KomiXérum #31

Nem, nem szűntünk még meg, csak lassan úgy néz ki a szerdáról átállunk a csütörtök-pénteki “megjelenésre”. De egyet se féljetek, most is lesz miért elolvasni minket: tökös hősök és antihősök, többek között Constantine, Dominic Fortune, Vadóc vár a tovább mögött.

Dominic Fortune #3

Történet és rajz: Howard Chaykin
(Marvel)

[toc]Howard Chaykint vélhetően senkinek nem kell bemutatni: a jelenleg is aktívan dolgozó legenda (elcsépelt szó, legyen helyette inkább veterán) főleg íróként tevékenykedik, de ha úgy szottyan kedve, képekbe is önti saját agyszüleményeit. (Példaképpen ott a Fekete Fehér Képregényantológia első számában megjelent Batman képregénye.) Chaykin kritikai és közönségsikert hozó sorozata, minden kétséget kizárólag legnagyszerűbb műve az American Flagg! volt (újra kiadták összegyűjtve nemrég puha- és keményfedeles borítóval is), de cikkem tárgyánál maradva szoros kapocs fűzi őt Dominic Fortune karakteréhez is. Dominic először 1975-ben tűnt fel a Marvel Preview #2 lapjain, aztán a Marvel Super Action #1-ben is tiszteletét tette. A cenzúrát jelző logó lekerülésével a The Hulk magazinban jelent meg rendszeresen. Chaykin főleg a rajzokért felelt, írói között volt Len Wein, Dennyi O’Neil és David Michelinie is. Mivel nem olvastam, így csak a neten talált félinformációk alapján állíthatom, hogy Chaykin egy régi karakterét, a Skorpiót (irtó rövid ideig futott, de volt két szám, amit ő írt és rajzolt is egyben) vette alapul, és alakítgatta tovább személyiségét. Dominic Fortune, akár csak a korai James Bond, a nők kedvence, a talpig úriember álarc mögött pedig egy nagyobb, nemesebb célért hajtó hős bújik meg. Emellett fontos a “jóhír” is, erről pedig ő maga kezeskedik általában: amellé áll, aki a legtöbbet fizeti neki. (Lásd bővebben a Bolívia-Paraguay háborús jeleneteket.) Természetesen ettől függetlenül az események sodrásában kénytelen a jók mellett harcolni, még ha a nagyobb zsé pont a rosszfiúk kezében forog is. A kezdeti gyorsan ívelő karrier után a karakter kénytelen volt különböző szuperhősöknek besegíteni, így szerepelt Pókember oldalán, valamint Silver Sable mellett is feltűnt a Sable & Fortune miniben. Chaykin most vissza szeretett volna térni a saját ötleteihez, ehhez pedig a főszereplő motivációinak legteljesebb kiaknázhatósága érdekében egy arra legalkalmasabb helyet és időt kellett választania, ez pedig nem lett más, mint az olimpia és a nácizmus lázában égő Berlin.
De hosszú az út Németországig: Dominic Fortune a történet legelején még éppen a Paraguay és Bolívia közti, Gran Chacoért folytatott háborúban segédkezett, majd gyors váltással Los Angelesben találta magát, ahol jó pénzért elvállalta három iszákos, rendkívül vicces színész pesztrálását. Chaykin remekül mozgatja a három amígót, ennek köszönhetően a mini eddigi legjobb száma is a második, ahol a szokásosnál nagyobb teret kaptak, és végre kibontakoztathatták humorukat. A jelenlegi berlini helyszín azért is különösen érdekes, mert hősünk zsidó, emellett pedig hiánypótló is, amennyiben a korszakot bemutató művekben az utóbbi időkben nemigen vagyunk elkényeztetve. De mit érne az egész egy háttérkonspiráció és egy NŐ nélkül? A nyitányban láttunk mellet bőven, ám aki tartósan is szereplő maradt, az minden bizonnyal a gyönyörű Delatriz Betancourt, aki a konspirációs szál egyik meghatározó egyénisége, Malcolm Upshaw mellett hajtja álomra fejét. Ahogy az lenni szokott, a világ békéje a hősünkön múlik, aki egy világméretű, Amerikát leigázni vágyó náci szervezetbe botlik, ahogy arról a harmadik szám már szinte egész végig beszél. Dominic hősiesen viseli a sors által rá kirótt szerepet, szokványos akció-kalandképregényhez hasonlóan a kirakós darabjai elég egyértelműek, de az imádni való párbeszédek és monológok nem hagyják nyugodni az olvasót. Valahogy már nagyon hiányzott végre egy sztori ebből a korszakból: öröm látni a korabeli autókat, épületeket, valamint a néha szuperhős ruhában tetőkön ugrándozó, amúgy nagyon is vagány, emberi Dominic-et, ahogy éppen egy világméretű összeesküvés sikere múlik rajta. Egy vérbeli HŐS-re épülő történet ez, rengeteg történelmi utalással, poénnal és akcióval, a lehető legintelligensebben elmesélve. A befejezés imádni való lesz!
Fdave

