Heti Marvel 08/29

Iron Man: Director of S.H.I.E.L.D. 31: Vasember megpróbálja lekapcsolni az egész helicarriert veszélyeztető óriás fémagyember-izét, miután Dugan új repülő kommandója kudarcot vallott. Vagyis ezen a héten ebben a képregényben is abszolút az akcióé a főszerep. A négyrészes With Iron Hands utolsóelőtti felvonásánál járunk, és az eddigiek alapján ez egy minden szempontból korrekt, kellemes kis sztori – ha nem is olyan jó, mint Knaufék ezt megelőző története, Stuart Moore-nak nincs miért szégyenkeznie. Ahogy az Invincible Iron Manben Fraction, úgy itt ő is a karakter esszenciális jellemvonásait (de legalábbis az egyiket) hangsúlyozza ki: a jelenet, amiben Tony visszanyeri a páncélja feletti irányítást, egy frappáns demonstrálása annak, hogy egy technokrata zseniről van szó. Ügyes megoldás az is, hogy Paladint teljesen figyelmen kívül hagyja, majd pedig panelen kívül intézi el, mint egy kis zümmögő legyet, aminek lecsapása nem méltó rá, hogy megjelenjen a képregény lapjain. A rajzokat Carlos Pagulayan és Steve Kurt szállították, és munkájuk színvonala attól függően ingadozó, hogy mit kell ábrázolniuk. Az arcokkal megszenvednek rendesen (ahogy az olvasók is: Maria Hill pl. az ötödik oldal alsó paneljén meglehetősen borzalmasan fest), viszont az akciókhoz remek érzékük van, néhány légi jelenet egyenesen káprázatos. Összességében ez a rész szépen vezeti fel a finálét, gyors, látványos és praktikus módon az eddigi legnagyobb cliffhangerrel zárul.

Marvel 1985 3: Nocsak, nocsak. Mark Millar nem csak egyszerűen visszahozta az első rész színvonalát, hanem még képes volt jócskán megfejelni is. Igaz, minijének harmadik számával immár túl vagyunk a történet felén, és ez kicsit problémás abból a szempontból, hogy a rosszfiúk még csak most szabadulnak el igazán a való világban. Szóval lassan halad a dolog, de ez a nagyrészt felesleges előző számnak köszönhető. Viszont ha ettől eltekintünk, ez egy piszkosul jó képregény. A Marvel Univerzum szupergonoszainak megjelenése nem egyszerűen látványos vagy izgalmas, hanem egyenesen félelmetes, és mi más volna az 1985 célja, ha nem az, hogy a valóságba szökött gonoszok randalírozását a lehető leghatásosabban mutassa be? A Modok által irányított emberek tóba merülése és Ultron hullákkal szegélyezett megjelenése valóságos horror-hangulatot áraszt magából, de Fin Fang Foom duplaoldalas felbukkanása is szemkidüllesztő hatással bír – és az utolsó oldal cliffhangere is pofásra sikeredett. Azt ugyan még mindig nem tudom, hogy hat rész alatt mit akar kezdeni Millar a szupergonosz-invázióba ágyazott családi drámázással, de ezúttal ezen a téren is jól teljesít: az első oldalakon olyan szépen és visszafogottan mélyíti el az apa figuráját, hogy arra igencsak ritkán láttam példát tőle. Lehet, hogy mégiscsak egy kiváló mini lesz ebből? Persze szupergonoszonként két-három oldalban bemutatni az ámokfutást a dolog könnyebbik része. Meglátjuk, sikerül-e tartani a színvonalat.

Mighty Avengers 16: Két hét telt el a legutóbbi szám óta, és máris újra itt a Mighty Avengers, amiben ezúttal megtudjuk végre, hogy mi is történt Elektrával. Megtámadásának és kicserélésének történetét Bendis nagyrészt képekben, feltűnően kevés szöveggel meséli el. De ami a lényeg, hogy nagyon hatásosan. Hűen a karakterhez, keményen megdolgoztatja a skrullokat, mielőtt kifekszik egy nagy vértócsa közepén. Az akciók lélegzetelállítóak: az aktuális beugró rajzoló, Khoi Pham nem csak a mozgás erőteljes ábrázolásával tűnik ki, hanem panelelrendezésével is. A méretek, álló- és fekvő képkockák ügyes váltogatásával komoly feszültséget és hihetetlen dinamizmus teremt. Másrészt viszont az arcokkal igencsak hadilábon áll – a második oldal szinte katasztrofális ilyen szempontból, Elektró úgy néz ki rajta, mint aki egy komikus gyerekrajzfilmből lépett elő. A sztorinak azonban nincs vége Elektra kicserélésénél. Megtudjuk, hogy ő bérelte fel Elektrót az Új Bosszú Angyalai első részében, vagyis még azt megelőzően váltották le a skrullok. Egy érdekes fordulatnak hála kiderül az is, hogy a skrull Elektra halála előre el volt terezve – ami arra enged következtetni, hogy – szerencsére – több van még ebben a crossoverben mint néhány nagy csatajelenet és a múltbeli szálak elvarrása. A végén pedig szemtanúi lehetünk annak, hogyan vette át az imposztor az irányítást A kéz felett. Lényegre törő, gyors sodrású, bár igen szűkszavú, és kevés új információval szolgáló képregénnyel van dolgunk.

Oldalak: 1 2 3