egy apróCSKA kalapoCSKA…

A 5Panels magyar képregény-alkotói csoport a 34. Képregény Börzén rukkolt elő a CSKA című vaskos antológiájukkal, aminek első kiadása szinte akkor el is fogyott mind az utolsó számig. A második alom is szépen fogy, rövid időn belül az egyik legsikeresebb kiadványukká vált.

Szeretem az antológiákat, gyakran használom „pihenőnek” egy hosszabb lélegzetvételű olvasmány két fejezete közé beékelve, vagy ha akad 10 perc szabadidőm, és olvasnék valamit. Így olvasgattam a CSKA-t is (többek közt ennek köszönhető a lajhártempójú kritika :)), de „hagyományos olvasással” villámgyorsan ki lehet végezni a 13 hosszabb-rövidebb történetet.

A sztorikat négy macskás jellemvonás alapján sorolták be, előrevetítve ezzel a hangulatukat is. Kedvenc szegmensem talán a „csacska”, de mindegyikben találtam nekem tetsző történetet. Érdekes látni, hogy egyes alkotópárosok hogyan közelítették meg a témát. Vannak, akik csak egy tulajdonságot emeltek ki, és erre hegyezték ki az egészet, de van ahol a szereplők „macskasága” teljesen elhanyagolható.

Habár roppantul élveztem a kötetet, azért nem minden fenékig Teufel. Ugyan valóban impozáns a történetek mennyisége, és igazán kiváló egy ilyen vastagságú kötetet a kézbe venni, ami kortárs magyar képregényesek munkáitól duzzad, vannak történetek, amik nekem egyáltalán nem működtek. Konkrétan van egy, amit egyáltalán nem értek, alkalomadtán meg kell kérdezzem az íróját hogy az mi is volt. A többi, „gyengébb” történet még mindig remekül megállná a helyét weben, vagy mondjuk az EpicLineban, egy pár oldalas kitérőként, csak egy ilyen kötetben, több „erősebb” munka közt nem érvényesülnek. Mégis, az összkép igazán remek, és ha visszaemlékszem, egy igazán kellemes élményt nyújtott összességében.

Semmiképpen nem akartam kiragadni történeteket*, vagy végigelemezni mindent, ezt inkább mindenkinek a saját ízlésére bíznám. Viszont a beszerzését mindenkinek ajánlom, aki szereti a képregényeket. Meg a macskákat. Meg a kettőt együtt. Nem a csacska macska mocska, bizton állíthatom. Jelenleg ennél szórakoztatóbb és kellemesebb képregény koktél nincs a piacon. Megkockáztatom, hogy hazai alkotóktól még nem is volt, ami ilyen remekül működött volna.

* De nem bírok magammal, így legalább a két kedvencemet kiemelném: az egyik Weöres Sándor Macska indulójának adaptációja Koska Zolitól, a másik „A macskák titkos élete” Kiss Judittól. Dudás Győzőtől is szívesen látnék még képregényeket, az is biztos.