Deadpool 2

Mit tehet az, aki az előző filmjében kifigurázta a zsáner összes elemét? Úgy tűnik, elgondolkozik a családalapításon. Wade Wilson továbbra is előszeretettel kaszabolja le a rosszfiúkat – vagy lövi le, hogy más módszert ne is említsünk –, de már fontolóra veszi párjával, Vanessával, hogy esetleg megállapodhatnának és vállalhatnának gyereket. Csak hát a gyerekvállalás korántsem egyszerű dolog, erről Logan is mesélhetne Wade-nek, már ha hajlandó lenne szerepelni a filmjében, ami, mint tudjuk, egy még kevésbé egyszerűbb dolog.

Milyen szerencse, hogy éppen ekkor bukkan fel Russel Collins nevű pirokineta srác, akinek szüksége lenne egy egészséges férfiképre. Kevésbé szerencsésebb, hogy Wade-et azért egészségesnek semmilyen szinten nem lehet nevezni, még a legnagyobb jóindulattal sem, Russellel együtt annyi problémájuk van, hogy ketten együtt kitöltenének egy teljes pszichiátriai rendelőt. Még kevésbé szerencsésebb, hogy Russel a célpontja Kábelnek, aki azért utazott vissza a jövőből, hogy megállítsa a kölyköt még azelőtt, hogy egy veszélyes bűnözővé válna.

Dióhéjban ez a Deadpool 2 története – valójában több váratlan dolog van benne, mint a Végtelen háborúban, így ennél bővebben nem is lehetne mesélni róla. Maradnak a karakterek és a poénok. Nem, a poénokról sem lehet, mert zömükkel nem kevés spoilert lőnék le…

…cseszd meg, Reynolds, most jól kibabráltál velem, hogy a bánatba írjak többet azon kívül, hogy menjen el mindenki, és nézze meg, ha egyszerűen a történet tele van fordulattal? Ennyire nem utálhatod a kritikusokat, még a Zöld Lámpás miatt sem! Fenébe is…

…szóval, a Deadpool 2-ről csak a legnagyobb általánosságban lehet írni. Továbbra is jópofa, noha már nem ér minket olyan váratlanul a prosztóhumora, mint az első részben, és mintha azt is kicsit visszanyesték volna. Ám ennek ellenére helyén van a szíve, és nagyon ügyesen üt le labdákat, illetve kárpótol minket az X-men franchise gyengébb darabjainak korábbi mulasztásaiért. Kifejezetten intelligensen kezel olyan dolgokat, ahol más filmek rendre elvéreznek. A karakterek egytől egyik a helyükön vannak, az újoncok közül kiemelném Julian Dennison Russellét és Zazie Beetz Dominóját, Josh Brolin Kábele pedig mintha mindig is része lett volna a sorozatnak. Emellett azért továbbra sem kímél senkit, de még saját magát és ihletőforrásokat sem, és az apró, és pár helyen ismerős kiszólások mellett azért bőven jut hely az igazán ütős poénoknak.

Az első Deadpool mindenkit váratlanul ért, és erre a folytatás nem tud rákontrázni. De egy jól megírt, szívvel-lélekkel összerakott film, amiben továbbra is van Kraft, és nem csak megnevettetni tud, de meg is lepni a kétmillió-hatszáztizenhatodik szuperhősfilm után. Ebből pedig sok társa példát vehetne róla.