Heti Marvel 08/29

Nyugis hetünk van, ami a képregények mennyiségét illeti, ha viszont tartalmukat nézzük, már kicsit más a helyzet. Több remek sorozat/sztori is befejezéséhez közeledik: Ed Brubaker epikus Amerika Kapitány sztorijából még két rész van hátra, a Vasember új írója jövő hónapban fejezi be első történetét, és Garth Ennis Megtorlójának utolsó előtti száma is megérkezett. Közben Hercules és istencsapata átverekszi magát az álomvilágon, hogy szembeszálljon a skrull istennel, She Hulk összefut az X-Factorral Peter David Secret Invasion tie-in crossoverében (huhh), Mark Millar rászabadítja a szupegonoszokat a való világra a Marvel 1985-ben, a Mighty Avengersből pedig kiderül végre, mi történt Elektrával, a skrull invázió első áldozatával. Ja, és még többet tudhatunk meg az új, női Kravenről… várjunk csak, nem, még mindig semmit nem tudunk meg róla. Mindegy, a lényeg, hogy továbbra is Pókember bőrére pályázik. Ez elég egy karakterhez, nem? Nem?

Amazing Spider-Man 566: Peter felfedezi, hogy rendőr szobatársa, Vin Gonsalez, eltűnt – a Pókember-jelmezével együtt. Ennek örömére kölcsönkéri Fenegyerek uniformisát, hogy azzal grasszáljon be a rendőrőrsre, és járjon utána a dolognak. Persze nem tudja, hogy Vint az új Kraven(ess) ejtette fogságba, mivel azt hiszi róla, hogy ő a falmászó. Guggenheim még mindig adós azzal, hogy akár csak egy kicsit is érdekessé tegye az új főgonoszt, mert egyelőre semmit nem tudunk róla, csak azt, hogy valamiért nagy megszállottja Pókember elpusztításának. Viszont belekavarodik még a sztoriba Vermin is, akinek dramaturgiailag egyelőre annyi a szerepe, hogy Pókembernek legyen kivel bunyóznia, amíg a másik szál eljut arra pontra, ahol már beavatkozhat az eseményekbe (értsd: ahol Vint az utolsó pillanatban megmentheti Kraven elől). Mindenesetre ez a szám ezzel együtt is olvashatóbb, mint az előző, akad benne pár jó poén (a Fenegyerek-ruhában az ismert Pókember-téma átdogozott változatának éneklése), és ez máris nagy szó, hisz az utóbbi hónapokban krónikus humorérzék-hiányról tanúságot tett Guggenheimről beszélünk. Jimenez rajzai sem rosszak, bár nem is emelkednek az átlagon felül. Egyszer olvasható kategória.

Captain America 40: Erről most nem sokat lehet elmondani. Brubaker kiváló sorozatának 40. része nagyrészt egyetlen masszív csatajelenet az új Amerika Kapitány, Bucky, és az eredetit egyszer helyettesített Kapitány, a Vörös Koponya agymosott bábja között, meg-megszakítva Sharon nem kifejezetten sikeres szökési kísérletével. Lendületes és dinamikus akciók füzérét kapjuk a rajzasztalhoz visszatért Steve Epting hathatós közreműködésével, de szerencsére nem öncélú a dolog, hisz több ponton is előrelendíti a cselekményt (Sólyom követni kezdi a Kapitány imposztort, a Vörös Koponya terve pedig meginog). És persze Brubaker továbbra is szépen rájátszik Bucky kétségeire azzal kapcsolatban, hogy egykori példaképe és barátja óriási lábnyomaiban kell járnia. Ezzel együtt is, azt kell mondjam, hogy a hosszú felvezetés egyelőre hatásosabbnak bizonyult, mint a jelenlegi (azért persze magas színvonalú) részek. Sok fog még múlni a finálén, ami szeptemberben jelenik meg – vagyis már csak két rész van hátra a sztoriból.

Incredible Hercules 119: Hercules és egyéb istenekből álló kompániája folytatja útját a skurll álomvilágban, hogy szembeszálljanak az alakváltó hódítók istenével. Mint az utóbbi részből kiderült, a gyerekzseni, Amadeus Cho, bájos kiskutyusa valójában egy skrull imposztor (egy flashbackben láthatjuk is, ahogy lecserélik a World War Hulk eseményei után), és azonnal neki is áll bajt keverni. Ennek köszönhetően a csapat kénytelen megküzdeni egy rakás, rég meghódított nép rabigába hajtott isteneivel. Pak és Van Lente szabadjára engedik fantáziájukat, és Rafa Sandovalnak jut a megtisztelő feladat, hogy a bizarr álomvilágot a maga semmiben lebegő hajójával, szörnyseregével és leigázott istenek panteonjaival életre keltse. Az egész rész hihetetlenül intenzív és grandiózus csaták sorozata, bár ezek élvezhetőségét némileg csökkentik az itt-ott szinte kivehetetlen panelek – és néha azt sem könnyű megmondani, hogy mi történik két képkocka között. Ellenben Hercules megjegyzése egyetlen harci stratégiájáról („megütöm, amit kell, és az összeesik”), és Snowbrid átalakulása egy hatalmas, förtelmes bestiává elég ahhoz, hogy elkergesse kétségeinket a 119. szám színvonalával kapcsolatban. Pak szépen kihasználja a sztoriban rejlő lehetőségeket, és a Secret Invasion álcája alatt egy fergeteges fantasyt ír – következő hónapban pedig jön az összecsapás az emberek és a skrullok istenei között!

Oldalak: 1 2 3