Néhány napja elment Darwyn Cooke. 53 évesen, alkotókészségének teljében vitte el a rák.
Napjaink képregényeit olvasva időnként kifejezetten nehéz dolog megkülönböztetni két alkotó munkáját, vagy egyáltalán bármilyen stílust felfedezni a jó iparosok munkájában. Darwyn Cooke nem ilyen volt. Annak ellenére, hogy az általa művelt karikírozó, „rajzfilmes” stílust már jóval többen művelik és a nagy kiadók esetében már rég nem számít bátor húzásnak a jól ismert hősöket ilyen stílben megmutatni, Cooke munkája továbbra is jól fölismerhető maradt.
Talán azért is, mert ezek a jelzők csak a felszínt kaparják, olyan képességeknek és ismereteknek lehetett a birtokában, amelyekkel nem csak tűpontosan tette oda a vonalakat, hanem közben könnyedséget és lazaságot is elhitetett velünk. Jordi Bernet világa köszön vissza egy kevéssel édesebb formában. De ne gondoljunk gyomorémelyítő édességre, éppen csak annyira, hogy a DC is menüjére tehesse. Karaktereiből áradó életszeretet ellenállhatatlanokká tették munkáit valamennyiünk számára.
Összeállítottunk egy apró listát személyes kedvenceinkből, hogy munkái felidézésével búcsúzzunk tőle.
Solo #5 (DC Comics, 2005)
A DC Comics kéthavi antológiasorozatához foghatót azóta sem jelentetett meg más. Egy-egy száma egy-egy jutalomjáték volt egy-egy alkotó számára. (A sorozatról bővebben olvashattok a Panel 3. számában…) Az ötödiket Darwyn Cooke jegyezte. Azon kívül, hogy a teljes sorozat Eisner díjat kapott, ez a szám külön kiérdemelte a legjobb füzetért járó díját. Kötelező, ennyi.
Macskanő ráncfelvarrás
Egy kölcsönkötet és néhány jó áron beszerzett füzetnek hála ezekkel a Macskanő sztorikkal váltottam az első jegyet Darwyn Cooke világába. (Köszi, Puskin!) Nem véletlenül vannak tele Macskanő / Selina Kyle képekkel a Darwyn Cooke-ról megemlékező írások. Azon kívül, hogy Batman/Macskanő noir világa és Darwyn Cooke különösen jó párosítás, Cooke kitett a karakter feltámasztásáért. Az általa rajzolt Macskanő képregények ráadásul nagyon jó sztorikkal bírtak. Mondhatnánk, hogy úgy könnyű, hogy Ed Brubaker az író, de van amelynek ő maga a mesélője. Ez a lendület egy újraindított sorozatra is futotta, amelynek csak első négyrészes történetét jegyezte, de mégis kitörölhetetlen nyomott hagyott a karakteren. Trail of the Catwoman (Detective Comics 759-762), Selina’s Big Score (önálló kötet, 2002), Catwoman 1-4 (2001-2002).
Szabó Zoltán Ádám
The New Frontier
Darwyn Cooke-tól legelőször a 2004-ben megjelent DC: The New Frontiert olvastam, amit ő írt és rajzolt, és mindmáig ez a műve volt a legnagyobb hatással rám. A The New Frontier az ezüstkort megelőző ötvenes években – egyben Amerika egyik legsötétebb korszakában – játszódik, amikor tombolt a rasszizmus, szexizmus, embertársunk iránt érzett paranoia és közöny, és ebben a közegben kellene boldogulniuk az emberiség pozitív oldalát képviselő szuperhősöknek. Kellene, de mint az az előbbiekből következik, cseppet sincs egyszerű dolguk.
Természetesen tiszteletét teszi a három nagy – Batman, Superman és Csodanő -, de a főszereplő a nemrég Földre került Marsbéli Fejvadász, valamint a szemünk előtt Zöld Lámpássá váló Hal Jordant, aki a Koreai Háború során megcsömörlött az erőszaktól, és ezért mindenki ferde szemmel néz rá. Cooke nem keveset merít az olyan művekből, mint Alan Moore Watchmenje – itt is találkozhatunk kordokumentumokkal -, a főgonosza pedig kicsit Krakoára, kicsit pedig a The Authority főellenfelére emlékeztet.
A szálak kicsit lazán keresztezik egymást, és Cooke mintha nem fogná mindig erősen a gyeplőt, ugyanakkor kiválóan hozza a korhangulatot, ahol a legnagyobb rossz nem egy hihetetlen erejű mutáns lény, hanem az emberek egymás iránti hozzáállása, amitől aztán különösen széppé válik a végén található John F. Kennedy idézet, akitől egyébként a történet a címét is kölcsönzi.
Pusztai Dániel
Persze naphosszat lehetne sorolni a műveit, így ő írta Jeph Loebbel a Batman/The Spirit crossovert (amit természetesen ő is rajzolt), írt ő Superman történetet (Kryptonite) Tim Sale rajzaival, dolgozott ő storyboardosként a Batman és Superman rajzfilmsorozatokon, illetve neki köszönhetjük a Batman Beyond főcímének designját.
Fiatalon ment el, de mégis tagadhatatlanul otthagyta nyomát a képregények világán. Nyugodjék békében.