Történet: Mike Carey
Rajz: Daniel Acuna
(Marvel Comics)
X-Men: Legacy #228
Carey-től ezúttal két címet is szérumba oltottam, amire csak írás közben figyeltem fel, de úgy látszik nem véletlen, hogy egyszerre két képregénye is figyelmet érdemel ugyanazon a héten.
A szeptemberi annualban megkezdett 4 részes történet 2. felvonását olvashatjuk az e-havi Legacy-ban, ami elég rendhagyó megoldás, általában az annualok nem folynak át közvetlenül egy cím fősorozatába, hanem one-shotok, de itt így oldották meg.
A másik, amit észrevehetünk, ha figyeljük a cím körüli eseményeket, hogy először az Uncanny/Dark Avengers: Utopia crossovernek volt érintőlegesen része, azután egyből az Utopia kifutásának, az X-Men jelenlegi status quojának számító Nation X-nek a billogát csapták rá a borítóra (ezt látjuk most), de nem kell megijedni, csak marginálisan van köze Fraction siralmas Uncanny-jéhez. Viszont ezután egyből az X-Necrosha, azután pedig a Second Coming cross-overekbe fog belefutni a Legacy, csoda, ha Carey-nek a “kötelező” -nem volt muszáj részt vennie, eldönthette, hogy beszáll-e a címével- események mellett jut majd ideje karakterépítésre. Szerencsére nem kell aggódnunk, Mike Carey azon írók egyike, aki ezt gond nélkül teljesíti.
Hogy a hosszú bevezetés után rátérjek a lényegre, az X-Men Legacy néhány hónapja Vadóc X-Menjének számít, őköré szerveződik a cím, de az annualban -ahol az új rajzoló, Acuna bemutatkozott- keveset láthattuk, na itt most végre főszereplőhöz méltó arányban szerepel. Beharangozott tevékenységének megfelelően a fiatalabb generáció mutánsain segít, akik nagyrészt a New X-Men Academy X kevésbé ismert tinijei közül kerülnek ki, mint Trance és az elrablást vagányul tűrő Bling! (a felkiáltójel a nevéhez tartozik). Vadóc bevetheti a képessége felett nemrég szerzett uralmat, hogy aztán a füzet nagy részében kvázi meztelenül röpködhessen az olvasó örömére. A korábban az Eternals legutóbbi volume-ján dolgozó Acuna (spanyolos n-nel) stílusa remekül passzol ehhez a történethez. Összetéveszthetetlenül egyedi rajzai pont megfelelőek az itt ábrázolandó furcsa dimenzió megragadásához, melyben a cselekmény nagy része játszódik és melyet Emplate, a sztori gonosztevője használ otthonául.
A körülményekből adódóan lehetősége van a vattacukorszerű környezet rajzolására csakúgy, mint az Emplate otthonában felsorakoztatott mindenféle vegyes eredetű tárgyakéra. Ezek közül személyes kedvencem a Nickelodeon, vagyis az amerikai pénzbedobós mozigép kreatív használata egy némafilmre hajazó jelenetben, zseniális, mind írói, mind grafikusi részről.
Ezt a hangulatot töri meg a gonosztevő amúgy legtöbbször helyzetkomikumra épülő jelenetekben szereplő segédje, aki szállítja az ilyen történetekben elvárt és ismert, de a főhősért aggódóknak mégis kielégítő cliffhangert, ami után várhatjuk a folytatást.
Geomailer