszámíthatóbb, mint a Sziget nagyszínpad-felhozatala. Egyedül Wonder Man lenne meglepő választás, de ő nem fogadja el a felkérést, sőt, az előzetes borítók tanúsága alapján legközelebb már nem átallja betámadni a friss brigádot. Előtte azonban érkezik a világ egyik legcikibb szupergonosza, Kang, aki furcsán békülékeny hangot üt meg (ehhez nyilván hozzájárul, hogy Thor köszönés helyett hat háztömbnyire repíti őt egy mennydörgés kíséretében). Az időutazó jövevény szerint az Angyalok gyermekei a jövőben legyőzik a világot uraló Ultront, és hiába hősi ivadékok, olyan pusztítást visznek végbe az univerzumban, hogy Galactus is hátralép kettőt. Itt értjük meg az első két oldalt, ahol ezeket a gyerkőcöket látjuk keménykedni, in medias res, ugyebár.
Ne kerteljünk: oldschool marhaságnak tűnik ez az időutazós történet, és fogalmam sincs, hogy örök favoritom, Bendis hogyan csinál ebből valamit, ami nem röhögteti ki magát hat rész után sem. Ez nem jelenti azt, hogy az Avengers 1. rossz lenne, mert abszolút élvezetes, pergő ritmusú, jó humorú füzetről van szó. John Romita Jr-t jó újra látni, bár máris látom, hogy két hónap alatt elegem lesz az egyen-arcaiból. Dinamizmusával, tiszta vonalvezetésével viszont most még bőven feledtetni tudja ezt a visszatérő hendikepjét – ebben Klaus Janson tuskihúzói érdemei és a színező, Dean White gyönyörű effektjei is segítik. Szóval jó móka ez a képregény, de hogy ezért megérte beáldozni a stabilan magas színvonalú New Avengerst, arról elsőre közel sem vagyok meggyőzve.
Czben

Avengers Prime #1

Történet: Brian Michael Bendis
Rajz: Alan Davis
(Marvel)

Brian Michael Bendis új érájában legalább annyi Bosszú Angyalai sorozatot indított el, mint előtte, de szerencsére az első számok alapján van esély a minőségi szórakozásra. Az Avengers első száma néhány héttel ezelőttről klasszikus hangulatot csempészett vissza a csapat történetébe, a Secret Avengers pedig a világ főfoglárává kinevezett Steve Rogers vezényletével kezdett új küldetésbe.
Aztán megpillantottam a Marvel kínálatában ezt a minisorozatot (5 rész), a főbb szerepekben ezúttal is a csapat három nagyágyúja, Steve Rogers, Vasember és Thor. Hármuk korántsem unalmas életét sikerül felborítani egy véletlen balesettel, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kielégítőnek. Nem mondom, hogy Bendis sztorijai a túlontúli bonyolultságukkal tüntetnének, de a május-júniusi füzetei azért tartogattak bőven meglepetéseket. Nos, a Prime-ban ilyenre ne is várjunk, hosszú idő óta a legsoványabb kalamajkába lökte hőseinket, aminek maximum azok tudnak feltétel nélkül örülni, akiknek ez lesz az első találkozásuk a Bosszú Angyalaival.
Az asgardi romokban találjuk magunkat a füzet nyitó oldalán, ahol a három főszereplő kutat. Itt elég gyorsan egy indokolatlan és meglehetősen gyerekes fordulattal Steve Rogers és a Vasember kihasználja a pillanatot egy kiadós veszekedésre, aminek korábban és úgy általában van és lesz is helye, de itt bőven meglettünk volna nélküle. Thor aztán le is teremti őket a maga kimért stílusában, így az események pereghetnek tovább a saját medrükben. Az első dramaturgiailag is fontos konfliktust az adja, hogy egy világok közti átjáró beszippantja őket, és átkerülnek mindannyian egy másik világba. Igen, ennyi. Ennyi történik az első füzetben, illetve még néhány csetepaté, de lényegében a ‘folytatjuk’ feliratot az eltűnést tárgyaló panelre is ki lehetett volna tenni. Bendis azért kemény kézben tartja a sztorit, így a mesélésben nincs hiba, tartja magát a megkezdett Heroic Age-irányhoz, a klasszikus történetek visszahozásához, de ennél sokkal stílusosabban is oldotta már meg ezt a feladatát. Elvileg az alapkoncepció magában foglalja a három karakter egymás közti viszonyának elmélyítését is, egyelőre azonban csak kínos erőlködésre futotta Bendistől.
Aztán akkor jön valaki, aki megpróbálja megmenteni a menthetőt: Alan Davis. Az 1956-ban született rajzoló igazi legenda, többek között Alan Moore-ral is együtt dolgozott a Captain Britain című sorozaton, illetve a Marvelman-en. De rajzolgatott a DC-nek is, valamint brit lévén a 2000AD-ben, illetve egyéb brit fanzine-okban is jelentek meg művei. Az Avengers: Prime-ban nyújtott teljesítménye bár nem a legjobb munkája, de a történetvezetéssel előirányzott klasszikus érzést kellőképp átadja: Vasember páncélja például szembeötlően másabb, mint amit eddig láthattunk. Az akciójelenetek pedig már-már rutinszerűen érdekesek, ahogy a színek sem hagynak kívánnivalót maguk után.
Az Avengers Prime-ban Bendis nem erőlteti meg magát, a kiolvasása sem vesz el hosszú tízperceket életünkből. Ez valakinek előny, valakinek nem, a második rész talán majd megmutatja az irányt. Addig is marad a várakozás.
Fdave

Oldalak: 1 2