Hellblazer #259-260

Történet: Peter Milligan
Rajz: Simon Bisley
(Vertigo)

Két hosszabb történet, a Hooked és a nemsokára induló India közti időt Milligan két one-shottal ütötte el, melyhez sikerült megnyernie a mindig egyedi dolgokat kreáló Simon Bisley-t. Ő ezúttal nem csak a borítókon csillogtatja tehetségét, hanem a két teljes füzetet is megrajzolta.
A Hooked ott maradt abba, hogy Constantine elvesztette az egyetlen nőt, akihez valami szerelemre emlékeztető érzés fűzte, és ezt a csillagok szerencsétlen együttállása mellett csakis önmagának köszönheti. Phoebe egy sírban nyugszik, hősünk pedig akármekkora egy rohadék is, azóta képtelen túllépni ezen, és jó látni, hogy a belé szorult emberség hatására a nő segítségére indul. Nem megy viszont minden egyszerűen, hisz bár jártas az okkultizmusban, ért a mágiához, kereszteshadjáratában egy másik nő “halála” is akadályozza: a kékhajú, vagány Epiphany, aki teljesen mellékesen erősen szimpatizál John búrájával, éppen egy halott csókjától elbűvölten, kómában fekszik. De a legnagyobb gondot talán nem is ő, hanem családja, a maffiózó papa, és markos legényei jelentik, Constantine feje fölött egyre sötétebb felhők gyülekeznek.
A két one-shot közül az első, a The Cottage egy egyszerű folyamatot mutat be nagyon ötletesen: Constantine első próbálkozását Phoebe megtalálása érdekében a túlvilág egyik részlegében kezdi, ahol mámorosan újraéli első találkozását a nővel. A borítón megjelenő szörny viszont nem várat sokat magára, és Phoebe alakjába bújva kísért, majd támad hősünkre, aki képtelen bármilyen hatásos ellenlépésre. Érdekes megfigyelni, hogy az összes eddigi bűne, az alkohol, a drogok mind a lény fegyverarzenálját gazdagítják, így ő egyfajta kivetülése Constantine sajátos bűnbánatának. A “békés” egymásra találás jelenetei nagyon szépen megírtak, Phoebe mint házasság előtt álló, eleddig szende, John megpillantása után viszont magából teljesen kivetkőzött nő szexuális étvágya találkozik itt Constantine szinte állatias élvhajhászatával, aminek a következményét mindenki olvashatta a Hooked-ben.
A második történet már sokkal többet tesz hozzá a szereplő legendáriumához: történetesen a két szálon futó sztori egyrészről hősünk “menekülését” mutatja be a történtek elől, másrészről pedig Epiphany családjának bosszúhadjáratába is bepillantást enged. A menekülés jelképes, hisz miközben mindenki őt gyanúsítja Phoebe meggyilkolásáért, ő a maga módszereivel indul egy talán sikeresebb mentőakcióra, ám ehhez muszáj neki messze mennie szeretett Angliájától. Epiphany apja viszont Chast sem kímélve jut el Constantine-hoz, aki kénytelen segíteni a szegény lányon. Az új szám a humort sem nélkülözi, főleg futball, illetve popkultúrális kitekintések sorjáznak, de különösen vicces például Epiphany reakciója ébredése után.
Összességében ez a két one-shot hozza a Milligantől elvárt szintet, gyönyörű monológokban bontakozik ki ismét a címszereplő véleménye, a rajzok pedig lélegzetelállítóak a színekkel együtt. Mindkét egyrészes borítója gyönyörű, sőt mi több, ha emlékszünk még a néhány számmal ezelőtti, a koszos utcán ballonkabátban sétáló magányos Constantine-t ábrázoló képre, szinte egy az egyben bekerült a 260-as számba! Ebben a két füzetben képtelenség hibát találni, minden fennmaradt kérdésünket pedig az egy hónap múlva induló India sztori fogja megválaszolni.
Fdave

Oldalak: 1 2 3