Batman idén ünnepli 70. születésnapját. A köpenyes hős alakja 1939-ben pattant ki Bob Kane fejéből, és szárnyalt egészen az egekig – igaz csak szigonypisztolyos kötele segítségével.
A Sötét Lovag sikere már a kezdetek kezdetén érezhető volt és mind a mai napig töretlen. Maga a karakter annyi potenciállal bír, hogy a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen vele kapcsolatban, és ezt az alkotók sorra ki is használják.
A DC másik híres hőséhez, Superman-hez hasonlóan Batman is képregény formában látta meg először a napvilágot, méghozzá a Detective Comics 27. számában. Ezen képregény füzetek sikere hozta el aztán azt az időt, mikor már Batman a képernyőre is felkerülhetett filmsorozatok, filmek, rajzfilmsorozatok és úgynevezett egész estés rajzfilmek formájában egyaránt.
A képregény.net új sorozatában ez utóbbiak lesznek általam górcső alá véve és igyekszem róluk átfogó képet adni.
Az első film elkészítéséhez a motivációt az 1992-ben megszülető, és sikert sikerre halmozó Batman: The Animated Series (későbbiekben: TAS) adta. A sorozat sikerét látván Bruce W. Timm és Eric Radomski elkészítették a Batman: A rém álarca című rajzfilm-mozit, ami több lett, mint sikeres a rajongók körében. Kultusz filmmé nőtte ki magát és mind a mai napig igen jelentős tiszteletnek örvend. (Batman: Mask of the Phantasm – a filmet itthon legelőször a HBO vetítette, majd VHS-en lehetett kölcsönözni. Kereskedelmi forgalomba nem került, hazai DVD/BD megjelenése nem ismert.)
A TAS 1992-es kezdete óta Batman morgós torokhangját Kevin Conroy prezentálja. (Sőt, ő a hangja a nemrég megjelent Batman: Arkham Asylum c. játékban is!) A színész nagyon jó választás volt a figurához, hiszen a TAS és az azt követő rajzfilm-mozik már közel sem azt a szirupos, bohóckodós, Adam West-es Batmant veszik elő, hanem egy sötét tónusú, borús, meggyötört Gotham City-t és mellé egy hasonlóan komor Batmant kapunk, akinek indítékai is egyértelműek szülei halála után. Tegyük a kezünket a szívünkre és valljuk meg őszintén, hogy az Adam West-féle Batman esetében melyikünknek jutott eszébe valaha is, hogy a hős szülei halála miatt fogadott revansot? Egyikünknek sem!
No de most már tényleg vegyük magunk elé a Batman: A rém álarca című rajzfilmet.
Már maga a kezdés olyan, amely megfagyasztja a vért az erekben: a kamera hátrafelé haladva kúszik el az éjszakába elmerülő Gotham felett, mintha csak menekülne a városból, közben pedig a Shirley Walker által komponált Batman zenei téma zendül fel. A történet in medias res nyit, egy gengszter megbeszélés kellős közepén vagyunk, ahova Batman villámként csapódik be. Látványos, pörgős és egy csepp humorral megspékelt jelenet ez, ahonnan egyből át is köt egy másikba, ahol is megismerhetjük a címszereplő „rémet”. (Érdekesség, hogy a történet alatt nem derül ki, hogy mi a neve a figurának!)
„Chuckie Sol, a halál angyala vár rád!”
Chuckie Sol meggyilkolását a sajtó és a tömeg – a befolyásos politikus, Arthur Reeves-el az élen – egyhangúan Batman-re keni. Nem sokkal később egy bizonyos Andrea Beaumont érkezik a városba, kinek megjelenése elindítja a történetben azt a bizonyos lavinát, amire az egész cselekmény épül. Volt és jelenlegi párkapcsolatai értelemszerűen a történet részét képezik.
A rajzfilm két fő részre bontható: a jelenre, ahol a Rém egy gengszter banda tagjait, Batman pedig a Rémet próbálja kézre keríteni; illetve a múltra, felvillanó visszatekintések formájában, amikor Bruce Wayne még teljes erejével arra törekszik, hogy félelmet keltsen a város gonosztevőiben és ez által hatásosabban üldözhesse a bűnt, amelyre szülei halála után felesküdött.
A sztori tehát két szálon fut párhuzamosan. A múltbéli dolgok fejtegetése nagyon jól áll a rajzfilmnek, de a fő hangsúly mégis a jelen képsorain van; és az is legfőképp Joker miatt, aki a 76 perces játékidő közel felétől igen nagy szerepet tölt be. Ő lesz ugyanis Sal Valestra utolsó mentsvára, tőle kér a vén aggastyán védelmet Batman-nel szemben. De vajon a régi üzlettárs megbízhat egy totálisan bekattant ex-maffiózótól, a „bűnözés bohóc-hercegétől”? Nos, nem igazán…
Joker is az addigra már jól bejáratott szinkronhangján szólal meg: Mark „Luke Skywalker” Hamill zseniális performanszt ad elő Jokerként.
Kezdetét veszi Gotham legfélelmetesebb triójának macska-egér játéka, és minden jel arra utal, hogy csak az egyikük élheti túl a legvégén.
Az anno csodaszépen csillogó és fényáradatban úszó Gotham Világkiállítás adja a fő helyszínét a végső összecsapásnak. Jokernek és nem mellesleg az idő vasfogának köszönhetően a helyszín már csak egy nagy halom rozsdás kacat, az egész egy acélból összetákolt őrültek háza benyomását kelti.
A morbid humor is erősen érezteti a hatását az összes Joker-uralta jeleneten, ezáltal még sötétebb tónust kölcsönözve az egész rajzfilmnek.
A hangulat és az adrenalin az egekbe szökik a rajzfilm végére, még kihegyezettebb az izgalom, mint az elején, az ember szinte tűkön ül. A végkifejlet a maga kis suta módján igen szívbemarkoló és érzelem dús.
Az egész estés rajzfilmek sorában tehát elsőként debütáló Batman: A rém álarca óriási dobás volt a készítők részéről, stílusteremtő mivoltáról nem is beszélve. A forgatókönyv briliáns, a zene borús hangulatú, ám mégis zseniális, a karakterek és szinkronhangjaik kifogástalanok, összességében egy igazán ütős és szerethető darab, nálam az egyik (ha nem a legnagyobb) kedvenc. A rajzfilm nem mellékesen 1994-ben jelölést is kapott a „Legjobb Animációs Film” kategóriában az Annie Awards-on.
2009.10.25. Gobiakos
A történet sikerét mutatja az is, hogy képregény-adaptáció is készült belőle két kiadásban, valamint novellaként is közreadták: