A nyár általában holt szezonnak minősül a képregényes életben. Aki teheti, nyaral, a nyári melegtől bágyadtan az árnyékban hideg limonádét szürcsölve képregényeket olvas, terveket szövöget arról, mit érdemes beszerezni, elolvasni, a börzén elcserélni. A nyár több zenei fesztivált is felsorakoztat, ám talán méretében is a legjelentősebb a Sziget fesztivál. A megelőző években volt rá példa, hogy képregényes jelenléttel gazdagítottuk a fesztivált (a Mozinet sátor meghívott alkotókat, akik a munkáikról meséltek), de az idei kicsit másként alakult. A Comic Jam csapatot kérdeztük az eseményről.
(A rendezvényről szóló hírünk itt érhető el.)
Fritz Zoli: 2011 májusában keresett meg Ónody Ágnes a kArton galériától, hogy lehetőség van a fesztiválon képregényes jelenlétre a kArton galéria képviseletében. A februári Fritzinger’s Comic Jam kiállítás sikerén felbuzdulva jött az ötlet, hogy az interaktív képregényrajzolásba vonjuk be a szigetlakókat, ezzel tovább gazdagítva a gyűjtemény anyagát. Kevés idő volt dönteni, akarjuk-e, végül „mit veszíthetünk”-alapon azt mondtam, ám legyen. A terv az volt, hogy legalább négy fix alkotó párokba rendeződve váltja egymást a Sziget minden napján, és ha lehetőség van, minden nap két vendéggel bővüljön a stáb.
A névadó Fritzinger Comic Jam band így kvartetté alakult, Fritz Zoltán, és Lanczinger Mátyáshoz Csordás Dániel, és Felvidéki Miklós csatlakozott.
Vendégalkotóként pedig Holló Anna, Farkas Juli, László Márk, Tamási Anti, Vass Robi egészítette ki az aktuális napi négyest.
Kepregeny Net: A fotókat elnézve otthonos környezetben rajzoltatok…
FZ: A Szigeten a Múzeumi negyedben kaptunk egy 5×5 méteres sátrat, aminek 2 falát vegyesen archív képregényekkel dekoráltuk, a harmadik fal pedig a helyszínen készített Comic Jam fal volt, Nikecell táblákra gombostűztük fel a friss képregényeket. Érdekesség, hogy Lanczinger Mátyás az alkalomra új elrendezésű CJ lapokat is készített, hogy színesítsük a klasszikus elrendezést.
Lanczinger Mátyás: Ahhoz képest, hogy van egy olyan korábbi emlékem, amikor a Szigeten szanaszét fújta a szél a sátras kiállításunkat és nagyon ciki volt, ez a mostani meglepően bombabiztosra sikerült. Látszik, hogy Fritz már nagyon ráedződött a mostoha körülmények között való kiállításrendezésre, csak legyenek drótok bőven.
KN: Mennyien látogattak Titeket naponta? Mennyire voltak érdeklődőek a szigetlakók?
FZ: Hivatalosan minden nap 12:00-21:00-ig volt nyitva a Múzeumi negyed. Kezdetben azt gondoltuk, hogy majd délután jönnek az első másnapos külföldiek, azonban meglepetésünkre már délben megjelentek az első érdeklődők, és egészen sötétedésig voltak folyamatosan látogatók. A másnapos sztereotípia is cáfolódott, csak pár izzadt alkoholszagú francia ült le közénk rajzolni. Ismerősök is feltűntek időnként, például Vass Robi az Ágoston a nukleáris baromfi rajzolója, vagy Takács Nóri a MKSZ elnökasszonya.
LM: Nálunk talán hevenyészettebb volt a látogatottság, de egész jól elszórakoztunk magunkban is. Mármint látogatók folyton jöttek, csak rajzolni nem ültek le annyian. Ez talán az asztal-, ill. székhiánynak is betudható volt, eleinte nekünk is dohányzóasztalok fölött görnyedve kellett volna rajzolni, utána befoglaltuk az egyetlen sörpadot és estig rajzoltunk, kb. egyhuzamban.
Az utolsó nap benézett egy-két magyar érdeklődő, akik komolyabb szándékkal érkeztek, egyikük birtokolni szeretett volna egy szigetes képregényt a Fritz-től, de akkor ő épp nem volt velünk, másikuk pedig a saját vállalkozásában szánt volna szerepet a képregénynek – legalábbis ez irányban meglódult kissé a fantáziája. De hogy lesz-e valaha ebből valami, az még bőven a jövő zenéje.
KN: Külföldiek is benéztek?
FZ: Ó igen, érdekes, hogy a francia, és holland vendégek pár másodperc alatt asszimilálódtak, és egyből nekiestek történetet írni. Érezni lehetett, hogy van közük a képregényolvasáshoz, kerek történeteket írtak az üres buborékokba. Az egyik kedvencem két holland lány írta, a félszemű aranyhaluk történetét dolgozták fel, ezt küldték utána digitálisan, az otthoniaknak képeslap helyett.
KN: Volt megadott téma, vagy improvizáltatok?
FZ: Alapvetően ugye a CJ improvizációra épül. A központi téma adott volt, a Sziget, és a helyzetkomikumok. Úgy álltunk hozzá, ha esetleg összejön, ősszel, vagy télen csinálunk belőle egy kiállítást, így utólag visszanézve van anyag bőségesen, a 100 db A3-as lapon túlteljesítettünk. A fiatalos gondolkodásmódnak köszönhetően vannak 18+ -os képregények is, ezek egy részét utólag majd lehetséges, hogy matricákkal kitakarjuk, vagy nem a kiállításon publikáljuk. A külföldiek sokkal szerényebbek voltak :-)
LM: Mi a Mikiékkel úgy tűnt, hogy öntudatlanul is elvetettük, hogy sztoriközpontú képregényeket próbáljunk meg fabrikálni, így inkább főleg anarchista örömrajzolásba fajult az egész. Viszont sok lapon mind a 4 rajzoló dolgozott és kapott saját képkockákat, így elég nagy kevercsek születtek, valódi jammelésről beszélhetünk. Külön megemlítendők a kArtonos chardonnay-s címkék, amiket szintén telerajzoltunk.
KN: Bírtátok végig a Szigetet?
FZ: Jó ötlet volt, hogy négyen vállaltuk be, bővített csapattal, és váltással a rajzolást, mert nap végére a folyamatos monoton Sziget zaj és por eléggé leépítette a társaságot. Az utolsó nap már többen köhögtünk, és nagyon elfáradtunk. Viszonylag közel voltunk a Nagyszínpadhoz, így annak minden áldását akusztikai, és a pogózók által felvert por, egyszerre élvezhettük.
LM: A folyamatos zajt és lüktető basszusdübörgést nehéz volt megszokni, főleg, hogy a rajzoláshoz néha azért nem árt némi nyugis koncentráció. Na de hát, harcban edződik az ember. Azt viszont megállapítottuk, hogy az adott koncerteken biztos jobb lehet ott lenni, mintsem így hallgatni őket. Amúgy meg nagy meleg is volt, a papírhoz ragadó kar-effektet nálam ez különösen elősegíti. Maga a Sziget meg az, ami, megvan a maga hangulata, bár a pofátlan árak valóban nagyon pofátlanok. A biztonságiak viszont szerintem sose voltak még ennyire jó fejek.
KN: Ha már szóba került, milyen koncerteken voltatok?
FZ: Kevés koncertre sikerült eljutnom, mindegyikre a sátorzárásunk után:
1. Motörhead: láttam ahogy Lemmy még egy utolsó akkordot lefog, elköszön, meghajol, és az erősítő elé támasztja a gitárját gerjedni, és lemegy a színpadról.
2. Suicidal Tendences: itt 3 számot is végigbólogattam, a 200 kilós szinesbőrű dobos zseniális dobszólót prezentált, és a végén a színpadon pár rajongó V.I.P. lökdösődhetett az előadókkal.
3. Tankcsapda: itt is a végére értem oda, ahogy Lukács elköszön.
4. HS7, ez már nagyon későn volt, a fáradtságtól vonszolódva útba ejtettük, Csordás Dani biztos többet tud mesélni, a nejével nosztalgiáztak az első sorban :-).
LM: Én nyugger üzemmódban toltam végig, konkrétan csak a Chemical Brothersen voltam, meg 1-2 „diszkós” sátorban, aztán rendesen megfáztam, úgyhogy az utolsó napot hősiesen takonyaggyal végigkínlódtam, aztán örültem, hogy mehetek haza.
KN: Jövőre készültük ezzel vagy hasonlóval?
FZ: Habár több rendezvény szervezése van már mögöttünk, itt új problémák adódtak, főleg hely specifikusak, vagy kommunikáció, és logisztikai eredetűek. Most azt mondom soha többet Sziget, de pár hónap múlva ahogy magam ismerem lehet az ellenkezőjét mondom majd. Mindenestre már tudjuk mivel kell sokkal hamarabb előkészülni, és milyen asztalok, padok kellenek a rajzoláshoz. Az is egyértelművé vált, habár nem volt az elejétől fogva kérdés, hogy a rajzolóknak ez fárasztó munka volt, és a következő hasonló rendezvényen ezt figyelembe kell vennünk, és költségvetéssel megtámogatnunk.
LM: Én azt mondom, idáig ez volt e legeredményesebb képregényezős szigetes jelenlétünk, és nagyon jó ezt kimondani, de mégis a szervezés sok helyen megcsúszott és erre sokkal jobban rá kellene feküdni legközelebb, kiküszöbölve az olyan problémákat, hogy nincs megfelelő asztal, ill. a vendégrajzolókat nem az utolsó pillanatban kellene felkajtatni és nem az alkotónak a saját pénzén hívogatni, szóval a szerepek nem voltak rendesen kiosztva, stb.
És valóban, a szomszédos sátrakban fizetésért dolgoztak az emberek (…).
KN: Összbenyomás? Más hasonló rendezvényekhez képest, korábbi Szigetes jelenléthez képest ez mennyiben volt más?
FZ: A korábbi Szigetes jelenlétünkhöz képest ez mindenképpen összetettebb, és koncentráltabb volt, és a helyszín – Múzeumi negyed – is azt tükrözte, hogy talán kicsit komolyabban tudunk már megjelenni a hazai kulturális élet palettáján, ezt előrelépésnek tekintem, és remélem a jövőben segíti a hazai képregényes élet alakulását. A MKSZ elnökasszonyával, Takács Nórival pár sátorban leültünk kicsit beszélgetni a múzeumok képviselőivel, sajtósokkal, további közös project ötletek esetén tudjunk kihez fordulni. Tulajdonképpen, ha azt nézzük, hogy a szomszéd múzeumokból átjöttek beszélgetni, írni, rajzolni, akkor már megérte a Szigeten sátorozni.
LM: Én már elmondtam fentebb, mindenképpen pozitív volt, a maga sajnálatos gyermekbetegségeivel, amit ki lehetne már nőni.
KN: Zárszó?
FZ: Az elején kellett volna, de így a végén szeretném megköszönni mindazok segítségét, akik részt vettek a projectben. A fent említett neveken kívül fontosnak tartanám megköszönni a támogatást, és segítséget Kozma Péternek a kArton galéria tulajdonosának, vezetőjének, és Kozma Lizának, hogy a Comic Jam Band ismét jelet hagyott a hazai képregény képzeletbeli filmszalagján. Reméljük egy kiállítás keretében minél többen láthatják majd az alkotásokat.